Német tábornagy. Harcolt az elsõ világháborúban, megkapta a legmagasabb német kitüntetést. A két világégés között írt egy fontos mûvet a gyalogsági hadviselésrõl, késõbb viszont páncélosparancsnokként vált világhírûvé. A franciaországi hadjárat során a 7. páncéloshadosztály élén egészen Cherbourg-ig tört előre. 1941 februárjától 1943-ig az Észak-Afrikában harcoló német csapatok (később az ún. Afrikakorps, Afrika-hadtest) parancsnoka. Nagyszerű taktikai készsége és ravaszsága miatt kapta a Sivatagi Róka nevet az angoloktól. Röviddel Afrikába érkezése után megállította Wavell támadását, 1942 nyarán viszont az õ elõnyomulását tartóztatta fel az Auchinleck vezette brit sereg. A gyakran változó hadiszerencse ezt követõen ismét a németeket segítette, ám az el-alameini csatában végül Montgomery döntõ gyõzelmet aratott, ezután az Afrikakorps állandó hátrálásra kényszerült, ám eközben kemény ellenállást tanúsított. A végsõ vereség elõtt Hitler hazarendelte, új megbízatása a franciaországi védelem megszervezése volt. Kiderült számára, hogy a propagandaszólamokkal ellentétben az Atlanti Fal nem létezik. Lázasan kezdett dolgozni a védelem megerõsítésén, de nem kapott kellõ támogatást Rundstedt-tõl. A szövetségesek partraszállásakor ismét szembekerült régi ellenfelével, Montgomeryvel. Július 17-én súlyosan megsebesült. A kezdetben a Führert bálványozó Rommel nevét összefüggésbe hozzák az 1944. július 20-i Hitler elleni merénylettel. Nem bizonyított, hogy aktívan részt vett volna az összeesküvésben, mindenesetre tudott róla, és egyetértett céljaival. Ezen okok miatt 1944 októberében öngyilkosságra kényszerítették. A hivatalos indoklás szerint sebesülésébe halt bele, és hõsöknek kijáró temetést kapott.

1941-ben