A pszichológia alapkérdései - előadásvázlatok
I. A pszichológia tudománya: A pszichikum fogalma. Nézőpontok a pszichológiában. A jelenkori pszichológia gyökerei. Paradigmák, módszerek. A pszichológia területei.
A pszichológia tárgya: a viselkedés és a mentális folyamatok tudományos tanulmányozása.
A pszichológia a lelki jelenségek vizsgálatával foglalkozik, amelyek közvetlenül nem megfigyelhetőek, viszont megfigyelhetőek a lelki jelenségek viselkedésbeli megnyilvánulásai, valamint vizsgálhatók a verbális beszámolók.
A pszichológia kettős kötésű tudomány: kapcsolódik módszertanában, tárgyában mind a természet-, mind a társadalomtudományokhoz.
A pszichológia ágazatai:
1. alaptudományok: azon alaptörténések megértése és lírása a céljuk, melyek az emberekre általában (pl. hogyan zajlik az észlelés folyamata) vagy az emberek egy csoportjára (pl. mi, jellemzi az előítéletes személyiségeket) jellemzőek. Területei: általános-pszichológia, személyiségpszichológia, pszichofiziológia, fejlődéslélektan, szociálpszichológia, összehasonlító pszichológia, patopszichológia.
2. Alkalmazott pszichológia: A pszichológiai eredmények gyakorlatban való alkalmazása, hasznosítása.
Területei: pedagógiai pszichológia, klinikai pszichológia, munkalélektan, gyógypedagógiai pszichológia, pályaválasztási tanácsadás; reklámpszichológia, sportpszichológia…
A pszichológia történetének rövid áttekintése:
-Filozófiai gyökerek:
Platon: az ember észlény (idealizmus),
Arisztotelész: az ember biológiai lény,
Descartes: az ember kél kölcsönhatásban álló rendszerből - tudatból és testbőr - áll (dualizmus),
angol empirizmus: tabura rasa, asszociáció elve, a megfigyelés módszere.
-A pszichológia, mint tudományág megszületése:
Weber, Fechner, Helmholtz: az ingerület terjedési sebessége, inger - érzet összefüggései.
Wundt: 1879. Lipcse: az első pszichológiai laboratórium megnyitása. A kutatás tárgya a tudat, módszere az introspekció.
-A XX. század kezdete: három nagy irányzat születése.
1. Bechaviorizmus: (Watson) a viselkedés tanulmányozása (a viselkedés inger-válasz kapcsolatokban írható le), módszer a kísérletezés.
2. Alaklélektan (gestaltszichológia): (Wertheimer, Köhler, Lewin és Koffka) a lelki folyamatok szerveződését hangsúlyozzák, az egész több - mint a részek összessége. Vizsgálták az élményszerveződés folyamatát a percepcióban (pl. ábra-alap).
3. Pszichoanalízis: (Freud, Jung, Adler) a tudattalan vizsgálata, a személyiség dinamikus megközelítése.
-A XX. század első fele: a szociálpszichológia fejlődése (Lewin, Mead, Moreno); a fejlődéslélektan kibontakozása (Piaget és Wallon), neo-behaviorizrnus (Skinner).
-1950-es, 60-as évek: a kognitív pszichológia megszületése és tér hódírása (Kelly, Bruner, Broadbent, Chomsky, Schachter és Singer). A kognitív pszichológia a megismerő embert állítja a vizsgálódás középpontjába (kettős emlékezet elmélete, információ-feldolgozási modell, szűrő modell stb).
A pszichológia módszerei
A pszichológia empirikus tudomány, ezért kidolgozta a maga adatszerző eljárásait, valamint az adatok elemzésében és értelmezéséhem felhasznált tudományos módszertanát.
A pszichológiában adatként az élmény és a viselkedés szolgál.
Kritériuma, hogy több embernél megfigyelhető legyen.
Célja: általános érvényű következtetések levonása. (Ez különbözteti meg a hétköznapi, informális „lélektantól".)
A tanulmányozott válaszok csoportjai: a test megfigyelhető mozgásai, a szóbeli megnyilvánulások és az élettani aktivitások.
Adatszerzési eljárások:
1. természetes megfigyelés:
pl. gyermekek megfigyelése az óvodában, vagy állatok megfigyelése természetes környezetükben.
A strukturált megfigyelés: pl. Bales interakció elemzése, aktometria.
2: esettanulmány:
Freud dolgozta ki, egy személy életének részletes, több szempontú „életrajzi" adatgyűjtése, majd az egyes személyek közös jellemzőinek felderítése által elméletképzés.
Ide tartozik a kikérdezés (exploráció), valamint a klinikai módszer (Piaget).
3. ellenőrzött kísérletezés:
Egy feltételezett kapcsolat ellenőrzésére szolgát két vagy több esemény között. A kísérletben befolyásolnak bizonyos változókat (független változók) és ennek hatását mérik más változókra (függő változók).
A kísérlet lehet beavatkozó és nem beavatkozó (amikor a kísérleti személy nem tudja; hogy mit vizsgálnak, pl. Schachter kísérlete).
A kísérleti módszer előnyei: kontrollált körülmények között folyik, megismételhető, hátrányai: manipulált, gyakran nehéz „életszagú" helyzetet teremteni, lehetnek olyan tényezők, melyeket a kísérletvezető nem tud kézben tartani (pl. gyógyszerek mellékhatásai).
4. statisztikai módszer:
Adott szempontok alapján történő adatgyűjtésből áll, majd az adatokat statisztikai elemzéseknek vetik alá.
A statisztikai módszerek alapfogalmai: normál eloszlás, szignifikancia, korreláció, átlag, szórás, kísérleti- és kontrollcsoport.
A tesztek elkészítése statisztikai módszerrel történik.
A tesztek értéke: érvényesség, megbízhatóság, használhatóság.
A tesztek néhány fajtája: személyiségtesztek (pl. Rorschach teszt), intelligencia tesztek (pl. Binet teszt), speciális készségeket mérő teszlek (pl. kreativitás, isko-laérettség).
Az érzékelés/szenzáció és az észlelés/percepció fogalmát először Thomas Reid (1710-1796) skót filozófus különítette el.
Érzékszervek: fizikai rendszerek, amelyek idegi felfogó készülékeken, receptorokon keresztül kapnak fizikai, kémiai ingereket, azaz információt mind a külvilágból, mind a test belső világából.
Az érzékszervekben megtörténik ennek az információnak a lefordítása elektrokémiai természetű kódokba, amely az agy nyelve.
Érzéklet: az érzékszervektől az agyhoz érkező idegi információ
Az agy fogadja az ily módon kódolt szenzoros információt, szervezi, integrálja, feldolgozza és értelmezi.
Percepció folyamata: az a mechanizmus, ahogyan „az érzékszervek segítségével a környezeti információ tárgyak, események, hangok, ízek és egyebek élményévé alakul"
Érzékelés – észlelés kutatás célja: Feltárni a való világ és az észlelt világ közötti viszonyt.
Alapfogalmak:
Abszolút küszöb, vagy ingerküszöb: A legkisebb és legmagasabb észlelhető fizikai energiamennyiség. Minden érzékleti modalitásra jellemző.
Észlelési tartomány: A két küszöbérték távolsága.
Diszkrimináció – különbségi küszöb =
(statisztikai úton számított érték) két inger között az az eltérés, amelyet a személyek az esetek 50%-ban észlelnek. (Minden érzékszervet saját különbségi küszöb jellemez.
