1889. április 20-án született az Inn melletti
Braunauban Apja Alois Schicklgruber általános iskola elvégzése után cipésznek
tanul, majd mivel ezzel nem elégszik meg önerőből tanulva 18 évesen a Császári
és Királyi Pénzügyőrségnél dolgozik hivatalnokként. 34 éves korában már az
átlagosnál magasabb pozíciót tölt ott be (10. rangosztály). 39 éves korában
veszi fel a Hitler nevet (félt, hogy törvénytelen gyerekként akadályoztatva
lenne a hivatali előmenetele (apja neve ismeretlen)). Első kapcsolataiból
származó gyermekei meghalnak. Anyja Klara Pölzl, Alois Hitler unokahúga, aki 24
évvel fiatalabb férjénél (a katolikus egyház engedélyezte a házasságot). A Mein
Kampfban írtakkal ellentétben nem éltek szegényes körülmények között (216 Korona
fizetés - polgári iskola igazgatójának a jövedelmével mérhető) Kezdetben
Fischlheimben jár iskolába, majd a lambachi Benedek-rend kolostorban tanul;
nagyon jól (csupa 1-es).
1900-ban testvére Edmund meghal, ezután ő az egyetlen fiúgyermek. Linzben az
állami reáliskolában folytatja tanulmányait, ahol leromlik a tanulmányi
eredménye; az 1. osztályt megismétli, csak történelemből és földrajzból
jeleskedik. Az apa szigora csak tovább rontja eredményét. Tanárai szerint
azokból a tárgyakból, ahol szorgalomra is szükség lenne a tehetség mellett,
minimális eredményt ér el. 1903-ban apja szívinfarktusban meghal. Ez számára
felszabadulást jelentett az apai szigor alól. Hitler el akarja hagyni a
reáliskolát, és bevallja anyjának, hogy művészi pályára készül. Anyja meggyőzi,
hogy oda is szükséges az iskolai záróvizsga. A negyedik osztályba lépés
feltételeként az iskolaváltást tűzték ki neki tanárai ebben az évben, ezért
átiratkozott Linzbe.
1905-ben elégséges bizonyítványt szerez, de az anyjának tett továbbtanulási
ígérete alól egy légcsőhurut felmenti. A háziorvosuk környezetváltozást javasol,
így Spital-ba költöznek rokonaikhoz. Visszaköltözésükkor anyjának a tüdőbajost
játssza, és nem jár iskolába, de megígéri, hogy a bécsi Képzőművészeti
Akadémiára fog jelentkezni. Az anyja enged. A következő linzi években mihaszna
életet él, óriási előkelő ruhatárat készíttet magának, rendszeresen kávéházakba
jár, a Múzeumi Egyesület, a Népművelő Egyesület tagja lesz. Ekkor ismerkedik meg
August Kubizekkel nagy csodálójával, és hű barátjával. Neki adja elő grandiózus
terveit. Linz számára városrendezési és építészeti terveket készít, múzeumokkal,
színházakkal, palotákkal (ezek a tervek rengeteget jelentenek neki, még Berlin
ostromakor is foglalkozik ezekkel). Barátjának egy reneszánsz ház tervét
ajándékozza, valamint egy új Duna hidat is tervez, melyet 35 évvel később meg is
építtet. A linzi operában ekkor rendszeresen, kihagyás nélkül hallgatja a Wagner
előadásokat. 1906-ban anyja Bécsbe küldi egy újabb felvételi próbálkozásra, de ő
a kapott pénzből megszáll egy szállodában, és a Ringstrasse architektúráját
tanulmányozza, a múzeumokat járja, és majdnem minden este megnéz egy Wagner
operát. A felvételit a következő évre halasztja, és visszatér Linzbe. Anyja
közben megbetegedett, és már nincs ereje a hóbortos fiával vitatkozni. Hitler
elhatározza, hogy zeneszerző lesz, de egyszercsak meggondolja magát, amikor
barátja konkrét érvekkel megbírálta komponált operáját. Anyját közben Hitler
tudta nélkül megoperálták, egy rosszindulatú daganattal. Mivel érezte, hogy már
nincs neki sok hátra, eljátszotta a gyógyuló beteget fiának, és Hitlert újabb
felvételire küldte Bécsbe 1907-ben A felvételi értékelése szerint: nem
kielégítők a próbarajzok, túl kevés a portré. Hitler korabeli portréi a
szakértők szerint biztosan megfeleltek volna a felvételi bizottságnak, ha
bemutatta volna őket A Hitler által festett képek nagyon hasonlítottak Franz von
Alt enyhén impresszionista, realista képeihez. Hitler kitűnően ábrázolta az
épületsorokat, és tájakat, de az igen ritkán előforduló élőlények nem tűntek
valódinak(a fák például gipsztárgy benyomását keltették). Az Akadémia rektorával
ezután beszélgetést folytat, aki kiemelkedően tehetségesnek találja, és
javasolja, hogy jelentkezzen az építészeti karra. Ott azonban csak érettségi
bizonyítvánnyal vették volna föl. Mivel festőművészi kudarcát nem meri anyjának
bevallani, Bécsben marad, amíg a háziorvosuk megírja, hogy anyja halálos
rákbeteg.
