AZ ÚJ TÖRZSFŐNÖK

A gyerekek izgatottan siettek a Falu legnagyobb sátrához, ahol mindig a törzs aktuális vezetője lakott. A mai nap egészen különleges volt számukra. A törzsfőnök elmeséli, hogyan lett ő a vezető, és ahogy azt a szüleiktől hallották ez nagyon izgalmas történetnek, ígérkezik. A kis Ricardo barátjához rohant hogy együtt menjenek a különleges eseményre.
Belépett a szürke sátorba, amire különféle állatok képei voltak felfestve. Ricardo vagy ahogy a barátai szólították Ricky mindet ismerte. Az ezüst- és aranygekkót, a halálkarmot, a vakondpatkányt és a többi állatot. Egyes emberek arról beszéltek, hogy egykor a földön más, csodálatos állatok éltek de Ricky sohasem hitt az ilyen legendáknak. Ricky nagyapja elmesélte az igazságot. Az embereket Isten büntette meg a gonoszságukért és Ricky inkább, tartotta ezt valószínűnek, mint azt hogy valamiféle repülő fémkígyók tették volna, akik tüzet hánytak, ha leszálltak a földre.
Odalépdelt Larry ágyához és meglátta, hogy alszik. Fel akarta rázni de jobb ötlete támadt amint meglátta a vizes vödröt a sátor falánál. Felemelte a vödröt és az egészet az alvó gyerek nyakába öntötte, aki a finomnak nem igen nevezhető ébresztés hatására hirtelen felült az ágyon és kapkodni kezdte a levegőt.
* Ébresztő hétalvó! Hasadra süt a nap!
* Ricky! Ezért most megfizetsz * mondta és már nyúlt is a késéért, amit az ágya alatt tartott olyan esetekre, ha netalán éjszaka lepné meg egy vadállat.
* Hé! Nyugi Larry! Elaludtál. A törzsfő mindjárt elkezdi a történetét.
* Mi? Már szerda van? A fenébe és én pont most alszom el! Bocs Ricky de talán máskor inkább rázz fel oké?
* Én kérek bocsánatot, csak tudod, megláttam azt a vödröt és először olyan jó viccnek tűnt?
* Ne vesztegessük az időt! Menjünk a sátorba!
A gyereksereg a hatalmas vörös sátor előtt tolongott, ami előtt két jól megtermett őr állt mindkettő egy-egy borotvaélesre fent lándzsával a kezében.
A törzs minden tagja rendelkezett egy ilyen lándzsával és jól is tudta használni azt. A törzsfő saját maga oktatta a lándzsahasználatot, pedig már elmúlt hetven éves is. Nagyon jól tartotta magát. Állítólag hatalmas harcos volt fiatalkorában és halálosan jól kezelte a lándzsát. A törzsbeli gyerekek mind felnéztek rá és olyanok akartak lenni, mint ő. Ricky minden nap élezte a lándzsáját és naponta legalább két órát gyakorolta a használatát. Két év múlva már ő is elmehet a vadászatokra. Már nagyon várta azt az időt mikor majd végre bizonyíthat.
A törzsfő szerint, ha valaki rendelkezik egy jól élezett lándzsával és ezt használni is tudja, akár egy halálkarmot is elintézhet. Ricky még soha nem látott élő halálkarmot csak a képek és a vadászok elbeszélései alapján tudta elképzelni a hatalmas állatot. Ha majd végre tizennyolc éves lesz, és elég bátorságot érez magában, megküzdhet egy ilyen állattal, egyetlen lándzsával és ezzel bebizonyíthatja, hogy méltó arra, hogy ő legyen a törzs következő vezetője.
Az elmúlt húsz évben rengetegen próbálkoztak de senki nem tudta teljesíteni ezt a feladatot. A halálkarom hatalmas állat volt és olyan éles karmai voltak hogy egy vadászt egyetlen csapással le tudott teríteni. Sokak számára elképzelhetetlennek tűnt hogy egy ilyen fenséges állatot egy egyszerű lándzsával meg lehet ölni. A vadászok többsége ostobaságnak tartotta ezt a öngyilkos harcot egy primitív szokásnak, amit szerintük már régen meg kellett volna szüntetni.
Ricky viszont tisztelte az ősei szokásait és mindenképpen szeretet volna szerencsét próbálni, hogyha alkalma nyílik rá.
A két őr keresztbetett lándzsákkal elzárta a sátor bejáratát. Az egyik megszólalt.
* A törzsfőnök hamarosan fogad titeket és meghallgathatjátok a törzs múltjának történetét. A régi idők titkait ismerhetitek meg ma!
Egy tompa hang hallatszott a sátorból:
* Engedjétek be a gyermekeket!
A két őr hallva a parancsot szétnyitotta a lándzsáikat, és szabad utat engedtek a gyerekeknek. A gyerekek ujjongva rohantak a hatalmas sátorba.
A sátor meglehetősen szegényes berendezéssel rendelkezett. Mindössze egy nagy trónszék és előtte néhány párna volt a földön. A falon annál inkább volt látnivaló. Az egész fal tele volt a legkülönfélébb trófeákkal. Gekkóbörök tucatjai, a különös idegenek kitines koponyái és a trón fölött egy gigantikus koponya volt felakasztva. A koponya homlokrészén egy láthatólag lándzsa ütötte lyuk tátongott, ami mindenki előtt bizonyította, azt hogy a törzsfő hatalmas harcos.
A gyerekek ezelőtt még soha nem jártak ebben a sátorban és elképedve bámulták a trófeákat. Minden kétségük elszállt a törzsfőnök tetteinek valódisága felől.
Rickyt lenyűgözte ez a gazdag trófeagyűjtemény és titkon arról álmodozott, hogy ha ő lesz a törzsfőnök, akkor majd ő is gyarapítani fogja ezt a gyűjteményt.
Ahogy Larryvel közelebb léptek a törzsfőnökhöz, aki a trónon ült egy gyönyörű faragványokkal díszített lándzsával a kezében felismerték a hatalmas koponyát a trón fölött. Egy halálkarom koponyája volt és Rickynek nem volt kétséges hogy azt a törzsfő ejtette el egy lándzsával. Talán épp azzal, amit a kezében fog.
Ricky és Larry a trón előtt ültek le egy párnára és megcsodálták a gyönyörű lándzsát. Hihetetlenül aprólékosan volt kidolgozva a mintázata. A vésés egy történetet ábrázolt.
Ricky belefeledkezett a lándzsa tanulmányozásába. A lándzsára vésett rajzok azt ábrázolták, amint a törzsfő elejt egy halálkarmot a hagyomány szerint kizárólag egy lándzsával. A lándzsa vége egy halálkarom fejéhez hasonlóvá volt kifaragva. Ricky úgy vélte a törzsfő saját kezűleg faragta ki a lándzsáját megörökítve ezzel a diadalát a hatalmas állat felett.
A törzsfőnök nagyon magabiztosan ült a trónon és tekintélyparancsolóan méregette a törzs gyermekeit. A gyerekek látványa jó érzéssel töltötte el és boldog volt, hogy az ő hőstettei miatt maradt fenn a törzs. Ha akkor ötven éve nem tette volna, meg amit kellett most ezek a gyerekek nem ülnének itt.
Egyik gyerek sem ismerte az igazságot a világról. Azt hogy a világ mitől vált ilyenné és ma eljött a napja, hogy ő elmondja ezt nekik. El fogja mondani, azt hogy hogyan mentette meg a törzset az elpusztítására törekvőktől.
A történet közben pedig majd megvizsgálja a gyerekeket abból a szempontból, hogy ki lehetne méltó utódja a törzs vezetőjeként. A gyerekek lassan helyet foglaltak egy-egy párnán és a szemük a törzsfőre szegeződött.
A törzsfőnök nagy levegőt vett és lassan belekezdett a történetbe:

* Ma egy olyan titkot osztok meg veletek, amit csak nagyon kevesen ismernek a törzsből. Egykor a szüleitek is meghallgatták ezt a mesét és ők is megfogadták hogy nem mondják el a gyermekeiknek. Azt szerettük volna elkerülni, hogy a forrófejű fiatalok el akarjanak vándorolni, felderíteni a pusztát. Ma mikor már eléggé felelősségteljesek vagytok, megtudhatjátok a törzsünk eredetének a történetét és megismerhetitek a múlt rejtélyeit.
A gyerekek láthatólag meglepődtek a súlyos szavak hallatán. Egyikük sem számított, arra hogy ez a nap ilyen különleges lesz az életükben.
* A világ ezelőtt sok nemzedékkel nem ilyen volt. A mezők zöldelltek és a Földet gyönyörű állatok népesítették be. Az emberek hatalmas közösségekben éltek. A közösségek falvakat, városokat majd országokat alkottak.
A gyerekek számára ismeretlenül hangzottak ezek a szavak. Mi lehet az az ország?
* A mi népünk ebben az időben behódolt a fehér embernek. A fehérek indiánoknak hívtak minket. A fehérek megérkezése előtt nekünk is virágzó kultúránk volt és úgy éltünk, mint most. Boldogan éltünk a természettel harmóniában. A boldogságunk addig tartott, amíg megérkeztek a kontinensükre a fehér emberek hatalmas hajókkal, amiken fegyveres emberek utaztak.
Ricky megszólalt:
* Fegyverek? Vagyis lándzsájuk volt és késük?
* Nem. Nem ilyen egyszerű fegyverek. Ti még nem jártatok a Falun kívül ezért nem tudhatjátok, de az emberi technológia túlmegy minden álmotokon. Az emberek olyan fegyvereket készítettek, amik leolvasztják a bőrötöket, átlyukasztják a testeteket. Olyanok, mint az íjaink csak nem nyílvesszőt lő ki hanem fémből készült hegyes lövedékeket amik belefúródnak az emberbe és megölnek titeket.
Ricky csodálattal hallgatta, hogy az ember milyen fegyvereket volt képes alkotni. Milyen csodálatos lenne egy ilyen fegyverrel rendelkezni.
* A partraszállók szerencsére nem ilyen modern fegyverekkel rendelkeztek. Ők mindössze olyan egyszerű puskákat gyártottak, aminek lassú volt a kezelése és nem volt túl megbízható. Az őseink azonban még ennél is fejletlenebbek voltak ezért a fehér emberek többségünket legyilkolták és elvették a földjeinket. Később mikor már minden talpalatnyi föld a fehér emberek kezébe került rezervátumokba szállítottak minket és arra kényszeríttettek minket, hogy ott folytassuk életünket. A fehér ember kizsákmányolta a természet kincseit nem törődve a következményekkel. A Föld haldoklott. A kincsei kimerültek és az emberek egymás ellen fordultak. Hatalmas fegyvereket alkottak, amelyekkel elpusztították egymást és a mi rezervátumunk is csak annak köszönhette az fennmaradását hogy a rezervátumhoz közeli hatalmas barlangba menekültünk ami mélyen levezetett a föld mélyébe. A táplálékunkat az ide menekülő állatok jelentették és ivóvizünket a Föld adta. A tudományos ismereteink alapján tudtuk mikor jön el az az idő, amikor újra a felszínre jöhetünk, és újra birtokba vehetjük a Földet. Amikor a felszínre jöttünk a Föld egy hatalmas sivataggá változott és az úgynevezett ?sugárzás�, mindent megfertőzött és így születtek az olyan állatok, mint a Halálkarom.
Ricky először a meglepettségtől szólni sem tudott és az összes gyerek így volt ezzel. Erőt vett magán és megszólalt.
* Akkor a mese a repülő kígyókról igaz?
* Igen Ricardo. Minden igaz volt, amit hallottál a Földről. De most folytatnám a történetet.
A főnők egy kis szünetet tartott majd amint a gyerekek zsivaja elcsendesedett folytatta.
* Abban az időben még csak tíz éves lehettem. A nagyapám megosztotta velem a tudását ezért tudok ilyen sok dolgot. A rezervátumbeli közösségünk, amely ekkor egy törzzsé vált próbált önellátó lenni ezért növényeket termesztettünk és vadásztunk a pusztaságban. A törzs vadászai tanítottak, meg arra hogy hogyan kell használni a lándzsát és megtanultam, hogy egy jó harcos többet ér egy lándzsával, mint bármelyik hatalmas fegyverrel. Az, aki a szívével harcol hatalmas harcossá, válik. Ezt soha ne feledjétek!
* Tehát az igazi harcos a szívével harcol * szólt az egyik gyerek hátulról.
* A szíveddel és az eszeddel kell elsősorban harcolnod. A tested pedig engedelmeskedni fog. Ha sikerül elérned a test és a lélek harmóniáját legyőzhetetlen leszel.
A gyerekek ámulattal hallgatták a bölcs szavakat, és magukban elismételték, hogy örökre megjegyezzék ezt a fontos tanítást. Ricky soha nem találkozott még a törzsfőnöknél bölcsebb emberrel.
* A most következő történet arról fog szólni, hogy hogyan lettem a törzs vezetője. Hallgassátok figyelmesen?

Amikor a kicsiny sziú közösség elhagyta a barlangot még nem, sejthette, hogy milyen nehézségekkel kerülnek majd szembe az új világban. A csoport kénytelen volt visszatérni az ősi szokásokhoz az életbennmaradásuk érdekében, és újra törzsként élni.
Az újdonsült törzsnek a legalkalmasabb személyre volt szüksége ezért azok, akik szerették volna ebbe a pozícióba kerülni megküzdöttek egymással és végül a legerősebb lett a vezér. Az emberek minden hatalmat a törzsfőnök kezébe helyeztek. A kicsiny törzs kezdetben néhány sátorból állt majd egy kisebb faluvá nőtte ki magát, amely semmit nem tudott a világról. Egészen addig, amíg egy napon egy autó jött a Faluba és páncélos emberek szálltak le róla.
Az emberek az Acél Testvériség tagjai voltak és felajánlották a segítségüket és a technológiát, ami segítségével jobbá tehetjük az életünket. A törzsfőnök szűklátókörűsége miatt elutasította a segítséget és megfenyegette a őket, hogy erőszakkal űzi le őket, ha kell. Az emberek elmentek és soha többé nem tértek vissza.
A mostani törzsfőnök, akit a felnőttek Szürke Farkasnak hívtak ekkor még csak tíz éves volt és mit sem tudott a történtekről. A nevét arról kapta, hogy ötévesen puszta kézzel megölt egy farkast, aki a szüleire támadt. Az öregek nem meséltek a gyerekeknek, arról hogy milyen dolgok vannak a Falun kívül, mert féltek, attól hogy el akarnak vándorolni majd, és itt hagyják őket ebben a kiszolgáltatott helyzetben. A gyerekek a Testvériséggel történt találkozásról sem tudtak. Tovább élték az életüket, anélkül hogy megtudtak volna bármit az igazságról.