Weber törvény (1834): Az eredeti inger erősségének növekedésével nő az inger megváltozottnak észleléséhez szükséges változtatás mértéke.
Fechner törvény:
az inger erőssége (É) a fizikai intenzitás (I) logaritmusával arányos
É=k *log I
Szignáldetekciós elmélet: ( Green & Swets, 1966)
1.van inger és van helyes válasz (találat),
2.inger van, de nincs válasz (kihagyás),
3.nincs inger, de van válasz (téves riasztás),
4.nincs inger és nincs válasz sem (helyes kihagyás).
Látás:
Schultze – kettős retinaelmélet. /szürkületi/ nappali látás
Látás folyamata
Színlátás:
A szem látható fénytartományának 400 nm – 700 nm. spektrumára érzékeny.
Színesség (színárnyalat) – a fény különböző hullámhosszának pszichológiai élménye.
Világosság: a fényhullám amplitudójához tartozó pszichológiai jellemző.
Telítettség:
Alapszín: nem elemezhető más színek kombinációjaként.
Alapszínek: vörös, zöld, kék, sárga (7 millióféle kombináció)
Színlátáselméletek: -Miért látunk olyan sokféle színt?
I.Háromszín-elmélet.
Young-Helmholtz: három alapszín (vörös, zöld, kék) additív keveréséből minden más szín előállítható. (Három alapszínre érzékeny receptort feltételez)
II.Hering-féle ellenfolyamat elmélet:
komplementer színpárok (vörös-zöld /kék-sárga) észlelésért ugyanaz a neuron felelős-opponens folyamatok zajlanak.
III.Hurvich és Jameson (1957) Két színlátáselmélet:
A retina szintjén a háromszín-elmélet működik, a látórendszer magasabb rendű területein opponens folyamatok.
HALLÁS
Szerve: belső fül-csiga
Hang pszichológiai észlelését a hanghullámok három fizikai tulajdonsága befolyásolja.
1.Amplitudó- hangerő
2.Frekvencia- hang,magasság
3.Hangminőség (hangszín)- alaphang +felhangok
Hangmagasság észlelése – Békésy féle helyelmélet
Belső fülben, csigában az érzéksejtek elhelyezkedésüktől függően érzékenyek specifikus frekvenciákra.
Frekvenciaelmélet (Weber 1949):
•Az alaphártya „megismétli” a fülbe jutó vibrációkat és az eredeti hanggal megegyező frekvencián gerjeszt neurális ingerületet.
Hanglokalizáció: két fül térbeli elhelyezkedése – a hang idői eltérését, intenzitásbeli különbégét eredményezi
SZAGLÁS
A szaglószerv kémiai ingerekkel működik: az orrüreg felső részén található szaglóhám receptorait vízben vagy zsírban oldódó molekulák hozzák ingerületbe.
ANIOORE és munkatársai (1964) hét alapszagot írnak le (pl. fenyőgyantaszag, égett szag stb.).
IZLELÉS
Az észlelés feltétele, hogy az ízlelt anyag közvetlen kontaktusba kerüljön az ízlelőszerv receptoraival. (kontaktreceptorok)
AZ ÉSZLELÉS
(percepció) azon pszichológiai folyamatok összessége, amelyek útján felismerjük, szervezzük és jelentéssel ruházzuk fel a környezeti ingerekből érkező észleleteket.
A nagyságkonstancia azt jelenti, hogy egy tárgy méretét annak ellenére változatlannak észleljük, hogy a retinális proximális inger megváltozott.
Az alakkonstancia lényege, hogy az adott tárgy alakját a retinális kép alaknak megváltozása ellenére is állandónak észleljük.
Világosságkonstancia: annak ellenére, hogy a szemünkbe érkező fény mennyisége változik, azonosan megvilágítottnak észleljük a tárgyat.
A konstanciák az evolúció, ill. az egyéni fejlődés (tanulás) termékei.
MÉLYSÉGÉSZLELÉS
A lehetséges szintézis lényege, hogy bizonyos mélységjelzők használata feltehetően veleszületett, míg mások alkalmazását meg kell tanulni.
A mélységlátásban monokuláris (egyszemes) és binokuláris (kétszemes) mélységjelzőkre egyaránt támaszkodunk.
MÉLYSÉGÉSZLELÉS
A monokuláris mélységjelző pl.:
1.A relatív méret
2.Takarás
3.Lineáris perspektíva
4.Levegőperspektíva
5.A textúragrádiens
6.Mozgásparallaxis
MÉLYSÉGÉSZLELÉS
A binokuláris mélységjelzők a következők:
1.Konvergencia
2.Akkomodáció
3.Binokuláris diszparitás
FORMAÉSZLELÉS
Az alaklélektan vagy GESTALT-pszichológia alapvetése, hogy az egész (pl. a forma) több, mint a részek (tulajdonságok) puszta összege: a dolgok tulajdonságai egészekké („jó alakokká") szerveződnek.
Alaklélektani szerveződési elv:
1.Közelség
2.Hasonlóság
3.Zártság
4.Szimmetria
5.Közös mozgás
Vonásdetektor elképzelés
A vonásdetektor elmélet (HUBEL és WIESEL, 1962) lényegében pszichofiziológiai elképzelés, amely a formaészlelést az agyi neuronok működésére vezeti vissza.
A vizuális kéregben specifikus neuronokat mutattak ki, amelyek kizárólag az ezekhez a neuronokhoz tartozó retinaterületeken (receptív mezőkön) keltett ingerületre reagálnak.
HUBEL és WIESEL vizsgálataikban konkrétan háromféle vizuális kérgi neuront azonosítottak:
1.Egyszerű sejtek
2.Komplex sejtek
3.Hiperkomplex sejtek
Mintázatfelismerés
Templátegyeztetés elképzelések
Ezek a modellek azt feltételezik, hogy tapasztalataink eredményeként a tárgyakról memóriánkban a potenciálisan felismerhető mintázatokat megjelenítő „legjobb példányokat" (templátokat, azaz prototípusokat vagy sablonokat) tárolunk.
Tulajdonságegyeztetés
A mozgásészlelés
A viselkedés meghatározói: a tanulás, az öröklődés és az érés.
A tanulás tapasztalatok eredményeként bekövetkező viselkedésváltozás.
A tanulás idegrendszeri változással jár, mely változás akkor is bekövetkezik, ha az aktuálisan a viselkedésben nem nyilvánul meg (latens tanulás).
Tanulás jellemzői: generalizáció, diszkrimináció, kioltás (aktív gátlás)
Két alapvető tanulási folyamatot különböztetünk meg:
Klasszikus kondicionálás
Pavlov kísérlete: |
Operáns kondicionálás
Thorndike kísérlete: (instrumentális kondicionálás) |
Kognitív nézőpont:
A tanulás kulcsa - mentális reprezentáció módja
Komplex tanulás:a mentális reprezentációk nemcsak asszociációkat tartalmaznak, és a mentális műveletek egy stratégiává állhatnak össze.
Az állatok komplex tanulása: kognitív térkép.
Korai elméletek: (’60-as évek): Az érzékszervekből jövő információ először a rövid tartamú memóriába (RTM) kerül, és ha elegendő ideig ott tartjuk, például ismételgetjük, akkor átíródik a hosszú tartamú memóriába (HTM). Amennyiben ez nem történik meg, elfelejtjük.
