A Nürnberg melletti Valdenstein gótikus kastélyában nőt fel. Apja nyugdíjas
köztisztviselő volt; valaha magas tisztet töltött be Német-Délnyugat-Afrikában,
később haiti főkonzul lett. A kastély tulajdonosa és egyben Göring keresztapja
egy Epenstein nevű gazdag zsidó volt. Hermannt hamar internátusba adták.
Fegyelmezhetetlen, vakmerő kamasszá serdült, aki nem érzékelte a veszélyt.
Kiválóan alkalmasnak tűnt tehát katonai pályára. 1914 nyarán, a háború
kitörésekor nagy reményekre jogosító gyalogostisztként szolgált, arra azonban
nem tartották alkalmasnak, hogy bekerüljön a repülőiskolába. Így ezután Bruno
Loerzer a legjobb barátja nélküle kezdte meg a pilótaképzést. Amikor Loerzer
befejezte a kiképzést Göringet izületi bántalmakkal ápolták egy közeli
kórházban. Alig tudott járni, így szó sem lehetett róla, hogy visszaküldjék az
első vonalba. Loerzer fittyet hányva az előírásokra, maga mögé ültette
repülőgépébe barátját és együtt jelentkeztek szolgálatra a 25. tábori
repülőgépszázadhoz pilótaként, illetve megfigyelőként. A fiatal Göring állítólag
megnyerő egyéniség volt, amit az is bizonyít, hogy a megrokkant tisztet nem
állították hadbíróság elé, sőt engedélyezték, hogy pilóta legyen. A nehézkes
mozgású megfigyelőből Németország egyik leghíresebb pilótája lett, a nagy
becsben lévő Pour le Mérite érdemrenddel is kitüntették, majd 1918-ban Richtofen
utódaként a legendás hírű 1. vadászrepülő-század, a "repülő cirkusz" parancsnoka
lett. A baráti gesztus Loerzer számára jó húzásnak bizonyult, mivel Göring 1940.
július 19-én a Kroll Operában Loerzert repülőtábornokká léptették elő. Az első
világháború német repülős hőse hamar a náci mozgalom tagjává vált, már 1922-ben.
A háborús hős,s hajdani tiszt jelenléte a náci pártban megnyugtatóan hatott a
középosztályra, amelynek a támogatására a náciknak oly nagy szükségük volt. Már
1922-ben az SA első embere. 1928-tól a
Reichstag
képviselője, 1932-tõl elnöke.
Hitler felismerte, milyen fontos ember Göring. Mihelyt a nácik hatalomra
jutottak a Führer olyan hatáskörrel ruházta fel Göringet, amelynél csak az övé a
nagyobb. Göring átszervezte a rohamcsapatokat (SA), megalakította a Gestapót, õ
hozta létre az első koncentrációs táborokat. Göring kiváló lovas és céllövő
volt, könnyedén összeegyeztette vadászszenvedélyét a természetbarát érzelmeivel
és tiltakozott az élveboncolás ellen. Ifjúkorába szoknyavadász hírében állott,
de két jól sikerült házassága olyan megállapodott emberré tette, amilyen alig
akadt a náci vezetők között. Az első feleségével úgy ismerkedett meg, hogy
repülőgépével kényszerleszállást hajtott végre egy befagyott tó jegén és
menedéket kért egy közeli kastélyban. Legszívesebben detektívregényeket
olvasott; kedvenc szerzője Agatha Christie és Dahiel Hammett volt, de
viszonylagos tájékozottsággal szólt hozzá a legváltozatosabb témákhoz, kezdve a
hegymászástól az olasz reneszánszig, ha szükség esetén akár olasz nyelven is.
1933-tól, a nácik hatalomra kerülésétől légügyi miniszter, ebben a minőségében
kezd a Luftwaffe megszervezéséhez. Hatalomra jutásával olyan életmódra volt
lehetősége, amely párját ritkította a XX. században. Palotákat, kastélyokat,
vadaskerteket szerzett. A legpompásabb a Karinhall volt, amely két tó között
emelkedett és Göring az első feleségéről nevezte el. A százhetvenöt centiméter
magas ember dinamikus ember volt, aki nagy beszédkézséggel rendelkezett,
ezenkívül meggyőző erejű, határozott kézfogású, könnyen lelkesedő ember volt.
