Vírusokoknak nevezzük a legkisebb
ismert mikroorganizmusokat, méretük
körülbelül 20 és 400 nanométer közötti.
Felfedezésük Ivanovszkij, orosz
kutatóbiológus 1892-ben
végzett kísérleteihez
köthető. Kísérleteiben megbetegedett
dohánylevelek nedvét baktériumszűrőn
átszűrte, majd ezzel a szűrlettel
egészséges növényeket tudott
megfertőzni. Így jött rá, hogy a
baktériumoknál kisebb
kórokozók is léteznek, miket
még az akkori fénymikroszkóppal sem lehet látni.
Nevük a latin virus,
azaz „méreg”
szóból ered, mivel
felfedezésük előtt egyes vírusos
fertőzések
baktérium-kórokozóit a
kutatók nem találva,
feltételezték,
hogy e betegségeket nem sejtek, hanem csupán mérgező, élettelen, de
valamiképp mégis bioaktív (fertőző)
anyagok okozzák.
Élő és élettelen anyagra egyaránt jellemző sajátosságokkal rendelkeznek. Paraziták, önmagukban nem mutatnak életjelenségeket, nincs anyagcseréjük, önálló mozgásra képtelenek. Élő anyagként csak gazdaszervezetben, annak folyamatait felhasználva viselkednek. Így tehát nem egyértelmű, hogy élőlénynek tekinthetjük-e őket.
Egy vírus megfelelő sejtbe jutva, annak működését módosítva több százezer példányban is lemásolhatja magát, ezzel a gazdaszervezet megbetegedését, károsodását okozva. Az új vírusok felgyülemlenek a sejten belül, ami egy idő után felreped és elpusztul.