1907 Novemberében visszatér Linzbe. Anyja december 21-én meghal. (Dr. Bloch a
háziorvosuk Hitler rendkívüli rendeletének köszönhetően sértetlen maradt és
1939-ben az USA-ba emigrált). Ezután visszamegy Bécsbe. Ebben az időben teszi
magáévá az antiszemita Tagblatt szemléletét (minden könyv ami 1900 után jelent
meg az dekadens, szemérmetlen, és mocskos). 1908-ban barátját behívják
alapkiképzésre, de mikor az visszatér közösen bérelt lakásukba, Hitler bármi
hátrahagyása nélkül eltűnt.(talán nem akarta bevallani újabb akadémiai kudarcát
Hitler ebben az időben veti bele magát az antiszemita tanokba, ezután nem rajzol
és nem fest.
1909 nyarán elfogy öröksége, és már csak az árvasági nyugdíjat kapja, ezért
egyre olcsóbb lakásokba költözik, keveset jár operába. Mivel behívót kap,
egyszerűbbnek látja, ha újra költözik. Később már csak ágyat bérel esténként
egy-egy munkásszálláson, ahol egyszer mindenét ellopják. Hitler a
munkásszállásokon ismerkedik össze Hanisch-csal, akivel együtt akvarellképeket
adtak el bútorokhoz, képeslapnak, ezen kívül néha reklámplakátokat is festett.
Barátjától gyorsan megválik, mivel nem bír rendszeresen festeni, és amint
barátja elmegy a szállásról, ő azonnal politizálni kezd a többi ottlakóval.
1911-ben kikönyörgi öröksége fönnmaradt (zárolt) részét, és ezzel már
takarékosan bánik, sőt gyarapítja a festéssel szerzett pénzével.1913 Münchenbe
költözik. Itt megél a festésből, és bár a katonaságtól menekülő múltja
megkísérti, és megpróbálják megint besorozni, alkalmatlannak nyilvánítják.
1914. augusztus 1-én azonban önként jelentkezik a bajor ezredbe, ahonnan majd
gázmérgezés miatt szerelik le 1918-ban, a háború után határozza el, hogy
politikus lesz.
1919-ben parancsba kapja felettesétől, hogy járjon el az DAP (Német Munkáspárt)
gyűléseire, és számoljon be azokról. A tanácsköztársaság kikiáltásakor
Münchenben van, de nem tesz semmit. Májusban egy szabadcsapat letartóztatja, és
beléptetik az USPD-be (Független Német Szocialista Párt) Miután szabadonengedik
beválasztják a vizsgálóbizottságukba. Elöljárói ezután kommunistaellenes
szemináriumokra küldik, majd a lechfeldi táborba küldik, ahol a csapatoknak
antimarxista és antiszemita tanfolyamokat tartott. Már itt kitűnt szónoki
képességével, de abból nem tudott megélni, ezért írással próbálkozott, ami
kevésbé ment neki.