Tárolási idő:
HTM: korlátlan ideig.
RTM: max. néhányszor tíz másodperc.
Ok:
az emléknyom fokozatos hanyatlása, elhalványodása, majd eltűnése;
a befogadó kapacitás korlátozottsága.
RTM kapacitása: George MILLER eredménye szerint, 7 +/- 2 egység.
Az információt vagy abban az egységben tároljuk, amelyben kaptuk, vagy tömbösítjük, más egységekké alakítjuk, és ezeket az egységeket tároljuk.
Szenzoros tár: az érzékszervek által felvett teljes információmennyiség, egy másodperces megtartása
Szériális pozíció hatás vizsgálata: Egy értelmetlen szótagokból álló lista elolvasása után jóval több tételt tudunk felidézni a lista elejéről és végéről, mint a közepéről.
Oka: a lista végén levő tételek még az RTM-ben vannak, azaz onnan előhívhatók, az elejére pedig nagyobb figyelmet fordítunk, illetve az már átíródhatott a HTM-be. A lista közepén levő elemek viszont elvesznek.
Retrográd amnézia: a balesetet közvetlenül megelőző időre soha nem tud visszaemlékezni a személy; OK: a baleset idején az RTM-ben tárolt friss információ örökre törlődött.
Az információ stabil beépülése a HTM-be konszolidációs időszakot igényel. (Sperling kísérlete).
EBBINGHAUS: (1885) egy 13 értelmeden szótagból álló lista megtanulása után a teljesítmény az első órában folyamatosan romlott, ezt követően viszont 24 órán belül nem változott lényegesen, azaz a konszolidációhoz szükséges időtartam egy óra volt.
A konszolidációs periódus hossza függ a megtanulandó anyag terjedelmétől és jellegétől.
Egy anyag megtanulását követően újabbat tanulva a két anyag interferálhat egymással, segíthetik vagy gátolhatják egymás felidézhetőségét.
Negatív interferencia jelensége
A táras modellek kritikája: az emlékezés komplex folyamatát a kódolás, illetve az információbejutás idői és terjedelmi jellemzőire szűkítik le.
II. Feldolgozási szintek elmélete (CRAIK és LOCKHART, ’70-es évek eleje)
Az információ nem egymástól jól elkülöníthető tárakon halad keresztül, rövidebb-hosszabb ideig elidőzve ott, hanem a feldolgozás folyamatosan, egyre alaposabban megy végbe.
III. Munkamemória modell: Baddeley (1970) az RTM egy többfunkciós egység, a munkamemória az emlékezetnek az a része, amelyik éppen aktív, s terjedelme, többek között, a feladat függvénye.
A rendszer lelke a központi feldolgozóegység, amely a figyelmi kapacitás elosztása mellett a másik két alrendszer működését is koordinálja. Ezek a fonológiai hurok és a téri-vizuális vázlattömb.
Fonológiai hurok: a beszédhangok tárolása, az írott szöveg fonológiai kóddá alakítása.
A téri-vizuális vázlattömb: a perceptuális, a képzeleti képekkel való belső manipuláció, a téri tájékozódás.
COLLINS és QUILLIAN elmélete: ismereteinket hierarchikusan szervezett jelentéshálóban tároljuk.
Collins és Loftus modell: a fogalmak elrendeződése nem hierarchikus, s a kőztük levő kapcsolat erőssége változó. A rendszer működési elve a terjedő aktiváció, mely szerint ha valamely tétel aktivációja elér egy küszöbszintet, aktív állapotba kerül, és ugyanakkor aktiválja a vele kapcsolatban levő tételeket is, de egyre csökkenő intenzitással.
RoscH prototípus-elmélete: a kategóriába tartozást nem a definiáló tulajdonságok, hanem a hasonlóság alapján döntjük el.
Deklaratív tudás:
Szemantikus memória: Ismereteink fogalmi szintű tárolása, a jelentés mentén történő szervezése.
Epizodikus emlékezetet: sajátos tér- és időviszonyok szerint i kódolt ismeretek, személyes élmények.
Procedurális tudás (a tudni hogyan): készségek elsajátítása, nem tudatos aktivitás: perceptuális előfeszítés, kondicionálás motoros készségek.
A sémák megkönnyítik a mindennapi élethelyzeteket, egyszersmind az emlékezés aktív, konstruktív jellegét mutatják.
V. Tudat, tudatállapotok, álom
Megközelítések:
•Az agyműködés jellege egy bizonyos állapotban.
•A szabályozás legmagasabb szintje.
Herbart, (1820): „az ember lelki életében végbemennek nem tudatosuló folyamatok.”
Freud (1900 – Álomfejtés c. műve): tudat és tudattalan fogalmának elkülönítése.
Wundt és az introspekciót használó pszichológusok: a tudatost a lelkivel azonosítják és önmaguk által megismerhetőnek tartják.
Watson (behaviourista): még tudományos módszerekkel sem tartja elfogadhatónak a belső (pl. tudati) folyamatok vizsgálatát.
•Viselkedéses jelei: válaszkészség, közvetítő folyamatok működése, képesség az időbeli, térbeli integrációra és viselkedéskontroll.
•Aktiváció mértéke
•A tudatos cselekvés: szándékos, megtervezett és akaratlagos, agykéreg irányítása alatt áll.
•Nem tudatos, reflexes, vagy vegetatív folyamatok, kéreg alatti központok irányítják.
A kérgi működés hiánya a tudatosság megszűnését eredményezi (kóma).
A tudat fő funkciói:
A személyes életünk eseményeire vonatkozó emlékeink és az életünk során megszerzett tudásunk hozzáférhető, de tudatunkban aktuálisan benne nem lévő részét tudatelőttes emlékekneknevezzük. Azok az események, amelyek befolyásolják cselekedeteinket, de nem tudjuk őket tudatunkba idézni, tudattalanul befolyásolnak bennünket.
Automatikus készségek: az eredetileg tudatos figyelmet igénylő reakciók habituálódnak.
A pszichikus funkciók működése: az agykéreg megfelelő aktivációs szintje.
A kérgi aktivációt a kéreg alatt elhelyezkedő arousal rendszer biztosítja, amelynek anatómiai szerkezeti egysége a formatio reticularis (az idegsejtek hálózatosan elhelyezkedő rendszere).
Formatio reticularis: impulzusokat kap a kéreg felé tartó idegpályáktól, valamint a kérgi aktivitás (pl. gondolkodás) során keletkező impulzusok is eljutnak az arousal rendszerbe.
•Az optimális aruosal szint homeosztatikus tényező, mind a fokozott ingerlés hatására bekövetkező magas arousalszint (stressz), mind az ingerhiány hatására bekövetkező alacsony arousalszint (ingermegvonásos kísérlet) kedvezőtlen hatású.
•Az optimális arousalszint fenntartására szolgál az általános aktivitásmotívum (primer motívum), az alacsony izgalmi szint ingerkereső viselkedésre késztet.
~ nem állandó. Függ a biológiai ritmustól (napszakos ritmus) és a külső és belső ingerlés jellegétől, intenzitásától.
A különböző aktivációs szintek eltérő viselkedésbeli, tudatbeli és fiziológiai jellemzőkkel járnak. (Az egyes jellemzők: pl. EEG mutatók, viselkedéses jellemzők….)