10 év telt el és Szürke Farkas tetterős fiatalemberré vált, aki fontos pozíciót töltött be a törzsben és egyike volt a leendő törzsfőnököknek. A többi riválisa meg akart küzdeni a főnökségért de Szürke Farkas nem tartotta őket ellenfélnek ezért valami erősebb, fenségesebb ellenfelet akart találni. A sors adta meg a lehetőséget a bizonyításra ugyanis a barlangba, ahol a háborút vészelték át egy ötven főből álló halálkarom család akart beköltözni és a Falu az útjukat állta.

Szürke Farkas nem tudott aludni folyton az járt az eszében hogy egy olyan ellenfelet találjon aki ellen minden képességét latba kell vetnie a győzelemért. Visszagondolt arra, amikor Lomha Sólyom hívta ki:
"Itt és most állj ki velem Szürke Farkas a törzsfőnökségért!"
Még tisztán emlékezett a válaszára:
* Még gyakorolj egy keveset, és aztán hívj ki mert attól tartok túl könnyen legyőznélek.
Sólyom erre azonnal le elégtételt követelt a sértésért de a törzsfőnök leállította.
* Hagyd sólyom! Elvégre be kell, hogy ismerd hogy Szürke Farkas a törzs legjobb harcosa.
* Majd én, megmutatom * mondta, de Szürke Farkas már nem volt ott.
A törzsfőnöknek nagyon is tetszett ez a fiú. A fiatal önmagára emlékeztette. Méltó utódja lehetne a főnökségben.
Vajon ki vagy mi lehetne olyan hatalmas, hogy a legjobb harcosnak is komoly erőfeszítésébe kerüljön a legyőzése?
Ebben a pillanatban egy vérfagyasztó ordítás rázta meg a Falut. Szürke Farkas először megijedt de amint benyúlt a matraca alá és megérintette a lándzsáját
jóleső megnyugvás töltötte el. Felugrott és kilépett a sátorból. Amit ekkor látott lenyűgözte, de egyben megrémítette a harcost. A faluba öt-hat valamiféle óriási állat támadta, meg amik a törzs legjobb harcosait egy csapással leterítették. A kezükön akkora karom nőtt, mint egy tőr. Borotvaéles karmaikkal darabokra szelték a harcosokat átszakítva páncélt, bőrt, húst, csontot. A lények a sátrakat sem kímélték, ahogy a sátorban alvókat sem.
Szürke Farkas megtalálta végre a méltó ellenfelet, aki ellen a legjobbat kell kihoznia magából. Jól meg kellett fontolnia azonban hogyan támad. A meggondolatlanság végzetes lehet számára. Megforgatta lándzsáját, és lassan megközelítette az egyik lényt. A lény éppen két harcossal viaskodott, akik messziről szurkálták az állatot látszólag nem túl sok sikerrel. A lény elvétve csapott a harcosok felé. Láthatólag nem igazán tekintette őket egyenlő ellenfélnek.
A szörnyeteg ekkor megunta az őt zaklató harcosok szurkálását és egyetlen csapással mindkét harcost leterítette.
A lény karmairól vér csöpögött a földre amint szembenézett következő áldozatával, aki történetesen Szürke Farkas volt. A lényt meglepte a férfi elszántsága, amivel csak még jobban felbőszítette. Lenéző tekintettel a harcos felé suhintott hatalmas mancsával ám ekkor meglepő dolog történt: A harcos hátralépett és előredöfött a lándzsájával egyenesen a lény mellkasa felé. A lándzsa átszakítva minden akadályt a lény szívébe fúródott. A lény a váratlan fájdalomtól felordított és kétségbeesetten próbált megszabadulni a lándzsától, amivel csak még nagyobb kárt okozott. Pár pillanat múlva a lény utolsókat rándult és kilehelte a lelkét.
Szürke Farkas odalépett a lényhez és egy határozott rántással kihúzta a fegyverét az állat melléből. Így szólt:
* Csalódást okoztál barátom.
Büszke volt magára, és arra hogy egy ilyen hatalmas lény ellen is győzedelmeskedni tudott. A lény erős volt de nem túl okos és ez okozta a vesztét.
Szürke Farkas a győzelemtől magabiztosan lépett ki a sátor takarásából és szembekerült egy az előzőnél jóval, kisebb lénnyel, aki éppen egy harcosra készült lecsapni. Tudta hogy azonnal kell cselekednie, ha szeretné, hogy a harcos megélje a következő percet. Nem volt lehetősége a hibázásra, ha elvéti a dobást a férfi meghal. Fogást váltott a lándzsán és felkészült a dobásra. A lény felemelte a mancsát és szembenézett a földön fekvő félelemtől bénult harcossal.
Szürke Farkas az állat háta mögött volt. *Tökéletes * gondolta magában. Megcélozta a lény koponyáját, ami a testéhez képest aránytalanul kicsi volt. Meglendült a karja és a lándzsa kirepült a kezéből egyenesen a lény feje felé. A lándzsa süvítve szelte át a távolságot és egy reccsenéssel meglékelte a szörnyeteg koponyáját és megmerült az agyában. A lény idegrendszere felmondta a szolgálatot és a lény lehanyatlott a földre. A harcos a földön szűkölt akár egy megvert kutya. Szürke Farkas odalépett hozzá és felsegítette.
* Gyere testvérem!
* N-n-nagyon köszönöm Szürke Farkas! Ha te nem lennél én már? szóval tudod. Mik lehetnek ezek? Még csak hasonlóval sem találkoztam soha.
* Én sem de nem tűnnek kemény ellenfélnek.
* Te viccelsz? Az aranygekkó is kemény de ezek? Egy csapással megölhetett volna. Te tényleg nagy harcos vagy.
* Ne vesztegessük az időt, még vannak egy páran. Most menj, bújj el valahol.
* Nem, nem arra nem veszel rá, hogy kitegyem magam ekkora veszélynek. Veled tartok!
* Ahogy akarod, de szerezz valami fegyvert, ha velem akarsz harcolni!
* Rendben. Itt ez a lándzsa ez jó lesz.
A Falu közepén egy óriási sátor állt ami afféle közösségi sátorként szolgált ahol a törzsi rituálékat hajtották végre. A sátor most vörös volt a vértől ami a szerencsétlen lakóktól származott. A lények kifejezetten kegyetlenül bántak el az emberekkel. *Vajon mért teszik ezt? * morfondírozott magában Farkas de amint szembetalálta magát a falusiak haláláért felelős állatokkal későbbre halasztotta a töprengést.
* Hé te! Hogy is hívnak?
* Hogy engem? A nevem Alvó Medve.
* Akkor Alvó Medve figyelj rám! Én magamra vonom kettőnek a figyelmét te meg intézd el azt, amelyik marad! Rendben?
* Hé, álljunk csak meg! Hogy egyedül ezt!? Na ne!
* Azt javaslom a fejére célozz * mondta és elindult hogy elcsalja a két állatot.
* Hát ez szép! Most mit csináljak?!
Szürke Farkas a válla mögött még hátra szólt:
* Ha rám hallgatsz a lándzsádat használod!
* Kösz! Sokat segítettél.
Szürke Farkas közelebb lépett a három állathoz és amint Alvó Medve felé elindult az egyik Halálkarom ő a másik kettő fel kezdett szurkálni a lándzsájával. A két szörnyeteg lassan kerülgette a harcost, aki harci állásban egyik kezéből a másikba vette lándzsáját és fenyegetően szurkált a két ellenfele. Az egyik lény pontosan szemben, míg a másik a háta mögött állt és dühösen morgott mindkettő. Hirtelen felvillant a harcos agyában egy ötlet de végiggondolnia nem maradt idő, mert a két állat hajszálpontosan egyszerre csapott le Szürke Farkas felé. A harcos csak villámgyors reflexeinek köszönhette hogy még a helyén volt a feje. A másodperc törtrésze alatt reagált és lehúzta a fejét még a két gyilkos csapás célba érése előtt. A két lény eléggé közel álltak a harcoshoz így a csapásukkal a harcos helyett egymást találták el. Szürke Farkas magabiztosan felállt tudomást sem véve az őt fenyegető veszélyt. A magabiztosság azonban jogos volt ugyanis a minden úgy alakult, ahogyan a harcos tervezte. A két lénynek még ordítani sem maradt ideje. A mellkasukon lassan kirajzolódott három hatalmas karomnyom és lassan vér kezdett csorogni belőlük. A következő pillanatban a két lény szó szerint darabokra hullott. A Halálkarmok csapásai tényleg bivalyerősek a karmaik pedig borotvaélesek és pontosan ezt használta ki a leleményes harcos ellenük.
Szürke Farkas elindult hogy segítsen újdonsült társának, akinek látszólag szüksége is volt a segítségre. Alvó Medve a neve ellenére igencsak fürgén tudott a Halálkarom elől menekülni. Menekülés közben hátranézett vajon követi-e a Halálkarom? Sajnos ennek az lett a következménye hogy egy sátornál felejtett edényben elbotlott és hasra esett. Szürke Farkas odaugrott és lecsapott.
A harcos igencsak meglepődött, amikor észrevette, hogy a lándzsája hatástalan erre az állatra és hiába az erős csapás a lényen egy karcolást sem sikerült ejtenie. A lény lassan megfordult majd dühösen fújt egyet. Egy irtózatos erejű csapást mért a meglepett Szürke Farkasra, aki jó tíz métert csúszott a földön majd egy sátorban állt meg. Alvó Medve látva a társa vereségét rettegni kezdett de összeszedte minden bátorságát és szembenézett az ellenfelével. Felkapta a lándzsáját és amint a lény felé fordult a szeme közé, döfte a fegyverét. A lény megtántorodott, az ég felé fordulva felbődült majd eldőlt akár egy fa.
Alvó Medve odarohant Szürke Farkashoz és felsegítette. Látszólag nem volt semmi baja. A legyőzött harcos kábultan pislogott.
* Jól vagy? * kérdezte Medve aggódva.
* Ja igen, jól. Ahhoz képest remekül amekkorát kaptam
* Vajon miért támadhattak ránk ezek a lények?
* Fogalmam sincs de ez a vereség jó időre elvehette a kedvüket az újabb támadástól.
* Az biztos haver. Ahogy te elbántál velük. Egy döfés jobbra, egy döfés balra? * mondta és hadonászni kezdett a lándzsájával.
* Ezt inkább tedd le mielőtt még kiszúrod valakinek a szemét.
* Ne csináld már! Elvégre én is elintéztem egyet.
* Kezdők szerencséje * suttogta Szürke Farkas miközben elsétált.
* Mi? Mit mondtál?
* Ööö? azt hogy kezdetnek nem rossz.

