MENEKÜLÉS

A nap fénye átszűrődött a ritkás lombozaton. Az aljnövényzet gyér volt, szinte csak elszáradt növényekből állt. Apró kőkupacok hevertek mindenfelé. Valószínűleg a közelben lévő sziklás hegyoldalból váltak le egy hatalmas robbanás következtében. Ideális hely lett volna egy gyíknak a napon való sütkérezésre.
De most más volt a helyzet. A vidék csendes és száraz volt, egy lélek nem mozdult. Csak néha lehetett hallani a szél hangját, amint keresztül süvít a halott fák elszáradt ágai között. Ám hirtelen a csendet lábdobogás hangja törte meg. Az a valami gyors léptekkel közeledett, majd hirtelen mintha megállt volna. Aztán ismét csak úgy hallatszott, hogy közeledik. Egy mutánspatkány bújt vissza a menedéket jelentő sziklarepedésbe.
A távolból egy ide-oda szaladgáló alak képe tűnt fel. Kék testhezálló ruhát viselt, középen egy sárga csíkkal, hátán egy 13-as számmal. Izmos férfinak nézett ki, olyannak, aki semmitől se félhetne. Azonban mégis úgy tűnt, hogy menekül valami, vagy valaki elől. A sebei arra utalnak, hogy igen veszélyes lehet az üldözője. A bal lábszáráról a ruha le volt tépve, a vádlija több sebből vérzett. Mellkasán karmolások nyoma látszott, kopasz fején súlyos sebek sorakoztak az, arca pedig több helyen fel volt horzsolva.
Fáradtnak és megviseltnek tűnt. Egy menedéket keresett, ahová elrejtőzhet üldözője elől. Beszaladt a ritka erdőbe, és reménykedett, hogy talál egy helyet, ahol meghúzódhat, míg elmúlik a veszély. Egy kidőlt fa keresztezte az útját. Futtában megpróbálta átugrani, ám túl kicsit ugrott, és felbukott benne. Iszonyú fájdalmak gyötörték. Alig bírt felállni, minden porcikája fájt. A messzeségből morgások hallatszottak, és ezek a morgások egyre hangosabbak lettek. A föld megrezzent, valahányszor lépett egyet. Az ember még mindig a földön feküdt, megpróbált felkelni. A morgás hangja egyre közelebbről hallatszott. Félelmetes volt.
A kékruhás alak minden erejét összeszedte, és egy erős lökéssel felkelt a földről. A ragadozó léptei már elég közel hallatszottak. Egyre hangosabban morgott. Már távolról megérezte prédája közelségét. Az ember szaladt, ahogy csak bírt. Tudta, hogy az üldözője már nincsen távol. Egyre csak rohant, ahogy a jelenlegi ez tőle kitelt. Érezte, hogy a vér kibuggyan a lábából, és tudta, hogy már nem sokáig bírja ezt az iramot. Hátranézett, és meglátta az óriási barnabundájú halálkarmot. Csak párszáz méter választotta el a kékruhás alakot a biztos haláltól. Ekkor hirtelen egy szűk barlangnyílást pillantott meg. Tudta, ha eléri a nyílást, akkor megmenekül. Végig ez járt az eszében. Az utolsó pártíz méteren minden energiáját összeszedve rohanni kezdett.
Sikerült, neki. Eljutott a repedésig. Beugrott, ám deréktól lefelé nem nagyon akart beférni. Ekkor erős fájdalmat érzett a lábaiban, majd a kezével elkezdte vonszolni magát. A fájdalom a lábaiban elmúlt, és az ember eszméletét veszette.
Nem tudni, hogy mikor, de egyszer csak felébredt a kékruhás alak. Maga se tudta hirtelen, hogy hol is van és hogy hány óráig volt eszméletlen. Apró neszeket hallott. A barlang tetejét látta a szemei előtt. Cseppkő nyúlványok sorakoztak a plafonon, mint megannyi denevér. Már régen nem nőttek tovább. A szárazság következtében elpárolgott az összes víz. Ekkor eszébe jutott, hogy miért is küldték őt. Hogy visszaszerezze a vízcsipet a 13-as menedéknek. Hirtelen egy szőrös ?kis" patkányszerűség ugrott az arcára, de jóval nagyobb volt, mint a jól ismert rágcsáló. Mondhatni, óriási volt. Megpróbálta volna elzavarni az arcáról, de egyszerűen nem tudta. Nem érezte a kezét. Elfordította a fejét, és látta, hogy rengeteg patkány gyülekezik körülötte. Voltak olyanok is, amelyek nagyobbak voltak, mint az előző, és csupaszak voltak. Látta, hogy a kezei le vannak rágva. A lábait sem érezte.
Hirtelen az összes kis patkányszerű élőlény elrajzott, mintha egy nagy macska jönne, ami meg akarná enni őket. Halk léptek és morgás hallatszott, amelyek visszhangzottak a barlangban. A következő pillanatban csak egy hatalmas állatot látott, melynek piros a szeme, és patkányszerű feje van. Majd érezte, hogy ráliheg az állat és rácsöpög a nyála. Látta a közeledő hatalmas fogsorokat, és érezte az iszonyú fájdalmat a nyakában. Majd hirtelen minden elsötétült.

(Írta: Z-BOY)