•A közepes aktivációs szint: a legoptimálisabb a teljesítmény.
•Az alacsony aktivációs szint (gyenge motiváció, alacsony érzelmi intenzitás) nem késztet hatékony cselekvésre.
•A túl magas arousalszint dezorganizál.
•Az aktivációs szint és a figyelem összefüggései: a váratlan, újszerű és figyelemfelkeltő ingerek emelik az aktivációs szintet, explorációs tevékenységre késztetnek.
•A kitartó figyelmet (éberséget) igénylő helyzetekben bekövetkező teljesítményromlás összefüggésbe hozható az aktivációs szint csökkenésével.
Alvás: módosult tudatállapot. Ritmikus változás: (EEG) segítségével tanulmányozható.
Szakaszai:
REM periódus: gyors szemmozgások fázisa, álmodás. Az agy ilyenkor az egyébként ébrenléti állapotra jellemző béta- és alfa-hullámokat produkálja, az izmok alapvetően ellazulnak, de néha gyors izomrángások figyelhetők meg.
Ellenfolyamat-elmélet: a két ellentétes, a homeosztatikus alvási késztetés és a napszaktól függő ébrenléti folyamat együttese dönti el, hogy elalszunk vagy pedig ébren maradunk-e. A kettő közötti választás minden esetben a két folyamat egymással való birkózásának eredménye.
Alvászavarok: elégtelen alvás, inszomnia, narkolepszia, apnoé.
Freud: az álmokat pszichés tényezőkkel hozta összefüggésbe, különbséget tett az álmok manifeszt és latens tartalma között, és az álmokat álcázott vágyaknak tekintette.
Kognitív elméletek: az álom az agy alvás alatti információfeldolgozó tevékenységeit tükrözi. Az egyén elképzeléseivel, megfontolásaival és érzelmi gondjaival foglalkozó kognitív tevékenységnek tekintik.
Meditáció: bizonyos előre megtervezett rituálék és gyakorlatok, mint például a jóga vagy a zen segítségével próbáljuk tudatunkat valamelyest módosítani. Eredményképpen egyfajta misztikus állapot jön létre, amelyet teljes relaxáció és a külvilágtól való elszakadás jellemez.
Hipnózis: olyan reaktív állapot, amelyben a figyelem a hipnotizőrre és annak szuggesztióira irányul.
Tudat és hangulat módosítására használt pszichoaktív szerek: depresszánsok, pl. az alkohol és az altatók; az opiátok, pl. a heroin és a morfium; a stimulánsok, pl. az amfetamin és a kokain; a hallucinogének, pl. az LSD és a PCP; valamint a cannabis, amelyből a marihuána és a hasis készül.
E szerek rendszeres használata drogfüggőséget eredményezhet, amelyet a fokozott tolerancia, a megvonási tünetek és a kényszeres használat jellemez. Visszaél a droggal az, aki ugyan nem érte el a függőség szintjét, de annak ellenére nem mond le használatáról, hogy tisztában van annak súlyos következményeivel.
A különböző tárgyak, fogalmak, szimbólumok reprezentációival igen változatos manipulációkra vagyunk képesek, s ennek során túl tudunk lépni a közvetlenül adott információn. Ennek mértéke az iskolázottsággal hozható kapcsolatba; gyerekek és archaikus kultúrában élő felnőttek nem vagy csak nehezen vonatkoztatnak el a konkrét tárgyi világtól.
A gondolkodás során újabb és újabb fogalmakat kell kialakítanunk, s ez annál nehezebb, minél összetettebb a fogalom.
A megismerés részfolyamatainak közös eleme az információ megszervezése, ezen belüli átalakítása. →Gondolkodás folyamata: aktív, konstruktív természetű folyamat!
Kategorizáció hátterében: elemi következtetések rejlenek.
Indukció: az egyedi dolgokból következtetünk az általános esetre.
Dedukció: általánosan érvényes ismeretekből következtetünk az egyedi jelenségre. Az elvonatkoztatás függ: pl. az életkortól, iskolázottságtól vagy az adott kulturális környezettől.
Arisztotelész - a gondolkodás logikai alapelvei:
1. Az azonosság elve: minden dolog önmagával azonos (A az A), ha ez nem teljesülne, akkor bármely dolog bármi más is lehetne.
2. Az ellentmondásmentesség elve: semmi nem lehet azonos a neki ellentmondó dologgal (A nem lehet nem A).
3. A kizárt harmadik elve: két ellentmondó dolog között nincs harmadik lehetőség (A és nem A közül csak az egyik lehet igaz).
A természeti népek vizsgálatában azt tapasztalták, hogy a személyek általában nem vonatkoztatnak el közvetlen tapasztalataiktól.
A csoportosítás elve az epizodikus összetartozás és nem egy elvont fogalmi séma. A tapasztalat számára megragadható kérdésekben erősebb érvnek számít körükben a közvetlen tapasztalás megléte vagy hiánya, mint az elvont kijelentésekkel végzett következtetés végeredménye.
A természeti népek nagyon is jól ismerik az elvont gondolkodás és deduktív következtetés szabályait, szokásaik, hiedelmeik, kultuszaik olyan általános alapelveket tartalmaznak, melyekből megmásíthatatlan bizonyossággal következtetnek a jelenségek összefüggéseire.
Az európai középkor tudományosságának középpontjában a formális logika aprólékos kidolgozása állt.
A szimbolikus tevékenység alappillérei: reprezentáció, kategorizáció.
Képesek vagyunk a dolgokat valamilyen módon csoportosítani a közöttük meglevő vagy feltételezett kapcsolatok alapján (hasonlóság, ellentétesség stb.).
reprezentáció→csoportosítás→kategorizáció→tudás szerveződése
Fogalmak típusai:
– összetett fogalmak
A fogalomalkotás fejlődése:
Vigotszkij:
BRUNER és munkatársai: egészleges stratégia, vagy részleges stratégia használata a hipotézisalkotásban.
Osgood feltételezte, hogy egy bizonyos jel jelentése azokból a múltból származó mozgástöredékekből ered, amelyek a jelnek megfelelő fizikai inger legfőbb sajátosságai.
Szemantikus differenciál technikája: Osgood módszere a jelentés mérésére
Kritikája: elsősorban a fogalom jelentésének érzelmi oldalát vizsgálja, és igen nehéz megtalálni a megfelelő melléknévpárokat.
Konnotatív jelentés
Denotatív jelentés
Atmoszférahatás: (WOODWORTH és SELLS), a premisszák formája sajátos hangulatot, atmoszférát kelt.
Az atmoszférahatás törvényszerűségei:
1. Ha legalább az egyik premissza részleges, akkor a lehetséges konklúziók közül inkább a részlegest fogadjuk el, egyébként az egyetemest.
2. Ha legalább az egyik premissza tagadó, akkor hajlamosabbak vagyunk a tagadó konklúzió elfogadására.
Formai torzítások jellemzik következtetéseinket!
A következtetések érvényességének megítélésében a formai hatásokon túl, a korábbi tapasztalatainkból származó tartalmi hatások is érvényesülnek.
JOHNSON-LAIRD: a sikeres gondolkodás a megfelelő mentális modellek alkalmazásából, míg a sikertelen gondolkodás a nem megfelelő mentális modellek használatából ered.
Mentális modell: a dolgok premisszák formájában való leírása, amelyek egyaránt lehetnek verbálisak vagy képiek. Az események mentális reprezentációja attól függ, hogyan értelmezzük ezeket a premisszákat.
