Biológiai evolúció: az élõvilág állandó változása.
A rendszertan a biológia egyik tudományága. Feladata az élőlények csoportosítása, tudományos rendszerbe foglalása. Az élőlények csoportosításakor a tudósok olyan rendszert próbálnak felállítani, amely a lehető legjobban tükrözi az élővilág kialakulásának menetét, az egyes csoportokrokonsági és származási kapcsolatait.
A rendszerezés alapegysége a faj. Azokat az egyedeket soroljuk egy fajba, amelyek külső és belső felépítésükben lényegében megegyeznek, és egymás között szaporodva önmagukhoz hasonló, termékeny utódokat hoznak létre. Az egy fajba tartozás legfontosabb feltétele a termékeny utódok létrehozása. Ennek megfelelően egy fajba soroljuk például a rendkívül változatos alakú, testméretű és színű kutyafajtákat. A hasonló megjelenésű ló és szamáregyedei viszont külön fajba tartoznak, mivel utóduk, az öszvér terméketlen.
A fajokattestfelépítésük, rokonsági és származási kapcsolataik alapján egyre nagyobb rendszertani csoportokba sorolják a kutatók. Az egymással közeli rokonságban álló fajok egy nemzetségbe, a rokon nemzetségek egy családba, a közös származású családok egy rendbe, a hasonló fejlődési vonalba tartozó rendek egy osztályba, az egymással származási kapcsolatban álló osztályok egy törzsbe, a közös származásútörzsek egy országba tartoznak. Az országok együttese jelenti az élővilágot. A rendszertani csoport rangjának növekedésével értelemszerűen egyre kevesebb az odatartozó fajok megegyező tulajdonsága, de azok a tulajdonságok alapvetők. A gerincesek törzsébe tartozó állatok közös sajátsága például a belső váz, amelynek tengelye a gerincoszlop. Ugyanakkor a vízi életmódú halak és a szárazföldi emlősök nagyon sok tekintetben eltérnek egymástól.
Az élővilág különböző törzseit sejtjeik felépítése és jellemző anyagcseréjük alapján országokba soroljuk. A legegyszerűbb élőlényeket, a baktériumokat a sejtmagnélküliek országába soroljuk. A baktériumok sejtjeiben ugyanis nincs valódi, a sejtplazmától hártyával elhatárolt sejtmag. Valószínűleg a mai baktériumokhoz hasonló, egyszerű felépítésűélőlények lehettek az első élő szervezetek a Földön. Az összes többi élőlény sejtjeiben megtalálható a sejtmag, ezért ezeket sejtmagvasoknak nevezzük. A sejtmagvas élőlényeketkét nagy csoportra osztjuk: egysejtűekre és többsejtűekre. Az egysejtűeket a sejtmagvas egysejtűek országába, a többsejtűeket pedig a növények, az állatok és a gombákországaiba soroljuk. A növények fotoszintetizáló, vagyis a napfény energiáját hasznosító termelő szervezetek. Az állatok más élőlényekkel táplálkozó fogyasztók. A legtöbb gomba pedig szerves hulladékok, elhalt élőlények szerves maradványainak lebontásából nyer energiát, azaz lebontó szervezet. A három élőlénycsoport eltérően, de ugyanakkor egymást kölcsönösen kiegészítve hasznosítja a rendelkezésre álló életteret és táplálékforrásokat.
A sejtmagnélküli élőlényeket szakkifejezéssel prokariótáknak nevezik, a sejtmagvas élőlényeket pedig eukariótáknak. (Pro- = elő-; eu- = valódi; karyon = sejtmag).
