Aki bújt, aki nem...

A szívem vadul kalapál a mellkasomban. Sötét van és hideg. Ennek ellenére a ruhám csatakossá vált az izzadságtól. Egy feldöntött autó rozsdásodó vázában bújtam el. Félek, még a lélegzetemet is próbálom visszatartani, de tüdőmből zihálva tör fel a meleg levegő. Kis párafelhő vesz körül. Apró remegés fut végig rajtam. Csak ne találjon rám! Istenemre! Félek, rám talál.

A barátommal Buddy-val gyűjtögetni jöttünk a Halálzónába, mikor megjelent a Halálkarom. Buddy-t már biztos megtalálta. Nem lehet már messze, és én meg el is hagytam valahol a késem. Semmi esélyem!

Apró ágak roppantak, kavics csikordult és a következő pillanatban megjelent a rém. Egy gyors ugrással a roncson terem, hatalmas álkapcsából tőrszerű fogak meredeznek, ragacsos nyála a földre hullik. Nagy karmaival beletép a karosszériába. Vörös bőrét vastag, fekete szőr fedi mellkasán. A furcsa, éjfekete szemeit rám mereszti, már olyan közel van, hogy megérinthetném. Fején hosszú szarvak csillannak a holdfényben.

Már nagyon félek, zihálok és izzadok. A fejem is belefájdult. Maradék erőmmel kiugrok a roncsból, és futni kezdek. Sosem voltam valami jó futó, de most más cél vezérel.

Ilyenkor az ember beleadja mindenét. Rohanok, ahogy csak tudok, de a rémes lény itt liheg közvetlen mögöttem, érzem a büdös leheletét. Utánam kap, de sikerül kikerülni a csapást. Lendületemből mit sem vesztve szaladok tovább. A szívem vadul zakatol, tüdőmet légszomj gyötri. Kikerülök egy másik roncsot, majd lendületből átugrok egy olajoshordón, ami egy nagy pocsolyában fekszik.

Megjelenik előttem egy gyárépület. Vörös, málladozott téglafalára koncentrálok. El kell érnem a gyárat, ez az utolsó esélyem! Hátranézek, meglátom a rémet, már lassul, de még itt liheg mögöttem. Aztán a lábam elakad egy kőben és megbillen a világ. Hasra esek a hideg, nyirkos földre. A Halálkarom fújtatva gázol át rajtam, ő elérte a falat. Végem!

- Ipi apacs! Te vagy a hunyó!

 

by Brother T