A Reichswehr hírszerző osztályához kerül, ahol összebarátkozik Ernst Röhm
századossal, akkori felettesével.
1919. szeptember 12-én egy a zsidó kezekben lévő kölcsöntőkéről szóló előadáson
vita bontakozik ki Bajorország esetleges elszakadásáról, amibe ő is
belekapcsolódik. Néhány nap múlva meghívást kap a DAP ülésére, ahova felettese
engedélyével elmegy. A pártnak 54 tagja volt, Hitler lett az 55-ik az 555-ös
számú tagsági igazolvánnyal. Azonnal beválasztják 7. bizottsági tagnak és
megbízzák a propagandaügyek intézésével.
1920. április 1-én Hitler kilép a hadseregből, és minden idejét a politikának
szenteli. Az NSDAP-nál ingyen szónokol, más pártoknál azonban pénzt kér
mindezért.
Ebben az időben ismerkedik össze Rudolf Hess-szel az NSDAP-nál. A Kapp puccs
idején Berlinbe repül, hogy kapcsolatot teremtsen a kormánnyal, de mivel
eltévednek a ködös éjszakában, csak késve érnek oda, mikor már lemondott a
Kapp-kormány. Az út azonban nem hiábavaló, megismerkedik Erich von Luddendorf
volt vezérkari főnökkel 1921. november 16-án 11 hónapnyi előkészítés után
adományokból megvásárolja a Völkischer Beobachtert, valamint annak a kiadóját,
és a párt szolgálatába állítja az ő ellenőrzése alatt.
1921-ben Hitler és a párt többi vezetői között kiéleződtek az ellentétek. Most,
hogy a párt kezdett tömegpárttá fejlődni, a vezetők egyesülni akartak több
párttal, Hitler azonban ezt elfogadhatatlannak találta, ugyanis ő csak a
hozzájuk történő csatlakozást fogadta el. Hitler egyre több hatalmat követelt
magának a pártban, amit ő tett naggyá, de ellenségei csak a Müncheni vezetőséget
akarták a kezébe adni. Ekkor, hogy ellenségeit meggondolatlan lépésre késztesse
Berlinbe utazott hat hétre, és folyamatosan tartotta a kapcsolatot leghűségesebb
emberein keresztül (Dietrich Eckart, Hermann Esser, Max Amann), akik mindenről
beszámoltak neki. Drexler, a párt vezetője ekkor, ahogy Hitler tervezte
tárgyalásokba kezdett az ő értesítése nélkül a többi párttal. Ekkor Hitler
felháborodottan tért vissza a pártirodába, mire a párt felszólította, hogy
tájékoztassa őket tényleges anyagi helyzetéről (autó). Hitler ekkor bejelenti
kilépését a pártból, ami teljesen váratlanul éri őket. Hitler három nap múlva
egy ultimátumot fogalmazott meg, ami szerint csak akkor lép vissza a pártba, ha
a választmány azonnal lemond, és neki adják az első elnöki helyet, diktátori
hatalmat, továbbá az NSDAP-é marad a vezető szerep, és a többi párt csak
csatlakozhat hozzá. A párt másnap elfogadta az ultimátumot.
1921. július 29-én, egy rendkívüli pártgyűlésen Hitlert megválasztják első
elnöknek 1 ellenszavazattal, és a kért módosításokat eszközlik, végül
megszünteti az őt ellenőrző választmányt.
1921 végén egy verekedő csoport élén (Weber Friedrich b., Hess) sikerült
szétkergetniük a Szeparatista Bajor Szövetség gyűlését, és vezérüket, Otto
Ballerstedtet saját kezűleg összeverni. Ezért három hónapi börtönre ítélik,
amiből egyet tölt le Stadelheimben.
1922 novemberében Hermann Göring végighallgatja Hitler egyik beszédét, és másnap
fölajánlja neki szolgálatait. Göringék villája lett a nemzetiszocialista párt
vezető rétegének a találkozóhelye (Eckart, Esser, Hanfstaengl (sajtóf.), Hess).