A harc végeztével ellátták a sebesülteket és eltemették a halottakat. A törzsfő egyik embere belépett Szürke Farkas sátrába ahol a harcos a harc fáradalmait pihente ki. A díszes mellényt viselő harcos meghajolt majd így szólt:
* A törzsfőnök azonnal látni kíván. Kövess, kérlek!
Szürke Farkas egy szó nélkül követte a harcost egészen a sátor nyílásáig. Itt megállt és így szólt:
* Odabent vár rád. Lépj be!
A harcos belépett a sátorba és megpillantotta a törzs főnökét amint egy fiatal lány, éppen ellátta a sérült karját. A törzsfőnök erőtlenül szólalt meg:
* Gyere közelebb drága fiam!
Szürke Farkas három lépésre a főnök székétől megállt majd tiszteletteljesen meghajolt. A főnök egy intésére a fiatal lány kiment a sátorból és amint távozott rákacsintott Szürke Farkasra. Farkas egy mosollyal válaszolt a lány ?kedvességére�. A főnök így szólt:
* A Falu hálás lehet neked fiam. Ha te nem vagy ilyen bátor harcos már mind meghaltunk volna.
* Örülök, hogy tehettem valamit az otthonomért.
* El sem tudom képzelni, miért támadhattak ránk ezek a szörnyetegek. Én mindig a békére törekedtem, de ha arra kerül sor harcolni fogunk és megvédjük, ami a miénk. Egy csapat harcos követte a lények nyomait és egy barlangot találtak, amit körülbelül hatvan ilyen állat véd. Sajnálom, hogy ezt kell kérnem, de te már sokkal elbántál közülük és talán egy kisebb csapat harcossal, behatolhattok és megölhetitek a vezetőjüket. A dolog nem lesz egyszerű, mert ha észrevesznek, akkor mind meghaltok. A csendes behatolás nagyon fontos, mert a nyílt csatához túl kevesen vagyunk. Nos fiam? Vállalod? A Falu sorsa a te kezedben van.
Szürke Farkasnak meg sem fordult a fejében az a lehetőség hogy most hátráljon meg ezért boldogan igent mondott a törzsfőnök kérésére:
* Megteszem, amit kérsz Bölcs Holló, egy feltétellel?
* És mi lenne az fiam?
* Egyedül megyek a Halálkarmok fészkéhez!
* De-de fiam ez örültség! Most a Falu érdekeit kell szem előtt tartanunk nem a személyes vágyainkat. Tudom, hogy szeretnél bizonyítani, de?
* Nem főnök nem a személyes vágyaim vezérelnek csak úgy gondoltam, hogy egyedül kevésbé lennék feltűnő és tudod, hogy képes vagyok rá. Bízz bennem, kérlek!
* Rendben fiam egyedül fogsz menni és bízom benne, hogy sikeres lesz a küldetésed. Ha elbuksz a Falunak vége.

Másnap reggel összegyűlt az egész Falu hogy elbúcsúzzanak, és sok szerencsét kívánjanak a bajnokuknak. Szürke Farkas nem csomagolt túl sok mindent. Némi szárított gekkóhúst és egy kis brahmintejet vitt az útra mivel a fészek mindössze néhány mérföldre volt. A Falu sámánja, aki maga is súlyosan megsérült egy nagy csomag gyógyító port adott neki és megáldotta az ősi sziú szokás szerint. A gyógyító por nagyon hatékony szer volt. A régi kor marihuánájához hasonlított. Amellett hogy a sebeket villámgyorsan begyógyította mellékhatásaként az embert kellemes bódult állapotba került tőle és elfelejtette a fájdalmait. Sajnos a bódultság azt is okozta, hogy az alany nem érzékelte a külvilágot teljes mértékben.
Szürke Farkas vörös festékkel harci jeleket rajzolt az arcára és átkokat faragtatott a lándzsájába a sámánnal. A Falu fiatal lányai mind felkínálkoztak neki, de ő csak a rá váró megmérettetésre gondolt. Elbúcsúzott a törzsfőnöktől és elindult észak felé. A falubeli gyerekek még sokáig figyeltek, ahogyan távolodik, majd eltűnik a horizonton.

