Asaph Hall amerikai csillagász 1877-ben fedezte fel a Mars két apró holdját. Az apró 
jelzõ nem túlzás ezen két kísérõ esetében, hiszen a nagyobbik, a Phobos is csak körülbelül 
27 x 22 x 19 km méretû, szabálytalan alakú égitest, míg a Deimos hozzávetõleg 15 x 12 x 11 
km méretû. A görög eredetû "deimos" szó pánikot jelent, míg a "phobos" félelmet jelent 
(fóbia).
    A marsi holdak eredetének részletei mind ez idáig tisztázatlanok, összetételük a C-típusú 
kisbolygókéra hasonlít, azaz szénben gazdag sziklának tekinthetõek, de sok vízjeget is 
tartalmazhatnak. A holdak kémiai összetétele és mérete azt sugallja, hogy a Mars és a 
Jupiter között lévõ fõ kisbolygó-övezetbõl kerültek Mars körüli pályára a Jupiter 
perturbációját követõen, esetleg a bolygó korai, sûrû légköre fékezhette le az égitesteket a 
befogáshoz szükséges sebességre. A Deimos 23460 km sugarú Mars körüli pályáját 
mindössze 1 nap 6 óra és 18 perc alatt teszi meg és a bolygó felszínén tartózkodó 
megfigyelõ csupán egy kiterjedés nélküli fényes pontnak láthatja.
    Az alábbi, eltúlzott színeket alkalmazó felvétel a NASA Mars Reconnaissance Orbiter 
nevû szondáján lévõ HiRISE (High Resolution Imaging Science Experiment, azaz 
nagyfelbontású tudományos képalkotó kísérlet) mûszerrel született közeli infravörös, vörös, 
kék és zöld hullámhosszakon. A hold felszínét valószínûleg vastag por (regolit) borítja és a 
feltehetõleg idõsebb sima területek sokkal vörösebbnek mutatkoznak, mint a friss 
becsapódási kráterek és a kiemelkedõ hegygerincek környezete. Ennek oka, hogy a 
világûrbõl származó hatások (például napszélbõl eredõ töltött részecskék bombázása) 
következtében a felszín egyre sötétebbé és vörösebbé válik, míg a becsapódások és 
csuszamlások környékén viszonylag fiatal anyag található a felszínen.

A Deimos nagyjából azonos vidéke kétféle megvilágításban: a bal oldai képen a
Nap balról és fentrõl süt, míg a jobb oldali felvételen jobbról érkeznek a
fénysugarak. Megfigyelhetõ, hogy mennyire különbözõnek látszanak azonos
felszíni alakzatok az eltérõ fényviszonyoknak köszönhetõen (a felvételek
elkészítésének idõpontjai között 5 óra és 35 perc telt el).
[NASA/JPL-Caltech/University of Arizona]

     
    Szerzõ: Székely Péter
                   2009. március