A kozmikus pókháló álcázott galaxishalmaza
A "lefülelt" galaxishalmaz a röntgentartományban éppen olyan fényes, mint az elõtérben
található Abell 3128 jelzésû objektum, de legalább hatszor távolabb van tõle.
A galaxishalmazok az Univerzum legnagyobb szerkezeti egységei közé tartoznak. Több száz,
esetleg több ezer nagytömegû, egyenként százmilliárdnyi csillagot tartalmazó galaxisból
állnak, melyeket a gravitáció tart össze. A halmazokban az intergalaktikus teret forró, sok
millió fokos gáz tölti ki, ami erõs röntgensugárzás forrásaként lehetõvé teszi a galaxisközi tér
kiterjedésének feltérképezését. Az adatok elemzése információt szolgáltathat a gáz
eredetérõl és kémiai összetételérõl, illetve az egész rendszer össztömege is megbecsülhetõ.
Az
Abell 3128 galaxishalmaz az optikai tartományban a chilei 6,5
méteres
Magellán teleszkóp felvételén. A kép
közepén látható nagytömegû galaxis
az újonnan felfedezett halmaz tagja, körülötte
még egy Einstein-ív is látható:
a galaxis gravitációs tere lencseként viselkedve
leképezi a még távolabbi
objektumokat.
[Werner és társai, 2007]
Az Abell 3128 sok fejtörést okozott már a csillagászoknak, ugyanis a benne lévõ forró gáz
röntgenkontúrjai a halmazt két, nagyjából egyforma méretû és fényességû, egymástól kb. 12
ívpercre lévõ, de teljesen eltérõ kémiai összetételû tartományra osztják. A kutatás egyik
résztvevõje, Norbert Werner (SRON Netherlands Institute for Space Research) szerint az
egyik fémtartalma nagy, míg a másiké kisebb, mint bármely eddig észlelt galaxishalmazé.
(A csillagászatban fémnek nevezünk a hidrogénen és a héliumon kívül minden elemet.
A galaxishalmazok magas fémtartalmát a szupernóva-robbanások közben keletkezett nehéz
elemek okozzák.)
Az
Abell 3128 környezetének röntgenfelvétele. A
bal oldali fényes folt a
háttérben levõ galaxishalmaz, míg a jobb
oldali az Abell 3128 forró
gázfelhõit mutatja.
[ESA/XMM/EPIC/SRON (N. Werner és társai)]
Az XMM-Newton ûrbéli mérései magyarázatot adnak a rejtélyre, ugyanis a
röntgenspektrumokból sikerült meghatározni a gázfelhõk vöröseltolódását. Kiderült, hogy az
alacsony fémtartalmú rész 4,6 milliárd fényév távolságban van (z=0,44), ami körülbelül
hatszorosa a másik tartomány távolságának (z=0,06). Itt tehát igazából nem egy, hanem két
galaxishalmazról van szó, melyek véletlenül éppen ugyanabban az irányban látszanak.
A
kozmikus pókháló numerikus szimulációja.
A galaxishalmazok a háló
csomópontjaiban alakulnak ki.
[Springel és társai, Virgo Consortium]
A kutatás vezetõje, Jelle Kaastra szerint a galaxishalmazokkal kapcsolatos legfontosabb
kérdés az, hogy hogyan jöttek létre ezek az óriási struktúrák. A jelenlegi elképzelések szerint
az Univerzumban az anyag híg, forró gáz pókhálószerû szerkezetének szálai mentén áramlik.
A szálak között üregek helyezkednek el, melyek a Világegyetem tágulásával egyre
nagyobbak lesznek. Az anyagsûrûség a szálak csomópontjaiban a legnagyobb, ezért itt
várható a galaxishalmazok kialakulása is.
Szerzõ: Kovács József
2007. december