Minden más német katonai vezetőnél nagyobb hatalmat összpontosított a kezében,
előnyös helyzetét azzal is biztosítani akarta, hogy felhívta Hitler figyelmét
vetélytársai a hadsereg tábornokai legcsekélyebb botlására is.
Hitler előjogokat
élvező "náci" haderőnemként kezelte a légierőt, amíg hadseregét és
haditengerészetét a régi rendszer "császári" örökségeként kezelte. 1940-ben a
nyugati győzelmek révén a negyvenhét éves Göring tovább növelte a hatalmát, de
egyben megnőtt az étvágya a fényűző életmódra is. Amszterdamba járt gyémántot
vásárolni, a párizsi Ritz szállóban lakosztályt tartott fenn, valamint
beköltözött egy gazdátlan francia kastélyba. Hatalmas mennyiségű műkincseket
vásárolt, lopott össze. Göring legnagyobb kiváltsága azonban a különvonat volt,
amelynek Asia volt a neve és minden lehető kényelmi berendezéssel be volt
rendezve (még fürdőszobával is). A vonat elejére különleges légvédelmi ütegeket
szereltek fel, jóllehet a vonat mindig alagutak közelében állomásozott,
védekezésképpen a légitámadások ellen. A náci vezér beceneve egyébként Der
Eiserne (a "Vasember") volt. A háborúban nagy jelentőséget tulajdonított a
légierőnek, a harcászati bevetéseknél új technikákat alkalmazott, de a
légiflotta gazdasági hátterét képtelen volt megszervezni. Emelett sokszor
félreértelmezte a repülőgépek szerepét, például a Luftwaffe kellő számú nehéz
bombázóval nem rendelkezett, mert Göring a vadászgépeket részesítette
előnyben.1939-tõl Hitler helyettese volt. Népszerűsége az angliai csata után
csökkenni kezdett. Miután képtelen volt megszervezni a sztálingrádi légihidat,
fokozatosan kegyvesztetté vált. Hitler a háború vége felé árulás vádjával
megfosztotta tisztségeitől .A háború végén a "kövér Hermann" kábítószerfüggő
roncsként került az amerikaiak fogságába 1945 május 9-én. A nürnbergi perben
háborús bűnök sokaságát bizonyították rá, és halálra ítélték. Kivégzése előtt
cellájában megmérgezte magát cián kapszula segítségével amit a hájredői közt
rejtett el.
Életét értékelve három részre kell bontsuk életútját, az első szakaszban a
császári légierő hőse és a kiváló pilóta, a második szakaszban a magabiztos,
nagyhatalmú hadúr aki "mindent megtehet"; erre az időszakra jellemzőek a
következő kijelentései: "Hívjon engem majernek, ha Németországra bombák esnek.".
Emellett régi gondolkodását jelzi az is, hogy amikor említették neki a radarok
felszerelését a repülőkre akkor válasza az volt, hogy: "amikor én repültem a
flandriai éjszakában radar nélkül is láttuk az ellenséget, mert a hold mindent
megvilágít" Emellett rögeszméje volt az, hogy minden olyan mint az első
háborúban, erre egy példa: amikor Herrman és Ernst Udet is kipróbálta az
Me 109 prototípusát azt mondta: "Wili (Wilhelm Emil Messerschmitt) ebből
soha nem lesz vadászgép, még a huzalok suhogását se lehet hallani". Életének
harmadik szakaszában a háború vége felé kórosan elhízott, kábítószerfüggő lett
(akárcsak Hitler) és nem ismerte be, hogy a háborút márpedig elveszítik, erre
egy példa:
amikor
Mustangok (P-51) már Berlinig tudták védeni a bombázókat, és ezt
próbálták elmagyarázni neki:
"-Ez nem lehetséges"
-De herr Reichmarschall, itt vannak a roncsok.
"-Azok biztos sérült gépek amik elvitorláztak idáig."
-A pilóták is látják őket.
"-Nézze én pilóta vagyok, egy vadászgép nem tud ennyit repülni, EZ
PARANCS!
Feltehetőleg valamiféle elmegyengeség figyelhető meg nála ami abból
eredhetett, hogy a hatalom megszállottja volt. Ez persze nem menti fel
gaztetteitől, mindenesetre karakteres egyénisége volt Göbbels mellett a náci
vezérkarnak mégha negatív értelemben is.
|
|
