Goliat távirányítású tankelhárító

Goliath kábeles távirányítású akna, több mint 7500db készült, de túl lassú (kb 9 km/h) és az ellenséges katonák könnyen elvághatták a vezetéket.

Henschel 293

Henschel Hs-293, 1943-től volt használatban, az első használható irányított levegő-föld rakéta, főleg hajók ellen vetették be eléggé sikeresen, egy kis botkormánnyal kellett irányítani, eleinte rádióhullámokkal, de a britek rájöttek, hogy egyszerűen el lehet téríteni ha tudják a frekvenciát. Később a németek vezetékes (zavarásmentes) kormányzásra alakították át, és tervezve voltak TV irányítású változatok is! 500kg-os robbanófejjel rendelkezett.

Henschel Hs-294

Hasonló elődjéhez, de ez egy levegőből indított irányított (rádió majd kábel)torpedó, melynek a rakétahajtóműve, szárnyai leváltak a vízbe csapódás után, hatótávolsága 4-14km, 650kg -os robbanófejjel.

V4 Rheinbote

Enzian

Enzian rádióirányítású föld-levegő rakéta, akusztikus vagy infravörös gyújtóval, 1944 februárjában-ban repült először. Egyszerűen gyártható, de a program késlekedett a rakétahajtómű gyár bombázása miatt, de találtak számára egy másikat mellyel csak jobb lett, nem 7000m-re hanem 16000m-re emelkedett. A Messerschmitt AG-nál készültek gyártani és szuperszonikussá alakítani, de a Flak Ministerium törölte, mivel a repülők gyártására kellett koncentrálni és nem bizonytalan projektekre. Seb. 800km/h, hatótáv 25km, robbanófej 500 majd 250kg

Rheinmetall-Borsig Rheintochter

Első repülés 1943 aug, rádióirányítású föld-levegő rakéta akusztikus vagy manuális gyújtással. Nem rendelték meg mert túl kicsi volt a hatótávolsága; ezt ugyan kijavították (Rheintochter III), de már késő volt 1944 végére készült el. Szubszonikus, 7000m majd 12000m hatótávolsággal és 150kg-os robbanófejjel

Henschel 117 Schmetterling

Penemünde C2 Wasserfall

Wasserfall, a V-2-ből lett kialakítva, kisebb méretű és plusz két segédszárnnyal rendelkezik. 1943-ban repült először, de irányítást csak később kapott; elsőnek egy rádiólokátoros besugárzórendszert: a földről besugározták a célt és a rakéta ezen a sugáron haladt, sajnos ez az ötlet akkori technológiával nem volt megbízható. Másodiknak már két külön radar volt, az egyik a célnak a másik a rakétának. A háború végére lett befejezve, nem vetették be, de tervezték 70 város mellé építeni egymás után rakétákat indító légvédelmi bunkereket. Seb. eleinte szubszonikus, 1945-re már 760m/s, hatótáv 7 majd 18-20km

Blohm und Voß 246 Hagelkorn

Blohm c Voß BV 246 Hagelkorn, siklóbomba, feladata, hogy a bombázót távol tartsa a célpont légvédelmétől, 7000m magasságból akár 175km-re is elrepül. A Radieschen egy vezérlőberendezést kapott az orrába, hogy az ellenséges radarok jelét kövesse és beléjük csapódjon, nem let sikeres, mert a siklóbomba stabilizálórendszere nagyon megbízhatatlan volt.

 V2 (A4)

Ballisztikus rakéta, mobil kilövő állásokról is indíthatták, mivel a szövetségesek rendszeresen bombázták őket, ha sikerült azonosítaniuk. Nem lehetett hallani, hogy közelít, mert szuperszonikus, és legfeljebb az indítás utáni egy-két másodpercben lehet megsemmisíteni. Hatótávolsága max. 3200km, robbanófeje 910kg

Ruhrstahl/Kramer X-4

Ruhrstahl/Kramer X-4 (1943) levegő-levegő rakéta, kábeles írányítással, a 22kg-os robbanófejet, melynek 8m-es hatásköre volt, az operátor, az akusztikus érzékelő vagy a becsapódás detonálta, de 30 mp után automatikusan robban, viszont csak az indítás után 7. mp-ben lesz élesítve (tehát nem robban ha pl. belelőnek). Megrendelték, de az üzemanyaggyárat bombatámadás érte, így nem lett belőle semmi. A kísérleteken Fw-190 és Ju-88 gépekről indították, egy kis botkormánnyal vezérelték. Hatótávolsága 5,5km, sebessége 1150km/h

Blohm & Voß L.10 Friedensengel