Az elmélet főbb vonásai:
1. Egy probléma megértésére irányuló erőfeszítés egy vagy több mentális modell megalkotásához vezet, amelyben a dolgok viszonya verbális vagy képi konstellációkban tükröződik.
2. E modell vagy modellek olyan konklúziót tesznek lehetővé, melyet a premisszák közvetlenül nem tartalmaznak.
3. Egy ellenőrző folyamat segítségével dönthetjük el, lehetséges-e olyan további mentális modelleket létrehozni, amelyek érvénytelenítik a konklúziót.
4. A megalkotható modellek száma a rövid tartamú emlékezet-kapacitástól függ, s jellegzetes hibák léphetnek fel, amikor a helyzet reprezentációja több mentális modell megalkotását kívánja meg, mint amennyi egyidejűleg kezelhető.
Induktív gondolkodás három fő területe:
Reprezentativitási heurisztika
Hozzáférhetőségen alapuló heurisztika
Konjunkciós hiba jelensége.
Belátásos megoldás (Wertheimer),
Az intellektuális képességek (a felfogás gyorsasága, az emlékezet pontossága stb.) hátterében a megismerő folyamatokban megnyilvánuló egyéni különbségek állnak.
Az intelligencia három lényeges jegyét vette figyelembe:
1. a gondolkodás irányt szabó és irányt tartó tendenciája;
2. az elgondolt célok megvalósításának képessége;
3. kritika.
Stern: intelligenciahányados (intelligentia quotiens - IQ)
IQ= mentális kor/biológiai kor X 100
Spearman (1904): a faktoranalízis pszichológiai alkalmazásának alapjai:
Kétfaktoros elmélete:
általános (general, g) faktor: közös minden intellektuális teljesítményben. Ez arra vonatkozik, hogy hogyan észlelünk és értékelünk összefüggéseket. /Raven-féle progresszív matricák teszt./
speciális (s) faktor: ráépül az általános intelligenciára. Meghatározatlan számú speciális képességet foglalhat magába, mint például: logikai, téri, tájékozódási, aritmetikai, zenei. stb. Később
Spearman a speciális képességek között is talált összefüggéseket, amelyeket az intelligencia csoportfaktorainak nevezett.
THURSTONE (1938) 7 elemi mentális képességet különített el: nyelvi megértés, a szótalálás gyorsasága, számolás, térviszonyok, észlelési képesség, emlékezés, következtetés. Tesztje ezeket a mentális képességeket méri. WECHSLER: az intelligencia az egyénnek az az összesített vagy globális képessége, amely lehetővé teszi a célszerű cselekvést, a racionális gondolkodást és a környezettel való eredményes bánást.
Intelligencia: a képességek sajátos mintázata.
STERNBERG (1985): az intelligencia három képesség-összetevőjét magába foglaló elmélete:
1. A metakomponensek mentális képességek, amelyeket egy-egy probléma megközelítésére/megoldására használunk.
2. A teljesítmény-komponensek azok a mentális képességek, amelyeket aktuálisan használunk a probléma megoldásában.
3. Tudásszerző komponensek: azok a mentális képességek, amelyekkel új összefüggéseket érthetünk meg, új ismereteket szerezhetünk.
GARDNER (1983) kritikája a korábbi intelligencia-elméletekről: az intelligenciatesztek főleg szóbeli, logikai-matematikai képességeket mérve az emberi értelem egészéről nyilatkoznak. A tesztek egy aktuális állapotról számolnak be, de nem modellálják az ember természetes viselkedését, nem érzékenyek (vagy talán nagyon is) arra, ha a vizsgált személynek „rossz napja" van, és a személy motiváltsága sem kap szerepet.
Gardner hétféle értelmet különít el: szóbeli, logikai, térbeli, zenei, kinetikus (mozgásos), interperszonális, intraperszonális képességeket.
Minden ember elér egy bizonyos szintet a fent felsorolt képességekben, csak az ügyesség mértékében és a kombinációk természetében térnek el egymástól.
Goleman: érzelmi intelligencia fogalma
GUILFORD (’50-es évek): kreativitás fogalma. Az intelligencia inkább konvergens gondolkodást jelent. Ezzel szemben a divergens feladat azt várja el a vizsgált személytől, hogy egyszerre több irányba haladva új, önálló gondolatokig jusson el.
Kreativitás mérése: a „Szokatlan használat" teszt - az egy-egy tárgy használatának szokványos módjától való elszakadás képességét, a divergens szemléletet, végső soron a kreativitást méri.
Az alkotó ember főbb jellemzőit CROPLEY nyomán:
- változásra törekvés, merészség;
- impulzivitás (kevésbé képes kontrollálni magát);
- hajlam a fegyelmezetlenségre (az általuk elérni kívánt cél érdekében azonban nagy önfegyelemre képesek);
- nyitottság az új elképzelések iránt;
- nonkonformizmus, a tekintély megkérdőjelezése; - gyors, rugalmas reagálás az új helyzetekre.
1. A kifejező kreativitás lényegi jegye a kifejezés függetlensége, ahol nem számít az eredet, a minőség.
2. A produktív kreativitás szintjén már megfigyelhető a korlátozás a szabad játékban vagy a rajzban. A cél a befejezett alkotás létrehozása, amelyet a realizmus és tárgyilagosság jellemez.
3. Az inventív (feltaláló) kreativitás akkor jelenik meg, amikor az ember birtokában van a technikának, amikor képes észrevenni a szokatlan dolgok között lehetséges összefüggéseket, amikor „felfedez".
4. Az újító (innovatív) kreativitás egy tudományos vagy művészeti terület alapvető elveit tökéletesíti.
5. A teremtő (emergentív) kreativitás ritkán megfigyelhető, alapvetően új elv megjelenése a tudomány vagy a művészet világában.
1. Előkészületi szint: a „nyersanyagok összegyűjtése", amelynek élményháttere a világra való fokozott érzékenység, az észlelési élmények szabad áramlósa és bősége, ahol az élmények nem „esnek a korai minősítés, sztereotipizálás csapdájába.
2. Lappangási stádium: hosszas őrlődés - és szubjektíve kényelmetlen állapot - után lassan „helyükre kerülnek a dolgok": új összefüggések jönnek létre. E folyamat gyakran nem tudatos.
3. Megvilágosodási stádium: gyakran nevezik „aha" élménynek, hiszen hirtelen villan fel az ötlet a tudatban, és gyakran jár együtt fokozott emocionalitással.
4. Kivitelezési stádium: az ötlet kidolgozását, bizonyítását, cáfolatát, szimbolikus átfogalmazását jelenti, ami a kommunikációs készség meglétét feltételezi.
Pszichoanalízis a gondolatok újdonságában a szublimáció, az áttételeződés és a sűrítés mechanizmusait tartja fontosnak. A regresszió (a gyermeki érzés- és gondolatvilágba való visszatérés) szerepét is lehetségesnek tartják az alkotás folyamatában.
A KREATIVITÁST SEGÍTŐ TÉNYEZŐK:
- a hibáktól való félelem csökkentése, egyben az értékelés, értelmezés késleltetése;
- a bizalom légköre, a kreatív (divergens gondolkodású) tanulók segítése, hogy leküzdhessék a magányosság érzését;
- játékos helyzetek teremtése, ahol az alkotás folyamatán van a hangsúly és nem a mindenáron elérni kívánt eredményen.