Az út a fészek felé világosan kirajzolódott Szürke Farkas számára. A föld egy fél méter széles sávban mélyebben volt, mint máshol. Ez teljesen érthető volt tekintve a lények nagy testsúlyát. Öt-hat óra alatt elért a barlang szájához. A környék tele volt elszórt csontokkal, amikről nem lehetett megállapítani, hogy kikhez vagy mikhez tartoztak egykor. A barlangot senki sem őrizte és ez kedvezett Szürke Farkasnak. Nagy levegőt vett, lándzsáját előreszegte majd belépett a Halálkarmok Fészkébe. A barlang Szürke Farkas meglepetésére nagyon is emberinek tűnt. A barlangban szobák voltak vájva és mindegyik előtt egy durván kimunkált faajtó zárta a bejáratot. A barlang szájától egy folyosó vezetett egészen egy nagy fémajtóig, ami valószínűleg a falkavezér lakosztályát zárta. Szürke Farkas egyenesen a fémajtóhoz indult és igyekezett minél kisebb zajt csapni. A falhoz simulva közeledett a fémajtóhoz, amikor az egyik szobából hörgés hallatszott.
Szürke Farkas biztos volt benne hogy felfedezték. Megmarkolta lándzsáját és felkészült a legrosszabbra. Harci helyzetbe lépett és várt?
Nem észlelt mozgást, felfordulást vagy bármi mást, ami arra utalt volna, hogy lebukott. Ehelyett az történt hogy az előbbi hörgésre mintegy válaszként újabb hörgést hallott. Ez mintha egy kissé magasabb és gyengébb hang lett volna az előzőnél. Aztán megint a mély szólalt meg. Az egész olyan volt, mint a beszéd de ez képtelenségnek tűnt az indián számára. Még hogy ezek a vadállatok beszéljenek. Bár ha jobban belegondolt eléggé civilizált helyen élnek.
* Lehetséges volna? Hiszen akár meg is ölhették a helyet építői embereket és beköltözhettek a helyükre. Nem számít, nem azért vagyok, itt hogy ezt kiderítsem * gondolta magában majd tovább lopakodott.
A folyosó további része csendes volt, már-már gyanúsan csendes. Szürke Farkas a fémből készült ajtó előtt állt és a következő lépését tervezte. Hirtelen egy hangos bődülés hallatszott az ajtó mögül majd harc zajai. Szürke Farkas nem bírta ki hogy ne nézze, meg mi történik bent. Nagyon lassan megnyomta az ajtót, ami engedett és résnyire kitárult.
A harcos benézett a résen és egy hatalmas termet látott tele a legkülönfélébb eszközökkel, amiről fogalma sem volt mire szolgálhatnak. Furcsa fémből készült tárgyak, amiken villogó gombok voltak. A terem közepén két óriási Halálkarom volt, akik éppen harcoltak egymással.
Az egyiküknek szürke volt a bőre és öregnek tűnt de nem gyengének. A fiatal vetélytársát megszégyenítően gyors volt. A fiatalabb Halálkarom erős de lassú csapásokkal próbált felülkerekedni ellenfelén. A szürke ügyesen elhajolt a csapások elől majd a megfelelő pillanatban egy hatalmas maflást adott a fiatal Halálkaromnak. A lényt nagyon felbőszítette a szemtelen csapás és nekiugrott fajtársának. A szürke egyetlen intésére a többi Halálkarom, akik eddig csak oldalról figyelték az összecsapást közbeléptek és lefogták a forrófejű ifjoncot.
A szürke Halálkaromból nevetésre hasonlító hörgés tört fel majd megsimogatta a fiatal fejét. Hörögni kezdett mintha csak beszédet intézne a többi Halálkaromhoz, akik csodálattal hallgatták.
* Te jó ég ezek intelligensek! Nem ez nem lehet! Ezek vadállatok és megölték a törzsem tagjait!
A harcos bosszútól szomjazva belépett és eldobta a lándzsáját, a szürke Halálkarmot vette célba. A lények felé fordultak majd a szürke felé, aki felé egy lándzsa repült. A lény magabiztosan állt és meg sem próbált elugrani. A lándzsa célba ért és a lény mellkasát találta el. A lándzsa amint elérte célját és a harcos meglepetésére, ahelyett hogy belefúródott volna a falkavezérbe kettétört és a földre esett. A halálos csöndben tisztán kivehető volt amint a lándzsa nagyot koppanva esett a földre.
Szürke Farkas feleszmélve az első meglepetésből ráébredt arra hol is van és meg sem várva a lények reakcióját kirohant a barlangból és meg sem állt, amíg el nem ért a Faluba. A Faluban nagy izgalmat váltott ki a harcos visszatérése. A gyerekek vidáman ujjongtak örömükben.
* Visszatért Szürke Farkas! Visszatért a Falu megmentője!
A törzsfőnök mosolyogva lépett ki a sátrából és elindult a harcos felé. Amint közelebb ért látva a harcos rémült arcát elkomorult az arca és így szólt:
* Mi történt fiam?
A harcos rémületében meg sem tudott szólalni. A főnök odalépett majd idegesen megrázta Szürke Farkast.
* Mond már! Mi történt?
A harcos belenézett a főnök szemébe és ennyit mondott:
* Háború lesz!

Amikor elmesélte a történteket a törzs tanácsa mintha meg sem hallotta volna, azt hogy hogyan élnek a Halálkarmok. Elvakította őket a gyűlölet és a bosszúvágy. Meg voltak győződve a lények gonosz szándékáról és fel sem ötlött bennük a béke lehetősége kivéve a törzsfőnök, aki nem volt biztos a harcos jelentésének hitelességében. A tanács azonban ragaszkodott a háborúhoz így a törzsfőnök ha nehezen is de belegyezett abba hogy kiépítsék a Falu védelmét. Felkészültek a harcra.

A Halálkarmok rendkívüli tanácsot tartottak a tegnap történt események kapcsán. A tanácsot Grandor hívta össze, aki a kicsiny közösséget vezette. Miután megpróbálták felvenni a kapcsolatot és az emberek erőszakkal reagáltak nem akartak, próbálkozni többé. A küldötteket megtámadták, és csak önmagukat védték, amikor harcolni kezdtek. Az egyetlen túlélő beszámolt, arról hogy az emberek az elesett társaikból csúfot űztek, és ettől felbőszültek, és tombolni kezdtek. Fel akartak hagyni a kapcsolatteremtési próbálkozásokkal de, így hogy felfedezték az otthonukat még egy esélyt kívántak adni az embereknek a békére.
A halálkarmok beszéde az ember számára csak hörgés volt de ez számukra egy rendkívül kifinomult nyelv volt. Grandor leült a székére és intett hogy a többiek is üljenek le. A tanácsot a legöregebb hímek alkották, akik mind remek harcosok voltak. Az egyikük, akit Tordam-nak hívtak sohasem bízott az emberekben, akik a fajtájáról semmi mást nem tudtak feltételezni csak a rosszindulatot. Halálkaromnak nevezték őket, pedig ők kaméleonok voltak és civilizáltan éltek. A sugárzás intelligenciát adott nekik és ők a pusztában talált könyvekből tanultak. A tudást nemzedékről nemzedékre adták tovább. Mikor felfedezték ezt a barlangot sok munka árán az otthonukká, tették és ásás közben egy katonai bázis raktárára találtak, és onnan szerezték a bonyolult technológiát.
Ahányszor emberekkel találkoztak mindig, megpróbálták felvenni a kapcsolatot, és szövetséget kötni. Ez idáig mindhiába. Az emberek amint meglátták őket elfutottak vagy megtámadták őket.
Most pedig jön egy ember és meg akarja ölni Grandort. Tordam a háborút tartotta a jó választásnak, de Grandor aki, amikor csak lehetett a békére törekedett soha nem kezdett volna háborúba. Sóhajtott egyet majd így szólt:
* Falkatársaim! A tegnapi események miatt nehéz döntéseket vagyunk kénytelenek meghozni. Ha nem találtak volna ránk továbbra is rejtettek, maradhattunk volna, de így cselekednünk kell, ha nem akarjuk, hogy az emberek félreértsék a szándékainkat. Azt javaslom, küldjünk egy újabb küldöttséget és próbáljunk szövetségre lépni az emberekkel.
* Ez ostobaság * pattant fel dühösen a székéből Tordam. * Az előző küldöttek mind meghaltak. Az én véleményem, az hogy az idő megérett a háborúra. Támadjunk most!
Grandor higgadtan válaszolt Tordam-nak aki valósággal tajtékzott az idegességtől:
* Nem. Nem fogunk támadni. A háború a legutolsó eshetőség. Adnunk kell még egy lehetőséget a békére. Most pedig ülj le!
Tordam morogva leült és a gyűlölete az emberek iránt csak még erősebb lett.

