Az e (epszilon) Aurigae a Szekeres csillagkép szabad szemmel, városból is könnyen 
megfigyelhetõ fényes csillaga. 1821-ben történt felfedezése óta õrzi titkát: 27 évente 
elhalványodik, ezekben az idõszakokban szokásos fényességének alig felével világít, majd 
közel két év eltelte után fényesedik vissza. Számos csillagász vélekedése szerint a csillag 
valójában egy fedési kettõs rendszer. Tagjai keringése során idõnként az egyik csillag 
kitakarja társát vagy annak egy részét, így a rendszer észlelhetõ fényessége lecsökken. 
Azonban néhány észlelt jelenséget a modell nem magyaráz meg.
    Idén õsszel új lehetõséget kapnak a szakemberek a csillag vizsgálatára - ez alkalommal 
számítanak a nagyközönség segítségére is. A csillag ugyanis egyszerûen túlságosan 
fényes a legtöbb professzionális teleszkóp számára. Így, hasonlóan sok ún. változócsillag 
megfigyeléséhez, nagy szerepet kapnak az amatõr csillagászok megfigyelései. 
(Ezen változó fényességû csillagok megfigyelési adatait Magyarországon az MCSE 
Változócsillag Szakcsoportja gyûjti, amely továbbítja az 1911 óta létezõ legnagyobb 
nemzetközi szervezet, a Változócsillag-Észlelõk Amerikai Társasága (AAVSO) felé).
    Mellékelt térképünk a program iránt érdeklõdõknek jelenti az elsõ lépést a csillag 
megtalálásához. A képen az északkeleti-keleti égbolt horizonthoz közeli része látható, 
ahogyan Magyarországról szeptember közepén hajnali 2 óra tájban látható. A Bika és a 
Szekeres csillagképek fényes csillagainak segítségével más idopontokban is felkereshetjük 
az e Aurigae csillagot.

    A megfigyeléseket összegyûjtõ és feldolgozó Citizen Sky program vezetõje Robert 
Stencel (William Herschel Womble Professzor, Denver University), aki 1982 és 1984 között 
tanulmányozta behatóan a csillagot. Az eredmények szerint a rendszerben egy szuperóriás 
fõcsillag és egy rejtélyes társcsillag található. Az óriás olyan hatalmas, hogy ha saját 
Napunk helyét elfoglalná, maga a Föld is a csillag belsejében helyezkedne el. A rejtélyes 
kísérõ hatása csak 27 évenként jelentkezik, de a kutatóknak mindeddig nem sikerült 
pontosan tisztázni a kísérõ tulajdonságait, mivel csak ezen a közvetett módon van 
lehetõség kimutatására. A jelek szerint a rendszer még ennél is furcsább: vannak arra 
utaló adatok, hogy egy nagy tömegû test, valószínûleg egy igen nagy bolygó, spirális 
pályán folyamatosan közeledik a rejtélyes sötét társ felé. A most esedékes fedés alatt 
születõ megfigyelések kulcsfontosságúak lehetnek a jelenség megértésében és annak 
eldöntésében, hogy ez a feltételezett bolygó valóban létezik-e, és vajon anyacsillagába 
zuhan-e.

Fantáziakép az e Aurigae rendszerrõl
(Forrás: Brian Thieme, www.citizensky.org)

    A Csillagászat Nemzetközi Éve programjaiba illeszkedõ Citizen Sky nem csak az adatok 
összegyûjtésével foglalkozik majd, céljuk között szerepel a programban résztvevõkkel a 
tudományos kutatások világának megismertetése is.

     
    Szerzõ: Molnár Péter |