Pszichológiai jellemzőit sokáig az intelligencia értelmezési kereteiben adták meg, míg hátterének egyedül a genetikai hatásokat tartották.
Tehetségnek tekintjük azt, aki egy vagy több részképessége alapján kiemelkedő teljesítményt képes létrehozni.
RANSCHBURG szerint tehetségesnek nevezzük az olyan., gyereket, akinek egy vagy több értelmi képessége messze felülmúlja társaiét.
Gardner kritériumai: tehetség = „általános mentális erő"
- megismerő folyamatok
- problémamegoldás
- kompetencia
A tehetséges gyermekek kiemelkedő képességeik révén nagy teljesít mény elérésére képesek az alábbi területek valamelyikén: általános intellektuális képesség, specifikus iskolai alkalmasság, kreatív vagy produktív gondolkodás, vezetői képesség, zene és képzőművészetek, pszichomotoros képesség
A NYELV
René DESCARTES (1596-1650): az ember képessége a nyelv elsajátítására és használatára nemcsak elkülöníti őt más fajoktól, de hozzátartozik az emberi lét lényegéhez, s igen sokat elárul az emberi elme természetéről is.
Szempont |
Állati jelrendszerek |
Emberi nyelvhasználat |
ingerhez való viszony |
ingerhez kötött reflexes |
ingerfüggetlen, szándékos |
lehetséges lényegileg különböző üzenetek száma |
rögzített, általában 50-nél kevesebb |
végtelen |
lehetséges jelentések |
az „itt és most" véges |
időben, térben tényszerűséget tekintve korlátlan |
A pszichológia alapkérdései a nyelv kapcsán:
A nyelv, mint önálló rendszer tudományos kutatásával és leírásával a nyelvészet foglalkozik.
Ferdinand de SAUSSURE (1857-1913): Elkülönítette az elvont nyelvi rendszer, a langue és a ténylegesen beszélt nyelv, a parole fogalmát.
Elvont nyelvi rendszerünk, a „langue" közvetlenül nem hozzáférhető.
Amit meg tudunk figyelni, az az emberek tényleges beszéde, a „parole".
Noam CHOMSKY (1928-): nyelvi kompetencia és performancia különbségéről beszél. A tényleges beszédmegnyilvánulósaink = performanciának.
A nyelvészeti kutatás arra törekszik, hogy megértse, miből áll az ember nyelvi tudása, nyelvi kompetenciája.
A nyelv elemei: beszédhangok – fonémák /pl. (d), (é), (k)/ - a nyelv jelentés nélküli elemei.
A beszédhangok összefűzésével jutunk el a nyelv jelentésteli elemeihez, a szavakhoz.
A nyelv hangtani szabályainak megfelelő hangsoroknak csak egy részét használjuk jelentéssel bíró szavakként.
mentális lexikon: az idegrendszerünkben reprezentált szavak összességét nevezzük. Tárolja pl. az általunk ismert szavaknak a hangalakját, jelentését, nyelvtani tulajdonságait, a szó írásképét, valamint a szó használatának ismeretét is.
A nyelvek közös jellemzője, hogy a szavak jelentése önkényes. /Kivételt: a hangutánzó szavak/
Szemantika: a szavak jelentésének vizsgálatávalfoglalkozik.
Morfémák: a lexikon legkisebb, jelentéssel bíró egységei. Ezek egy része szótő, mint pl. alma, ház. Más részük rag vagy képző, amelyek nyelvtani funkciót töltenek be, ilyen morfémák pl. a -ban, -ben, -tlan, -tlen. A morfémák a nyelv szóképzési szabályai segítségével kombinálhatók.
Morfológia: a nyelv szóképzési szabályait a kutatja.
Szintaxis: a nyelvtan, a szavak összefűzésének szabályrendszere.
A nyelvtan teszi lehetővé, hogy a szavakat értelmes kijelentések alkotására használhassuk.
CHOMSKY: A nyelvtan szabályrendszere olyan, mint egy mondatszerkesztő automata: a beleépült szabályokat alkalmazva, ha betesszük a szavakat, kiadja a nyelvtanilag helyes mondatot. /generatív nyelvészet/
Az emberi kommunikáció sajátosságai:
Atipikus, a szokásostól eltérő fejlődés:
Fejlődési diszfáziavagy specifikus nyelvi zavar: a nyelv elsajátítása erősen megkésik, s esetleg soha nem is éri el a megfelelő szintet. Nyelvi rendszerük sérült, de általános kommunikációs képességük nem szükségszerűen.
Autizmus:a kommunikációs képesség fejlődési zavara, amely ép nyelvi képességekkel társulhat.
A nyelv pragmatikája: A beszélgetések menetét irányító, a beszélők által tudatosan és öntudatlanul alkalmazott szabályok összessége.
GRICE: társalgási maximák: a társalgást vezérlő alapelvek
Metakommunikáció: szavainkat kísérő nem szóbeli jelzések összessége.
Motivációs állapot: a cselekvésre késztető belső tényezők, valamint a környezeti ingerek kölcsönhatásának eredményeként jön létre.
A szükséglet: olyan hiány a szervezetben, amely tartós fennállása esetén veszélyezteti a szervezetet.
A drive: (=belső hajtóerő) a cselekvés, a motivált viselkedés energetikai komponense.
A motivált viselkedés idegrendszeri szabályozása:
Homeoszlázis (Cannon): a szervezet belső egyensúlyi állapota.
Elsődleges motívumok: velünk született, öröklött motívumok, az egyed ön- és fajfenntartását szolgálják.
A primer szükségletek ki nem elégítése az egyed (ill. a faj) fennmaradását veszélyezteti.
Hőszabályozás, éhség, szomjúság, szexuális, alvási, salakanyagok ürítésére, a védekezésre irányuló késztetések, az általános aktivitásmotívum és a kutató motiváció.
Másodlagos motívumok: tanult motívumok.
Elsősorban az emberre jellemző (de emberszabásúaknál is találkozhatunk vele: pl. csimpánzok érmeszerző viselkedése, de a másodlagos motívumok csak az embernél önállósodnak).
A motívumtanulás formái:
Humán motívumok:
1. önjutalmazó - maga a tevékenység a viselkedés célja: kíváncsiságkésztetés, kompetenciaigény,
2. instrumentális - a tevékenység eszköze egy cél elérésének.
Az igényszint, a szándék, az akarati cselekvés motivációs tényezői.
A motivált viselkedés vizsgálható: a fiziológiai mutatók (pl. EEG) mérésével, a viselkedés és az élmények elemzésével.
A motiváció és az érzelem kapcsolata: az emóciók a motiváció körébe sorolhatók, mert az emóciók is cselekvésre késztetnek.
Azonos idegrendszeri folyamatok állnak az érzelmek és a motivációk hátterében.
Az érzelmi intenzitás, aktivációs szint, teljesítmény összefüggései:
Érzelmek összetevői: a kognitív kiértékelés, szubjektív élményt, gondolkodási-cselekvési tendenciák, fiziológiai változások, az arckifejezéseket és az érzelmekre adott reakciók.
Kognitív kiértékelés = a különböző helyzetek személyes vonatkozásainak érzelmeket eredményező értelmezése. A kiértékelés az érzelmek intenzitását és jellegét is meghatározza.