A Halálkarmok egy öttagú küldöttséget készített fel az útra, akik készek voltak akár meghalni is Grandor-ért. Valójában egyedül Grandor bízott, abban hogy sikerül békét kötni az emberekkel. Maguk a küldöttek is szinte biztosak voltak, abban hogy a halálba mennek, de a bizalmuk Grandor iránt olyan nagy volt hogy tudták, ha szemernyi esély se lenne, akkor Grandor nem küldené el őket.
Az öttagú csoport bizonytalan léptekkel megindult a kijárat felé.

A Falu úgy zsongott akár egy hangyaboly. Mindenki a harcra készült a gyerekek is lándzsahasználatot tanultak a felnőtt harcosoktól és megkezdték egy kezdetleges fal felépítését a Falu körül. Az építésre minden dolgot felhasználtak, amit találtak. A fal hamarosan készen volt és csak egyetlen kijárat volt, amit egy busszal zártak el. A törzs vadászai találták a pusztában és haszontalannak hittek, de most éppen erre volt szükségük. Arról hogy mire használhatták fogalmuk sem volt.
Szürke Farkas az új lándzsáját élezte miután kiheverte tegnap történt eseményeket. Aznap éjjel csak arról álmodott, hogy harcol a szürke Halálkarommal és sehogyan sem tud győzni. Ez számára a legrosszabb rémálom volt: Ha nem tudott valamit legyőzni. A falubeli támadók megölése gyerekjáték volt de ezen a szörnyen kettétört a lándzsája. Valószínűleg valamiféle istenség lehet a Halálkarmok között. Legalábbis ő ezt hitte. Rettegett az újabb találkozástól a ?Halálkarom Istennel�.

Másnap hajnalban ordítozásra ébredt az egész Falu így Szürke Farkas is aki még mindig az éjszakai rémálmok hatása alatt volt. Megint a ?Halálkarom Istennel� harcolt és veszített. Az ordítozás egyre erősödött, míg végre kivehetőek lettek a szavak.
* Jönnek a Halálkarmok! Ébredjetek! Jönnek!
Szürke Farkas kiugrott az ágyból felkapta a lándzsáját és kirohant a sátorból. A Falu eddigre már felbolydult és mindenki készen állta a harcra. Szürke Farkas átvette az irányítást és parancsokat ordított.
* A falakra mindenki! Mindenki fogjon fegyvert!
A Falu minden harcra képes tagja a falakon gyülekezett. A nők is készek voltak harcolni a Faluért. Csend volt. Csak a falon állók szöszmötölése hallatszott. Szürke Farkas végigtekintett a harcosokon és ádáz pillantásokat látott. Tíz perc múlva feltűnt néhány alak a távolban és lassan közeledtek. A törzsfőnök is felment a falra és töprengett. Vajon valóban ellenségesek ezek a lények? Már megbánta, azt hogy azért küldte el Szürke Farkast, hogy végezzen a Halálkarmok vezetőjével. Kétségek között ölődött. Ekkor a Halálkarmok megálltak egy kőhajításnyira a faltól és vártak.
* Ne támadjatok * kiáltott a főnök.
* Még hogy ne * gondolta magában Szürke Farkas. Ezek a vadállatok megérdemlik a halált. A félelme gyűlölet formájában tört a felszínre. Ebben a percben úgy érezte bárkit le tud győzni.
A Halálkarmok egyike előlépett és lassan felnézett a falon álló emberekre.
* Várjátok meg hogy mit akar * szólt a főnök és az ösztönei azt súgták a lények békés szándékúak.
Az egyik lény ekkor bizonytalanul üdvözlésre emelte a mancsát de ezt Szürke Farkas fenyegetésnek vélte és újra a rettegés lett úrrá rajta. Hisztérikusan ordibálni kezdett.
* Támadjatok! Támadjatok idióták!
A lény felbőgött, ahogy egyszerre három lándzsa fúródott a testébe. A másik négy Halálkarom látva társuk halálát és az emberek reakcióját a kapcsolatteremtési próbálkozásra, félelmetes üvöltéssel rohanni kezdett a fal felé de néhány lépés után ők is a társuk sorsára jutottak. A halálhörgések közben a törzsfőnök kiáltozása hallatszott:
* Ne támadjatok! Ne! Csak üdvözölni akartak minket!
A harcosok minden dühüket a Halálkarom-küldöttségre zúdították. Meg sem hallották a törzsfőnököt. Amikor vége szakadt az öldöklésnek a Halálkarmok megtépázott teste vérben úszott. A törzsfőnök elborzadva fordította el a fejét. Kudarcot vallott. A háború most már elkerülhetetlen volt.

A törzsfőnök mélységesen sajnálta a történteket de tudta hogy ezek után a béke legkisebb esélye is elszállt. Úgy döntött, hogy többé nem alkalmas a törzs vezetésére, és minthogy más nem igen vállalná a tisztséget, Szürke Farkast jelöli ki utódául. Szürke Farkas büszkén vállalta a megbízást és biztosította a népet, hogy teljesül a leghőbb vágyuk, ami nem volt más, mint a bosszú. Nem volt biztos, hogy jól döntött de a kudarca után képtelen volna itt maradni a Faluban ezért összeszedte minden vagyonát és útnak indult. Egyetlen törzsbeli sem köszönt el tőle.