1923 szeptemberében bevezetik Németországban a szükségállapotot, de Bajorország
ellenáll, és nem teljesíti Berlin parancsait. A vezérkari főnök kezébe helyezik
a hatalmat. Minden határt lezáratnak, és az egyik tábornok megpróbálja bezáratni
a Völkischer Beobachter szerkesztőségét, de parancsát nem teljesítik. Hitler
javasolja a vezetőségnek, hogy vonuljanak be Berlinbe. Azok figyelmeztetik, hogy
ha puccsot szervez, akkor azt le fogják verni. Hitler számára azonban nincs
visszaút, mert ha nem tenné, akkor elvesztené híveit. November 10-re kiadja a
parancsot a Müncheni bevonulásra. November 8-án azonban Kahr vezérkari főnök az
új Bajor kormányról tartott beszédet a Bürgerbräukellerben. Ő kihirdette a
nemzeti forradalmat és a vezetőség is aláírt egy hűségnyilatkozatot, amit aztán
nem tartottak be, így a puccsot leverték. Hitlert letartóztatták, a sérült
Göring külföldre menekült, 16 nemzetiszocialistát lelőttek.
1924 Februárjában tárgyalták a Müncheni népbíróságon a puccsot. Luddendorffot
felmentették, Röhmöt 1 évre ítélték 100 Márka büntetéssel, amit azonnali
hatállyal felfüggesztettek, Hitlert 5 évre és 200 Márka büntetésre ítélték, de
kilátásba helyezték hat hónappal későbbre a szabadlábrahelyezését. Csak Hesst,
és Hitleri rohamcsapat 40 tagját ítélték gyakorlatilag börtönre, Göring
amnesztiát kapott, viszont az NSDAP-t, és a Völkischer Beobachtert betiltották.
Hitler a börtönben delegációkat fogadhatott, konferenciákat rendezhetett,
hirdetményeket bocsáthatott ki. Kint a politikai élet azonban teljesen
összezavarodott irányítása nélkül, és ezért visszavonult a politikai élettől.
Ekkor,1924 júliusában kezd bele könyvének, a Mein Kampfnak az írásába, amit
politikai önéletrajznak szánt (csak 1930-tól lesz sikeres).
1924 december 20-án Hitler kiszabadult. Ekkor "békét köt" a Bajor kormánnyal, és
biztosítja őket politikai együttműködéséről. Mivel ezt bizonyította is a kormány
melletti politizálásával, hatálytalanítják az NSDAP és a VB. betiltását.
1925-ben Hitler létrehozza a Stosstrupp Adolf Hitler nevű gárdát, amelyet később
Göring javaslatára Schutzstaffel-lé nevez át.
1925. február 26-án újjáalakítják a pártot a HBKellerben. Az eddig
ellenségeskedő párttagok Egységben Hitlerért felkiáltással távoznak. Ettől a
naptól Führer a neve.
1926. február 14-én ötórás beszédet tart a pártvezetőknek, akik mind megadják
magukat Hitler politikájának (ekkor győzi meg Goebbelst, akit még ebben az évben
Berlin körzetvezetőjévé nevez ki). Goebbels Észak-Németországban jelenteti meg
az Angriff c. újságot, amivel hatalmas mértékben csökkentette a kommunista hívek
számát.
1931 októberében létrehozza a Harzburgi frontot, a vezető militaristák, és a
párt szövetségét. Hitlert ezekben az években gyakran látják unokahúgával,
1931-ben azonban találkozik Eva Braunnal, ami miatt Geli Rabal öngyilkos lesz.
1932-ben Eva Braun is megkísérli az öngyilkosságot, mert Hitler hanyagolja, de
nem sikerül (azt viszont eléri, hogy Hitler már barátnőjének tekinti).
1932-ben Hitler indul a birodalmi elnöki választásokon. Ekkor szerzi meg a német
állampolgárságot, mivel eddig nem volt meg neki, az osztrákról pedig lemondott.
