Rendszertani kategóriák
A rendszertan a
biológia egyik tudományága. Feladata
az élőlények
csoportosítása, tudományos rendszerbe
foglalása. Az élőlények
csoportosításakor a tudósok olyan
rendszert próbálnak
felállítani, amely a lehető legjobban
tükrözi az élővilág
kialakulásának menetét, az egyes
csoportokrokonsági és
származási kapcsolatait.
A rendszerezés alapegysége a faj. Azokat az
egyedeket soroljuk egy fajba, amelyek külső és
belső felépítésükben
lényegében megegyeznek, és
egymás között szaporodva
önmagukhoz hasonló, termékeny
utódokat hoznak létre. Az egy fajba
tartozás legfontosabb feltétele a
termékeny utódok
létrehozása. Ennek megfelelően egy fajba soroljuk
például a rendkívül
változatos alakú, testméretű
és színű kutyafajtákat. A
hasonló megjelenésű ló és
szamáregyedei viszont külön fajba
tartoznak, mivel utóduk, az öszvér
terméketlen.
A fajokattestfelépítésük,
rokonsági és származási
kapcsolataik alapján egyre nagyobb rendszertani csoportokba
sorolják a kutatók. Az egymással
közeli rokonságban álló fajok
egy nemzetségbe, a rokon nemzetségek egy
családba, a közös
származású családok egy
rendbe, a hasonló fejlődési vonalba
tartozó rendek egy osztályba, az
egymással származási kapcsolatban
álló osztályok egy törzsbe, a
közös
származásútörzsek egy
országba tartoznak. Az országok
együttese jelenti az élővilágot. A
rendszertani csoport rangjának
növekedésével értelemszerűen
egyre kevesebb az odatartozó fajok megegyező
tulajdonsága, de azok a tulajdonságok alapvetők.
A gerincesek törzsébe tartozó
állatok közös
sajátsága például a belső
váz, amelynek tengelye a gerincoszlop. Ugyanakkor a
vízi életmódú halak
és a szárazföldi emlősök nagyon
sok tekintetben eltérnek egymástól.
Az élővilág különböző
törzseit sejtjeik felépítése
és jellemző anyagcseréjük
alapján országokba soroljuk. A legegyszerűbb
élőlényeket, a baktériumokat a
sejtmagnélküliek országába
soroljuk. A baktériumok sejtjeiben ugyanis nincs
valódi, a sejtplazmától
hártyával elhatárolt sejtmag.
Valószínűleg a mai baktériumokhoz
hasonló, egyszerű
felépítésűélőlények
lehettek az első élő szervezetek a Földön.
Az összes többi élőlény
sejtjeiben megtalálható a sejtmag,
ezért ezeket sejtmagvasoknak nevezzük. A sejtmagvas
élőlényeketkét nagy csoportra osztjuk:
egysejtűekre és többsejtűekre. Az egysejtűeket a
sejtmagvas egysejtűek országába, a
többsejtűeket pedig a növények, az
állatok és a
gombákországaiba soroljuk. A
növények fotoszintetizáló,
vagyis a napfény energiáját
hasznosító termelő szervezetek. Az
állatok más élőlényekkel
táplálkozó fogyasztók. A
legtöbb gomba pedig szerves hulladékok, elhalt
élőlények szerves maradványainak
lebontásából nyer energiát,
azaz lebontó szervezet. A három
élőlénycsoport eltérően, de ugyanakkor
egymást kölcsönösen
kiegészítve hasznosítja a
rendelkezésre álló
életteret és
táplálékforrásokat.
A sejtmagnélküli élőlényeket
szakkifejezéssel prokariótáknak
nevezik, a sejtmagvas élőlényeket pedig
eukariótáknak. (Pro- = elő-; eu- =
valódi; karyon = sejtmag).