Szürke Farkas szünetet tartott majd így szólt a gyerekekhez:
* Így történt hogy én lettem a törzsfőnök. A hatalomra kerülésem utáni évek háborúval teltek el, míg végül elűztük a Halálkarmokat a földünkről és azóta a győzelem emlékére minden olyan embernek, aki szeretne törzsfőnök lenni meg kell küzdenie egy Halálkarommal.
Ricky már akkor közbe akart szólni mikor meghallotta, azt hogy hogyan ?beszélgettek� a Halálkarmok de a csodálkozástól nem tudott megszólalni. Már tudta hogy tévesen ítélte meg a törzsfőnököt. Az ember, akit ő a legbölcsebbnek tartott nem más, mint egy ember, aki a Halálkarmoktól való félelmében elvesztette józan eszét. Gyökeresen megváltozott a véleménye a Halálkarmokról és úgy érezte tennie, kell valamit, azért hogy a többi törzsbeli véleményét is az ő nézeteire formálja.
* Egyetlen kérdésem lenne: Létezik még a Halálkarmok fészke? * szólalt meg hirtelen Ricky.
Szürke Farkas arcán a rémület jelent mintha szellemet látott volna. Rég eltemette magában a fészeknél történteket és remélte, hogy soha többé nem kell szembenéznie legnagyobb félelmével. Az hogy most valaki erről kérdezi, feltépte a sebeit.
* Nem tudom. Soha nem derítettük ki * mondta halálra vált arccal.
* Akkor lehetséges, hogy még mindig élnek ott a barlangban?
* Nem! Nem! Az lehetetlen! Legyőztem őket!
A gyerekek ijedten bámultak a főnökre, aki őrült módjára kezdett el kiabálni.
* Elmegyek hozzájuk, és békét kötök. Bocsánatot kérek tőlük az egész törzs nevében.
* Ezt nem teheted! Nem engedem! Az egész Falut romlásba döntöd * mondta de Ricardo-t nem lehetett megállítani. Odalépett Larry-hez és így szólt:
* Velem tartasz?
* Biztos hogy ez jó ötlet? Azok a lények veszélyesek.
* Bízz bennem! Tudom hogy nem gonoszak.
* Rendben barátom veled megyek.

Nem várták meg a reggelt, hanem még aznap este elindultak és akárki próbálta őket lebeszélni erről a veszélyesnek ígérkező útról ők meg sem hallották. Nem pakoltak túl sok holmit az útra csupán némi élelmet és vizet. És persze magukkal vitték a lándzsájukat, de Ricky nem szándékozott használni. Inkább a pusztában található veszélyek miatt vitte magával. Hajnalra megtették az út felét. Csak lassan tudtak haladtak, mert a nyomok, amik a barlang felé vezettek már nem voltak olyan egyértelműek, mint amikor Szürke Farkas követte őket. Amikor feljött a nap megálltak, hogy egy kis pihenőtt tartsanak és bekaptak néhány falat szárított brahmin-húst és ittak egy-egy korty vizet és beszélgettek.
* Te Ricky! Biztos, hogy ezek békét akartak kötni?
* Te nem hallottad, amikor azt mondta a főnök, hogy beszélgettek és a barlangban lakóhelyek voltak vájva. Nem vagyok biztos a szándékaikban, de ki kell derítenünk, mit akarnak, és ha lehet szövetséget, kell kötnünk. Azokkal a gépekkel, amik a barlangban voltak talán megvédhetjük a Falut.
-Rendben Ricky, ha te mondod?
Mindketten elhallgattak mert valamilyen zaj jött egy szikla mögül és ahogy odanéztek egy fél méteres Halálkarom kezdett menekülni a barlangjuk irányába.
* Azt nézd Ricky! Meg kell állítanunk! Biztosan megy és szól a többieknek hogy jövünk.
Larry hajításra emelte a lándzsáját de Ricky megfogta a kezét és megállította.
- Mit csinálsz?
- Nem! Békével jövünk. Ne feledd!
A kis Halálkarom eddigre már messze járt. Larry már ha akarta sem tudta volna eltalálni. Összpakolták a cuccaikat és elindultak a barlang felé.