Az érzelmek szubjektív összetevői, az érzések a viselkedésünket, a döntéshozatalunkat és az ítéletalkotásunkat egyaránt képesek befolyásolni.
Gondolkodási-cselekvési tendenciák= a különböző érzelmek különböző gondolatokat keltenek bennünk, és különböző cselekedetekre sarkallnak.A szubjektív élmények az emlékezetet, a tanulást és a kockázatbecslést is befolyásolják.
Az érzelmeket kísérő arckifejezések egyetemesek.
Az agressziót alapvető késztetésnek tekintő pszichoanalitikus elmélet az agresszió biológiai alapjaiban találhat bizonyos mértékben igazolást. Az állatok egy részénél az agressziót a hipotalamuszból kiinduló idegi mechanizmusok szabályozzák. Egy patkány vagy egy macska hipotalamuszának ingerlésével dühkitörések és ölőválasz váltható ki. Embereknél és bizonyos emlősöknél az agresszív viselkedés kérgi ellenőrzés alatt áll, ezért tapasztalatok és társas tényezők is befolyásolják.
A szociális tanuláselmélet szerint az agresszív válaszok utánzás útján is elsajátíthatóak, és a pozitív megerősítés növeli előfordulásukat.
Az agresszió kifejezése vagy növeli, vagy azonos szinten tartja az agresszív megnyilvánulásokat. Pozitív kapcsolat áll fenn a befogadott médiaagresszió és a gyerekek erőszakos viselkedése között.
A pszichikus funkciók működéséhez elengedhetetlen az agykéreg megfelelő aktivációs szintje.
A kérgi aktivációt a kéreg alatt elhelyezkedő arousal rendszer biztosítja, amelynek anatómiai szerkezeti egysége a formatio reticularis. E rendszer sajátossága, hogy benne az idegsejtek hálózatosan helyezkednek el, nem különülnek el (mint az idegrendszer többi részén) az idegpályák és a sejttestek.
Minden olyan idegpálya, mely a kéreg felé tart, impulzusokat ad le a formatio reticularisnak, valamint a kérgi aktivitás (pl. gondolkodás) során keletkező impulzusok is eljutnak az arousal rendszerbe.
Az optimális aruosal szint homeosztatikus tényező, mind a fokozott ingerlés hatására bekövetkező magas arousalszint (stressz), mind az ingerhiány hatására bekövetkező alacsony arousalszint (ingermegvonásos kísérlet) kedvezőtlen hatású.
Az alacsony arousal szint az unalom élményével járhat. Megszüntetésére erős késztetést érzünk (játék és egyéb szabadidős tevékenység).
Egy bizonyos mérvű fokozott aktivációs szint sok ember számára kellemes élményt jelent, ezért nézünk szívesen izgalmas filmeket.
A probléma rendszerint akkor jelentkezik, ha a magas izgalmi szint állandósul. Ez személyiségzavarhoz vezethet (pl. szorongásos neurózis).
Az optimális arousalszint fenntartására szolgál az általános aktivitásmotívum (primer motívum), az alacsony izgalmi szint ingerkereső viselkedésre késztet.
A szervezet aktivációs szintje nem állandó. Függ a biológiai ritmustól (napszakos ritmus) és a külső és belső ingerlés jellegétől, intenzitásától. A különböző aktivációs szintek eltérő viselkedésbeli, tudatbeli és fiziológiai jellemzőkkel járnak. (Az egyes jellemzők: pl. EEG mutatók, viselkedéses jellemzők….)
Az éberség és a hatékony viselkedésirányítás összefüggése: fordított a alakú görbével jellemezhető.
A közepes aktivációs szint mellett a legoptimálisabb a teljesítmény. Az alacsony aktivációs szint (gyenge motiváció, alacsony érzelmi intenzitás) nem késztet hatékony cselekvésre, míg a túl magas arousalszint dezorganizál.
Az aktivációs szint és a figyelem összefüggései: a váratlan, újszerű és figyelemfelkeltő ingerek emelik az aktivációs szintet, explorációs tevékenységre késztetnek.
A kitartó figyelmet (éberséget) igénylő helyzetekben bekövetkező teljesítményromlás összefüggésbe hozható az aktivációs szint csökkenésével.
XII. Stressz, megküzdés, pszichológiai immunrendszer
1. Azokat az eseményeket tekintjük stresszesnek, amelyek megítélésünk alapján testi-lelki jóllétünket veszélyeztetik. Magukat az eseményeket stresszornak, a rájuk adott válaszokat pedig stresszválaszoknak hívjuk. Mind a traumatikus, mind a befolyásolhatatlan vagy bejósolhatatlan események stresszként hatnak ránk. Egyes kutatók szerint a nagyobb változások és a belső konfliktusok is stresszel járnak.
2. Némelyek feldühödnek, és agresszióval válaszolnak a stresszre, de a stressz visszahúzódást, fásultságot és depressziót is eredményezhet. Amennyiben nem látunk lehetőséget körülményeink megváltoztatására, megjelenhet a passzivitással és a cselekvés hiányával jellemezhető tanult tehetetlenség. Stressz alatt kognitív, a higgadt és logikus gondolkodást akadályozó károsodások is felléphetnek.
3. Szervezetünk „üss vagy fuss' reakcióval válaszol a stresszre. A szimpatikus idegrendszer gyorsítja a szívritmust, emeli a vérnyomást, tágítja a pupillát, és mozgósítja a máj cukortartalékait. Az adrenokortikális rendszer választja ki az adrenokortikotrop hormont (ACTH/, mely a mellékvese kéregállományán keresztül kortizolt juttat a vérbe.
4. A fenti reakciók az általános adaptációs szindróma részét képezik, amely a szervezet stresszre adott reakcióiból áll. Három szakaszát különböztetjük meg: a vészreakció, az ellenállás és a kimerülés szakaszát.
5. A stressz a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának és az adrenokortikális rendszernek a túlingerlésével közvetlenül is rongálhatja az egészséget. További veszélyt jelent, hogy stresszállapotban általában kevésbé törődünk egészségünkkel. A pszichofiziológiai betegségek olyan szervi rendellenességek, amelyek kialakulásában az érzelmek játsszák az alapvető szerepet. A stressz például hozzájárulhat a szívkoszorúér-betegség kialakulásához is. A pszichoneuroimmunológia azt vizsgálja, hogy a pszichés tényezők milyen módon hatnak az immunrendszer működésére. A stressz károsíthatja az immunrendszert, és növelheti az immunháztartással összefüggő megbetegedések valószínűségét.
6. A pszichoanalitikus elmélet szerint az események attól válnak stresszessé, hogy tudattalan konfliktusokat mozgósítanak bennünk. A behavioristák azt állítják, hogy azért válaszolunk bizonyos helyzetekre félelemmel és szorongással, mert azok egyszer már veszélyesnek és stresszesnek bizonyultak. A kognitív elmélet képviselői úgy gondolják, hogy a stresszválaszokat az attribúciók vagy oksági magyarázatok határozzák meg. A velük történt rossz dolgokat belső, stabil és átfogó okoknak tulajdonító emberek gyakrabban fognak a kellemetlen eseményekre tanult tehetetlenséggel reagálni, és gyakrabban betegszenek meg.
