RABSZOLGA ÉS A HAJCSÁR

I. rész

GYERMEK

Gyermek volt még, s ott játszott a többi gyermekkel a porban, egy sátor mellett. Mike-nak hívták. Büszke volt arról az őséről kapott nevére, aki még a Nagy Háborúban harcolt. Hogy melyik oldalon, vagy milyen okból, azt nem tudta, s már az öregek is elfelejtették, hogy miért is tört ki az a háború, ami majdnem az egész emberiséget kiirtotta. De egy biztos: az égig érő gombafelhőket, és az azokat követő maró, nukleáris esőt nem fogják elfelejteni soha. Nagy ára volt a háborúnak, felfoghatatlanul nagy, és most már csak az életben maradás volt a fontos. Bármi áron.
Mike, társaival együtt rongybabákkal játszadozott a sátor árnyékában. Legyek szálldostak körülöttük, s ők mérgesen csapkodták a szemtelen vérszívókat. Az éhezéstől hasuk fel volt püffedve, végtagjaik azonban olyan véknyak voltak, akár egy faág. Bőrük ráncos volt és érdes, szemük véreres.
Játszás közben a felnőtteket figyelték, kik egy marhafélét nyúztak nem messze tőlük. Értékes kincs volt a bőr és a hús is, ezért nagy gondossággal jártak el az állat boncolása közben. Minden porcikája számított a sovány, girhes állatnak, melyet egy másik falutól loptak még éjszaka. Az ilyen kisebb törzsi háborúk mindennaposak voltak a pusztaságban. Minden család, minden törzs a maga javát akarta, ezért nem is vették figyelembe a többi falu érdekeit.
Egyszer csak kiáltásokat hallottak észak felől, a falu határáról: a vadászok visszatértek. Húst ugyan nem hoztak, viszont bőrtömlőkben ott lötyögött a friss víz. A gyermekek sikoltozva szaladtak elébük, mert tudták, hogy ők kapnak először a vízből.
A félmeztelen férfiak diadalittasan sétáltak be a falu közepére, és odaadták az egyik tömlőt a gyermekeknek, kik nagy kortyokkal nyelték magukba a ritka kincset. Miután szomjukat oltották, hirtelen a vadászok élményei iránt éledt bennük kíváncsiság, és kérdésekkel árasztották el a félmeztelen férfiakat.
Közben a többi felnőtt is köréjük gyülekezett, és körbeadták a vizet egymás közt, kimért kortyokat vételezve belőle. A férfiak és a nők csupán ágyékkötőt viseltek, mivel másra nemigen volt szükségük. A Nagy Háború után a szemérmesség kihalt a Földről, csupán az életakarat maradt meg.
Az önfeledt boldogságot - amit a tiszta, friss víz okozott - kiáltozás törte meg. Egy idős asszony jajveszékelését hallották, aki észak felől szaladt be a falu középső részére. Egyetlen szót sem tudott kinyögni, csupán sikoltozva mutogatott arrafelé, ahonnan ő, és a vadászok is jöttek. Egy dübörgő masina állt meg a falu szélén, és emberek szálltak ki belőle. Félelmetes emberek, kik fémet viseltek testükön, és fegyverük volt. Mindegyiküknek a homlokára furcsa, csillag alakú jel volt tetoválva: a rabszolgahajcsároknak a jele. Bizonyára a vadászokat követték, hogy ráleljenek a falura.
A falubeli férfiak megragadták egyszerű lándzsáikat és késeiket, majd ordítva indultak meg a jövevények ellen, kik azon nyomban tüzet nyitottak rájuk. Még kiáltani sem volt idejük szerencsétlen félmeztelen falusiaknak: a gépfegyverek darabokra szaggatták őket. Az asszonyok ezt látva felkapták gyermekeiket, és beszaladtak velük a sátrakba. Mike-ot is felkapta az anyja, és elindult sikoltozva egy szikla felé, hogy minél előbb fedezékbe vonulhassanak. De az asszony hirtelen elesett, rá a gyermekére. Mike először azt hitte, hogy édesanyja csak megbotlott, de miután kimászott a test alól, észrevette, hogy a nő koponyáján egy lövedék ment át, s a lyukakból vér bugyog ki. A gyermek sokkot kapott, és nem bírt mozdulni. A porban feküdt remegve, s kezét a fülére szorította.
A gépfegyverek közben csak ontották a golyókat, szétszaggatva az ellenszegülőket és a jámborabbakat is, kik csak menekültek, de a rabszolgahajcsárok kedvüket lelték gyilkolásukban. Hirtelen abbamaradt a fegyverropogás, és a mészárosok a falu főterére lökdösték az élőket. Néhány szebb nőt kiragadtak közülük, majd bevonszolták egy sátorba, ahonnan később sikoltozás hallatszott. Végül véres kézzel, kielégült vigyorral kisétált a rabszolgahajcsár egyedül.
Az egészségeseket láncraverték (köztük Mike-ot is), és láncukat a zajos gép mögé kötözték. Akiket pedig hasznavehetetlennek ítéltek, azoknak elvágták a torkukat, nem is pazarolták rájuk a golyót.

folyt köv...

 (írta: TÓTH GÁBOR -MAD MAX-)