Már vagy két órája gyalogolhattak a hajnali napsütésben, amikor megpillantottaák a hatalmas sziklát ami a Halálkarmok otthonát rejtette magában. Kellemes idő volt (már amennyire a 40 celsius fokot kellemesnek modhatjuk) és örültek hogy végre elérték úti céljukat. Ahogy olyan közel kerültek a barlang szájához, hogy tisztán kivehető volt a bejárat meglátták, hogy a Halálkarmok egy kisebb fogadóbizottsága várja őket és egy csöppet sem tűntek barátságosnak. Larry előreszegte a lándzsáját és felkészült a harcra. Ricky a tekintetüket fürkészte azt remélve hogy kiolvashatja belőlük a szándékaikat.
- Ricky, még mindig biztos vagy benne hogy ez jó ötlet?
- Bízzunk bennük! Tegyük le a lándzsát!
- Hogy mi? Ez öngyilkosság!
- Lehet de ha nem tesszük le támadni fognak és akkor biztos hogy nem élljük túl. Így legalább van némi esélyünk - mondta és lassan a földre helyezte a lándzsáját. A Halálkarmok láthatólag kissé megnyugodtak és abbahagyták a hörgést. Most mindeggyik Larry-t nézte és várták hogy ő is hasonlóképpen cselekszik-e? Larry tétovázott és Rickyre pillantott mintha csak azt kérdezné mit tegyen. Ricky bólintott, hogy leteheti a fegyvert mire Larry vonakodva a földre tette azt. A Halálkarmok kiváncsian néztek a két fiúra és meglepően értelmes tekintetük volt. Az eggyikük hatalmasat bődült és Larry már nyúlt is a lándzsájáért de Ricky megállította. A bejáratnál megjelent egy hatalmas és izmos Halálkarom akinek szürke volt a bőre. Ricky azonnal megismerte azt a Halálkarmot akit Szürke Farkas leírt a történetében. Közeledett a két fiatalhoz akik ettől nagyon megrémültek. Ricky-ben feléledt a kétely a Halálkarmok békésségét illetőleg. A Halálkarom-főnök megpróbált barátságosnak tűnni nehogy megrémítse a két fiút. Mióta felhagytak a próbálkozásokkal hogy békét kössenek ez volt az első alkalom amikor az emberek próbálkoztak a kapcsolatteremtéssel és a főnök nem akarta elszalasztani a lehetőséget. Mivel a beszédjüket nem értenék más módszert kellett találniuk a kommunikációra. Lehetőleg olyat amit még az emberek is megértenek. Eszébe jutott hogy egy régi könyvben olvasott a jelbeszédről amit a süketek használtak. Sajnos a keze nem volt alkalmas bonyolult műveletek elvégzésére ezért a porba kezdett rajzolni a körmével. Lassan egy Halálkarmot alakított ki amely a kinyújtott kézzel áll. Ricky attól tartott hogy azt fogja lerajzolni hogy azért fognak meghalni amit Szürke Farkas és a törzs tett. A főnök a Halálkarom rajzával szemben egy embert kezdett rajzolni és jelen pillanatban a kép pont úgy festett mintha a Halálkarom éppen lecsapna az emberre. Ricky bepánikolt de a féleme alaptalannak bizonyult mert a rajz azzal egészült ki hogy az ember is a kezét nyújtja. Amikor a rajz elkészült a Halálkarom-főnök Ricky arcába nézett és egy mosolyhoz hasonló kifejezés jelent meg az arcán. A fiúk arca felderült és minden eddigi kétségük elszállt. A főnök a kezét nyújtotta Ricky felé. A fiú lassan felemelte a kezét és ő is kezet nyújtott. Abban a pillanatban amikor a két kéz összeért a barlang melleti szikla mögül egy nagy csoport falubeli ugrott fel és ujjongani kezdtek. A Halálkarmok először tanácstalanul néztek majd hörgő hangokat adva mutatták ki örömüket. A falubelieket mint később elmondták Szürke Farkas küldte hogy végezzenek a fiúkkal de a már rájöttek hogy rosszul ítélték meg a főnököt és most örültek a békének. A Halálkarmok beljebb kísérték őket a barlangba ahol egy régi ismerős várta őket. A fiú azonnal felismerte a ?száműzött törzsfőnököt� aki miután elhagyta a Falut itt lelt menedéket a Halálkarmoknál akik befogadták és sok mindenre megtanították. Többek között a nyelvükre is. A törzsfőnök megismerkedett Ricky-vel és Larry-vel a két hőssel akik végre békét kötöttek a Halálkarmokkal.
- Én mindig is tudtam hogy békések - mondta Larry büszkén.
Ricky hagyta hogy learassa a dicsőséget és a ?száműzött törzsfőnökhöz� fordult.
- Ha hamarabb tudtam volna hogy mi az igazság...
- Tudom mit érzel fiam én is ezt éreztem amikor kudarcot vallottam a békekötéssel de te végre megvalósítottad az álmomat és beteljesítetted a végzeted. A Halálkarmok mindig is a békére törekedtek ahogyan én is és te végre összehoztad a két törekvést. Hős vagy fiam te vagy az aki méltó arra hogy a Falu vezetője legyél.
- Igen törzsfőnök.
A törzsfőnök tolmácsként működött közre a tárgyalásban ahol Ricky képviselte a falut akit a falubeliek teljes bizalommal ruháztak fel. A megbeszélés három órán keresztül tartott és amikor véget ért Ricardo úgy érezte hogy ez keményebb volt a legkeményebb csatánál is. A folyamat amivel az egyik fél elmondta a véleményét a másiknak nem volt egyszerű mivel mindent először a ?száműzött főnöknek� kellet elmondani aki már igencsak benne volt a korban így legtöbbször meg sem hallotta amit mondanak.
A hosszú tárgyalás végeztével a két közösség a Halálkarmok falkája és a Falu örök szövetséget kötött egymással és a Halálkarmok beleeggyeztek abba hogy a Falu felhasználja a barlangban található technológiát. A falka minden segítségét és tudását a Falu védelmére ajánlotta fel és emellett minden elszenvedett kárt megbocsátottak a Falu minden lakójának. A Falu hasonlóképpen felajánlott minden segítséget amire csak a falkának valaha is szüksége lehet. Ez benne foglalta azt hogy ellátták öket élelemmel és a falu harcosai vész esetén segítséget nyújtsanak a falkának. Ricardo és Grandor barátságot kötöttek és Ricky belekezdett a Halálkarom nyelv megtanulásába.
Még Tordam - aki nagyon szkeptikus volt az emberek jószándékával kapcsolatban - is felnézett erre a bátor kis fiúcskára, aki képes volt megváltoztatni a véleményét az emberi fajról. Nem maradt más hátra mint hogy a Falu többi lakóját is meggyözzék az igazukról. Legfőképpen Szürke Farkas vak félelmétől tartottak akit nem valószínű hogy meg tudnak majd győzni.
- Száműzött! (ezt a nevet adták a ?száműzött törzsfőnöknek� a Halálkarmok itt a barlangban) Mond meg nekik hogy köszönünk mindent de most vissza kell mennünk a Faluba és meg kell osztanunk a jó hírt az emberekkel.
A főnök arcán ádáz kifejezés jelent meg.
- Fiam! Azt kívánom hogy te légy az utódom! Ez az én akaratom. Szürke Farkas nem méltó arra hogy ő legyen a törzs vezére. Ha kell erővel vedd át a hatalmat.
Ricky nem válaszolt. A főnök tolmácsolta a falkának amit Ricky mondott és azt is amit Rickynek mondott. Amikor Grandor meghallotta hogy az vezeti a Falut aki egyszer megpróbálta megölni ragaszkodott ahoz hogy a falka legerősebb tagjai velük tartsanak hogy segítsék a hatalomátvételt és azt hogy az emberek higgyenek Ricardonak.
A falubeliek, Ricarda törzsfőnök, Larry (akit Ricardo főtanácsadónak nevezett ki maga mellé) és három bivalyerős Halálkarom elindultak a Falu felé vezető úton. A falubeliek egészen összebarátkoztak a Halálkarmokkal és elismerték hogy súlyosan tévedtek velük kapcsolatban. Az úton nem igazán volt mitől tartaniuk ilyen kisérők mellet mint ez a két hatalmas teremtmény.
Amikor megérkeztek már kezdett besötétedni és minden lakó az alvásra készülődött. Amikor hirtelen a kaput őrzők kiáltása hallatszott:
- Itt vannak a Halálkarmok! Visszatértek! Végünk van!
Pár pillanat múlva a Falu minden lakója a falakon gyülekezett és lenyűgözet őket a látvány hogy a falubeliek és a Halálkarmok így együtt jönnek és látszólag békében. A csapatból Ricardo lépett ki és ahogy ott állt a tizenhat éves fiú egy határozott férfinak látszott aki a megpróbáltatásoktól hatalmas harcossá érett. Elmondta a falubelieknek a történteket és beleszőtte a véleményét Szürke Farkasról. A mondandója végén sokáig csend volt. Majd a falubeliek sutyorgása hallatszott amit a kitörő lelkesedés követett. Mindenki örömmel üdvözölte az új törzsfőnököt. Eddigre már Szürke Farkas is odaért a falakhoz. Nem hitt a szemének hogy a Halálkramok itt állnak töle szinte karnyújtásra és amikor meglátta az emberek reakcióját erre a helyzetre őrült téboly kerítette hatalmába és ordítozni kezdett.
- Ezek gonosz teremtmények! Megbabonáztak titeket! Mindnek el kell pusztulnia!
A örült főnök elvette a legközelebb álló harcos lándzsáját és korát megszégyenítően ügyesen leugrott a falról. A lándzsát harci helyzetbe fogta és örjöngve a legközelebbi Halálkaromnak rontott. A Halálkarom nem mozdult. Halk hörgést hallatott és a társai értették mit mond. Könyörgött és bocsánatot kért azért amiért ezt okozta. Kész volt meghalni a békéért. Az őrült már csak egy lépésnyire járt a lénytől aki továbbra sem mozdult csak folytatta a könyörgést a békéért. Ekkor Szürke Farkas előredöfött a lándzsával.
A lándzsa közelített a lényhez de egyszercsak megállt a lény mellétől egy centire. Szürke Farkas nem értette mi történhetett. Ekkor előlépett a Halálkarom megmentője, Ricardo. Kirántotta az őrült főnök kezéből a fegyvert és egyetlen határozott mozdulattal kettétörte a fegyvert a térdén. A tébolyult főnök először hitetlenkedve pislogott majd egy szó nélkül elindult a pusztaság felé.
Az emberek egészen addig követték a szemükkel amíg el nem tűnt a horizonton.

Még sokáig nyomasztotta a gondolat a Falut hogyévekig egy olyan vezért követtek aki elvakult gyűlöletében egy ilyen nagyszerű fajt és szövetségest mint a Halálkarmok csak gonosz és ostoba lényekek hitt és ezt az egész faluval elhitette.
Ricardo, az űj törzsfőnök természetesen eltörölte azt a hagyományt hogy egy Halálkarommal kell megküzdeni a főnökségért. A Falu felvirágzott a Halálkarmok segítségével és hamarosan egy nagy várossá nőtt a kis falu. Ricardo új nevet adott az eddigi Falu helyett. Amikor a Halálkarmok bölcs és hatalmas vezére meghalt a tiszteletére a várost Grandornak nevezték el. Ricardo törzsfőnök Larry főtanácsadóval az oldalán élete végéig vezette a várost. Időközben feleségül vette a törzs eggyik lányát és három gyerekük született. A gyerekek közül két lány és egy fiú volt. A fiút Rodrigonak nevezték és ő követte apját a törzsfőnökségben.
A Halálkarmok elhagyták a barlangjukat és végleg a városba költöztek ahol életük végéig békében éltek az emberekkel eggyütt.

VÉGE

2004. nyár Davell