T.Kétfélemagvúak

Az egysejtû eukarióták közé tartoznak. Egyik fontos csoportjuk a csillósok osztálya, ahová a papucsállatka is tartozik.

A papucsállatka felépítése

A papucsállatkát kívül bõrke (pellikula) fedi. Ez határolja a sejtplazmát és 3 rétegû. Határozott alakot biztosít az élõlénynek és a csillók rögzített helyét is biztosítja. A csillók rövidek és sok van belõlük. A csillók segítségével kettõs spirál mozgást végez a papucsállatka, mert egyrészt forog a saját tengelye körül - mert sorban, spirál mentén csapnak le a csillók -, másrészt egy képzeletbeli hengerfelület mentén is mozog - mert a sejttest aszimmetrikus (szájmezõnél „behorpad”). A sejtplazma (a citoplazma) egy oldat. Benne foglalnak helyet a sejtmagok. A makronukleusz (a vegetatív sejtmag) nem az osztódást irányítja, hanem minden más életfolyamatot, például a táplálkozást. A mikronukleusz (generatív sejtmag) az osztódást irányítja. Az osztódás fázisai a következõk: elõször kettéosztódik a generatív sejtmag, majd a vegetatív sejtmag, legvégül kettéosztódik a sejttest. A szájmezõ az a rész, ahol a sejttest „behorpad”, itt a csillók a táplálékszerzésben játszanak szerepet. A sejtszáj a szájmezõ legalján van. Folytatása a sejtgarat, amelynek a határoló fala csak egy rétegû, s amelynek a legvégén endocitózis zajlik. Itt táplálékkal telt hólyag keletkezik. Ez egyesül a lizoszómával, amelyben emésztõ enzim van csak. Így jön létre az emésztõ ûröcske, amelyben lebontó folyamatok zajlanak. Ez egy kört tesz meg a sejtben, miközben lebontódik benne minden. A maradványtestben már csak salakanyagok vannak. Ez ürítõ hólyagocskává alakul azzal, hogy exocitózissal kiüríti a külvilágba a salakanyagokat az alrés területén.