Üzlet
Miller. A teljes nevét senki sem tudta, de itt nem is számit. Üzletember. Mindenfélével kereskedik. Egyedül járta a tájat egy Hummer-el Chicago közelében. Vastag bokáig érő lóbőrkabátot, alatta agy kisebb fémpáncélt viselt. Rengeteg fegyvert lopott, de csak hármat tartott magánál. Nem volt túl izmos, szőke, rövid haja az égnek meredt. Általában napszemüveget viselt, és minden héten új bakancsot. Ez attól függött, hogy a hullának mekkora volt a lába. A Hummer meg volt rakva különböző lopott cuccokkal. Most éppen 16 EMP rakétát és egy láda aknát próbált elpasszolni. Tegnapelőtt szerezte őket, egy régi börtönt védő rablóbandától. Itt volt a találkahelyen, a kocsi lassított, majd megállt. Miller kiszállt, 3 „társával” odalépett a hangárhoz és kettőt kopogott. Majd hátrébb húzódott. A vaskos és rozsdafoltos ajtó csikorogva felnyílt. Mögüle Marco és ötfős kis csapata lépett elő.
- Hello, Miller! Az áru? -vonta föl szemöldökét a főnök, amiben egy hosszú sebhely éktelenkedett.
- Hátul. -biccentett fejével a terepjáró felé.
- Helyes!
- A pénz?
- Hmmmmm... a pénz? -Marco arcán gonosz mosoly gyúlt- Szóval te azt vártad, hogy még fizetni is fogok... Neked? Fiúk! -intett hátra.
És a bandatagok kezébe fegyverek jelentek meg.
- Hát így állunk? -hátrált Miller.
A sörétes és a gépfegyver egyszerre emelkedett a kabát alól. Húzta fölfelé és tüzelt... hús, és ruhacafatok szakadtak ki a vezér, mellkasán, a nyakán, majd a fején.
Az MP5K-val együtt Remington is dörrent és kegyetlenül szakította át az egyik ellensége testét. Az gépfegyver újra kerepelt, egy nőt elkaszált aztán üresen kattant. Megpörgette kezében, majd eldobta.
A hozzá legközelebb álló férfi fején csattant a fegyver, üvöltve, vérző fejjel tántorodott hátra sebe után kapott, fegyverét eldobva.
A sörétes üresen koppant a poros betonon. Az automata pisztolyáért nyúlt és rángatni kezdte a ravaszát. A lövöldözésre a banda többi tagja is előbújt a hangárból, az egyik egy gépágyút tartott. Miller most látta csak, hogy komoly bajba került. Oldalra vetődött, majd a jobb vállán ért földet és a mozdulatot folytatva gurult oldalra. Felkapta a Remingtont és begurult egy betonakadály mögé. Éppen időben, mert egy fúróhoz hasonló hanggal felsikított a gépágyú.
Nagy, fülsüketítő dörgés közepette záporoztak a golyók a fedezékre. Eközben Miller a túloldalon hátát a betonnak vetve túrt zsebeiben. Keze nagynehezen ráakadt a sörétes lőszerre, majd kicsit remegve tolta bele a fegyverbe azokat. Erős rántására a puska egy lőszert tolt a csőbe.
Miller, anélkül, hogy elhagyta volna fedezékét; kidugta a puskát és lőtt. A sörét valahol a távolban egy roncsdarabon vert ritmust, ahelyett hogy ölt volna. Újból felhúzta, és lőtt. Az ötödik lövés után hangosan kiáltott valaki, aztán a gépágyú abbahagyta a tüzelést.
A bandatagot a térdén érte a találat. A férfi eldobta a gépágyút és kezét a térdére tapasztotta, majd eldőlt.
Miller övének egyik zsebéből gránátot húzott elő. A fejbevágott férfi kezdett éledezni és az édesanyját emlegetni. A meglőtt rabló idegesen tárazott újra. A foglalatba is csak harmadszorra talált bele remegő kezével.
-Fenébe!
Kihúzta a biztosítékot és közéjük vágta. A gránát darabjaira szedte a két férfit, beterítve velük a repteret. Miller felkelt és sóhajtott egyet. Még vagy fél percig állt a szétlőtt hullák fölött. Nem hitte el, hogy most is megúszta. Hihetetlen szerencséje volt ma is, de úgy döntött, nem kezd a sorssal. Rágyújtott és leült a porba. Majd a vörös naplementében felkelt, összeszedte a fegyvereket és a lőszert. A Vindicatornak örült a legjobban, de a pénzt is hozhatták volna...
Visszament a hullákhoz és leguggolt Marco mellé.
-Király a bakancsod haver! -majd lerángatta róla, szaga is volt…
Elindult Chicago felé…
by Fülöp Tamás