7. A szívós emberek a stresszhelyzeteket gyakran inkább kihívásként kezelik, és meg vannak győződve arról, hogy ók mozgatják az eseményeket. Tulajdonságaik megvédik őket a stressz betegségokozó hatásaival szemben. A traumatikul eseményekben értelmet kereső és találó embereknek kevesebb érzelmi problémával kell számolniuk.
8. Az A típusú viselkedésmintával jellemezhető személyek általában ellenségesek, agresszívek, türelmetlenek, és túl komolyan veszik a munkájukat. A vizsgálatok szerint az ilyen személyek, függetlenül attól, hogy férfiak-e vagy nők, fokozottan ki vannak téve a szívkoszorúér-megbetegedés veszélyeinek.
9. A megküzdési stratégiákon belül problémaközpontú és érzelemközpontú megközelítéseket különböztetünk meg. A problémák megoldásán aktívan tevékenykedő emberek kevésbé lesznek depressziósok vagy betegek a negatív életeseményeket követően. A negatív érzelmekkel való megküzdéshez rágódó vagy elkerülő stratégiát alkalmazó emberek hosszabb ideig élnek át distresszt, és súlyosabb helyzetbe kerülnek, mint azok, akik vagy szociális támaszkereséssel, vagy az események újraértékelésével próbálnak kimászni az érzelmi hullámvölgyből.
10. A biofeedback és a relaxációs tréning segít felismerni és az izmok mély ellazításával, valamint koncentrációval oldani a feszültséget. Fiziológiai válaszaink tehát valamelyest kontrollálhatóak.
11. A testmozgás hosszú távon is segíti a stressz leküzdését.
12. A kognitív viselkedésterápia segít felismerni és megváltoztatni a stresszre adott kognitív és viselkedéses válaszokat.
13. Az A típusú személyiségjegyek viselkedéses és kognitív módszerekkel történő módosítása csökkenti a szívkoszorúér-betegségek valószínűségét.
14. Megküzdési mechanizmusok:
Problémacentrikus reagálás, amelyben a fenyegetés elhárítása a környezet megváltoztatása a cél.
Támasz keresés: a cél ilyenkor is a helyzet megváltoztatása, a fenyegetettség megszüntetése, de ehhez közreműködőket igényel a személy.
Feszültségkontroll: az alapvető cél a személyiség stabilitásának megőrzése, a figyelem a fenyegetésről az én-re terelődik, de a személy nem adja fel a leküzdés, a helyzetmódosítás lehetőségét.
Figyelemelterelés: elhárítási manőver, a személy kilép a helyzetből, halogatja a közbeavatkozást.
Emóció fókusz: a személy erőfeszítései arra irányulnak, hogy a fenyegetettség keltette negatív, kellemetlen emocionális állapotot megszüntesse.
Emóció kiürítés: a fenyegetettség okozta feszültséget a személy kontrollálatlan, nem célirányos reakciókban vezeti le, actin-out megnyilvánulások révén.
Önbüntetés: a fenyegetést a negatív emocionális élményeket úgy értelmezi a személy, mint jogos törvényszerű válaszokat az ő korábbi helytelen, nem kívánatos viselkedésére.
Belenyugvás: a személy próbálkozása a kínos helyzettel való együttélésre, külső kontroll attitűdös helyzetértelmezés.
Az individuum megküzdési forráskapacitását alkotó személyiségtényezők egy integrált személyiségen belüli rendszerként foghatók fel, amit pszichológiai immunrendszerként definiálhatunk.
Pozitív gondolkodás alrendszer:
A környezeti források kezelésére szolgáló kompetenciák:
Self-reguláció hatékonyságát biztosító kompetenciák:
Szinkronképesség, Kitartás, Impulzivitás, Emocionális érzékenység, Emocionális kontroll
Ingerlékenység-gátlás
A szociális források kezelésére szolgáló kompetenciák:
Szociális forrást monitorozó képesség, Szociális forrást mobilizáló képesség, Szociális forrást teremtő képesség
Orvostudomány: normalitás = alkalmazkodás képessége
Definíciója több oldalról lehetséges:
1./ Társadalmi fejlődés szempontjából:
Normális az egyén, ha képes a társadalomban a neki jutó szerepet betölteni, ha a társadalmi újratermelésben eredményesen tud részt venni
2./ Egyén szempontjából:
Ki-ki saját világképének, érdeklődésének, ízlésének megfelelően egy-egy kritériumot túlhangsúlyozva, saját normalitás fogalmat alakit ki.
Preston (1943)
1. Az egyén képes fizikai adottságainak megfelelően élni
2. Képes más emberekkel együttműködni
3. Boldogságot, örömöt érezni
4. Képességeit alkotó módon kibontakoztatni
5. Önállóan élni anélkül, hogy másnak a terhére lenne
Normális, egészséges embernek minősül az, aki saját szükségleteit kielégítően dolgozik, egész életvezetését meghatározó életszemlélet szerint tevékenykedik, gondolkozik, él; örül.
Az egyén saját magát mint behelyettesíthetetlen egyszeri valóságot éli meg, valamint régmúlt időkben élt emberekkel és más kortárs személyekkel kőtősséget vállalva, velük azonos emberi méltóságot, szeretett törvényeket, célokat vállalva éli az életét.
Renni és Woodward
1. Egyszerű szavakkal fogalmazva az érett és lelkileg egészséges ember tiszteli önmagát és bízik önmagában. Mivel tisztában van önmagával, valódi értékeivel, ezért nem bizonyítgatja folyamatosan magának és másoknak.
2. Elfogadja a többi embert (együtt dolgozik másokkal, élvezi mások társaságát)
3. Magabiztosan és lelkesen, minimális konfliktus, félelem és ellenségeskedés között dolgozik, játszik és éli családi és társadalmi életét.
Az egyén a környezetnek vele szemben támasztott követelményeinek megfelelni képes.
Normális/egészséges ember/felnőtt ember önérzetes és józan ítélőképességű, bátor, független gondolkodású és van humorérzéke. Jó ízlésű, bizonyos értelemben ártatlan a szemléletmódja, van társadalmi felelősségtudata, interperszonális kapcsolatai demokratikusak . (Idealizáló megfogalmazás)
Normális személy nem teljesen egységes és nem mentes minden fogyatékosságtól, fejlődési elakadásoktól vagy akár patológiai esetekre jellemző attitűdöktől és szokásoktól sem. Inkább az jellemző rá, hogy fogyatékosságait és gyengéit kompenzálni képes, hibát korrigálni tudja és képes patológiás tendenciáit gátolni.
Az összes megfogalmazásban a normalitás, az egészség az alkalmazkodással szinte szinonim fogalom.
Olyan állapot, amely megfelel a társadalmi követelményeknek, adaptív a társadalomhoz, kívánatos valamilyen szerint, standard, amely a többi emberek számára követhető, elérhető.
A normalitás-fogalmak kritériumai:
1. Általános alkalmazkodó képesség
2. Élvezés, örömképesség
3. Kompetens interperszonális viselkedés
4. Intellektuális képességek
5. Érzelmi és motivációs kontroll
6. Szociális attitűdök
7. Produktivitás
8. Autonómia
9. Integráltság
10. Kedvező énkép
Bírálat: a jellemzők között igen sok nem pszichológiai természetű, hanem a kultúr-környezet etikai rendszereiből, továbbá néhány az ún. "sikeres, jó életre" vonatkozó fantáziák világából származik.
Irodalom: Atkinson, Hilgard: Pszichológia. Bp. Osiris, 2005.