A zuzmók telepében általában tömlősgombák és cianobaktériumok vagy zöldmoszatok élnek tartósan együtt. A gombafonalak egy része körülveszi a moszatsejteket, a zuzmó testét alkotva . Más részük az aljzatba hatol és rögzíti a telepet. A zuzmó a vizet, valamint az ásványi tápanyagokat egész felületén veszi fel környezetéből. Azokon a szélsőséges élőhelyeken (pl. sivatagokban, magas hegyek és tengerpartok szikláin), ahol a zuzmók előfordulnak, a gomba védelmet is nyújt a moszatnak a kedvezőtlen környezettel szemben. A moszatsejtekhez tapadó vagy szívóhifákkal beléjük hatoló gombafonalak az említett szolgáltatásokért szerves anyagokat kapnak társuktól cserébe.
Sziklán élő zuzmófaj (Lecanora argopholis, Lecanoraceae) (Farkas Edit és Lőkös László felvétele)
A kétféle szervezetből összeállt zuzmókat azért tekintjük újabb fajoknak, mert más tulajdonságaik vannak és másféle élettereket népesítenek be, mint külön-külön az őket alkotó gombák és moszatok. Ilyen, az alkotóikra nem jellemző tulajdonság pl. a zuzmósavak termelése, amelyekkel a kőzetek mállasztására is képesek. Annak ellenére, hogy a szélsőséges környezeti feltételek többségével szemben ellenállók, a zuzmók egy része - különösen a fák kérgén élő leveles telepű fajok - a levegő kén-dioxid szennyezettségére nagyon érzékenyek. Ezért ezek a fajok a városok központja felé haladva egyre ritkábban fordulnak elő. Azt a területet, ahol a zuzmók már teljesen hiányoznak a fák kérgéről, zuzmósivatagnak nevezzük.