I. forduló: Hindenburg: 49% Hitler: 30% Thälmann: 13%
II. forduló: Hindenburg: 53% Hitler: 37%(13 400 000 szavazat
1932. július 31-én az NSDAP a legerősebb frakció lesz a Reichstagban. Hitler
megszegi választási ígéretét, miszerint a Papen-kormányt támogatná. A párt és az
SA a csőd felé halad hatalmas adósságokkal, és tagok is kezdenek a
kommunistákkal szimpatizálni (H. az örök ellenzéki) November 6-án, az újabb
választásokon visszaesés mutatkozik, és a kassza sem áll jobban, egy újabb
választást már nem bírnának ki. Hitler ezért szövetkezik Franz von Papennal
(Hindenburg rá hallgat), Schleicher tábornok ellen. Négy héttel ezután
Hindenburg Hitlert Kancellárrá nevezi ki. Ennek örömére Goebbels 6 óra alatt egy
hatalmas SA felvonulást rendez a Führer tiszteltére.
1933. március 24-én az SPD kivételével minden párt 4 évre diktátori hatalommal
ruházta fel. Még ebben az évben betiltotta a pártokat, és feloszlatta a
parlamenteket.
1934 Röhm javaslata: SA+SS+WehrMacht - ő védelmi miniszter
1934. június 30-án az SA-t félreállítja Ernst Röhmmel együtt, egy állítólagos
puccskísérlet miatt. - Göring lesz az SA vezetője.
1934. augusztus 2-án Hindenburg meghal, és ő veszi át a posztját.
1935. május 10-én, amikor Eva Braun egy másik hölgy miatt újabb öngyilkossági
kísérletet követ el, dönt Hitler végleg mellette. Amikor Morell Hitler
háziorvosa lett, eleinte diétával és gyógyteákkal próbált segíteni Hitler
gyógypanaszain, ám amikor ezek hatástalanok maradtak, Eukodalt irt föl
paciensének (ami nagyon hasonlít a morfiumra), ennek következtében Hitler
közérzete javult, panaszai megszűntek. Hitler a 30-as évek végén olvasott egy új
csodagyógyszerről, a Pervitinről (élénkitő drog). Hitler, orvosa tiltakozása
ellenére bevesz egy Pervitin tablettát, és a hatás nem marad el.
1940 Hitler ötlete: Maginot-vonal megkerülése
1940. május Dunkerque-i megállás
1940. július-október Angliai csata
1941-től a hadsereg főparancsnoka. - Barbarossa-terv - He-280
Hitler a droghoz 1942 elejére már annyira hozzászokott, hogy intravénásan
vitamultin injekció formájában kellet neki beadni minden reggel. De emellet a
vezér 5-10 élénkítő tablettát is bevett. A drogfüggőség számos apró jelét a
környezete is nyilvánvalóan észlelte. Hitler hajnalban csak erős nyugtatókkal
tudott elaludni, álmából viszont csak az élénkítőszerek hozták vissza.
1942 okt-nov El-Alemein - Kurszk-totális háború
1942 nov-43. jan. Sztálingrád - Paulus
1942 vége óta maga Hitler is tisztában van vele, hogy valójában a háborút
elvesztette, erről magabiztos kijelentése ellenére reszketése árulkodik, amit
Dr. Theo Morell feljegyzéseiben háborús neurózisnak nevez. (háborús remegés) Ez
az ösztönök egyfajta vészreakciója a háborús streszhelyzetekre. A megfigyelt
katonáknál (ahogy 1923 után Hitlernél is), ugyanis idővel megszűnt a remegés,
amikor kikerültek a streszhelyzetből, amelyek viszont a hadihelyzet romlásával
visszatértek.
1944-re rászokik a kokainra is. Ekkora már jellemző már a beteges gyanakvás,
szélsőséges hangulatok, dühkitörések, depresszió, állandó ingerültség,
realitásokat nélkülöző gondolkodásmód, végtagok remegése. Amennyiben Hitler nem
kapta meg napi adagját, elvonási tünetek jelentkeztek rajta.
1944. dec. Ardennek
1945. április 30-án öngyilkos lesz. |
|