Magyarország szerepe a második világháborúban az eseményekre nézve jelentéktelen. A magyar vezetés célja kezdetben a háborúból való kimaradás volt, majd a belépés után a veszteségek minimalizálása. Horthy Miklós és köre (pl. Kállay, Bethlen) igyekezett a németektől eltávolodni, különbékét kötni mind az angolokkal, mind a szovjetekkel, de ez elbukott. A német megszállás (1944 március 19) és a nyilas hatalomátvétel (1944 október 16) után Magyarországon is a totális háború lett, annál is inkább, hogy a szovjetek megjelentek a keleti határon. A harcokkal párhuzamosan jöttek erősödött a kommunista tevékenység. Igaz Magyarországon nem beszélhetünk heves partizán tevékenységről, de az illegalitásba szorult KMP már '44-ben elkezdett szervezkedni. Később szovjet támogatással létre jött a debreceni ellenkormány is, de itt a kommunisták túl voltak reprezentálva.
Sztálin legyőzöttként kezelte hazánkat már akkor amikor nem foglalta el az országot, tehát semmiféle más lehetőség nem kínálkozott arra, hogy partnerként tárgyaljunk a Szovjetunióval. Magyarországnak kárpótlást kellett fizetnie a Szovjetuniónak, és szovjet megszállás alatt maradtunk. Emellett a háború előtt és alatt szerzet területeket az ország elvesztette, ezen kívül még 3 falut a Pozsonynál. A határontúli magyarokat a Csehszlovák, a Román és a Jugoszláv hatóságok folyamatosan terrorizálták, és több ezres vérengzésre is volt példa. Emellett sok magyart deportáltak vagy a Szovjetunióba, vagy a határontúlaik esetében az anyaországba. Az ország a harcok után romokban hevert és a gazdaság is termelésképtelen volt, jegyrendszer volt életben. A civil lakosság a nyilas rémuralom után a szovjetektől retteget, akik szabadon fosztogattak, gyilkoltak, erőszakoltak. 1945. május 1. pirosbetűs ünnep volt, látszólag az ország ünnepelte, hogy vége lett a háborúnak, de valójában egy percre se lett szabad Magyarország. Az ideiglenes kormány földosztás hajtott végre, de a törpe birtokok igazi értéket nem képviseltek, kevésnek bizonyultak arra, hogy egy család megéljen belőle. Puszta bázisteremtés volt a célja., továbbá a korábbi nagybirtokos elit szétverése. Elkezdődött a nácitalanítás, ami az igazi háborús bűnösökön kívül több ezer ártatlant is érintett akiket koncepciós perekben ítéltek el. Emellett sok volt nyilast lépettek be a Kommunista pártba. Elkezdődött a PRO (Politikai Rendészeti Osztály) működése is ami az ÁVH és az ÁVO elődje volt.
Az 1945-ös választásokon ugyan az FKgP nyert 57%-os abszolút többséggel, de a kommunisták a szovjetek támogatásával kierőszakolták a koalíciót. Ennek az lett az eredménye, hogy a legfontosabb tárcák (népjólét, belügy, közlekedésügy) kommunista kézbe kerültek, ezzel később könnyen tudták manipulálni a népet, főleg azok után hogy a napi 20%-os infláció hatására a gazdaság naturális szintre csökkent vissza. Az államforma köztársaság lett, első köztársasági elnök: Tildy Zoltán. Eközben a KMP a szalámi taktikát alkalmazta amivel sikeresen megosztotta a többi pártot, mivel a KMP a maga 17%-ával nem tudott volna győzelmet aratni. A Szociáldemokrata Pártot és a Nemzeti Paraszt Pártot a Kommunista párt magába olvasztotta. Támadást indítottak ellenzékük ellen, például Nagy Ferenc miniszterelnököt államrend megdöntésével vádolták, így Svájcba kellett menekülnie.
Az 1947-es választásokon a kommunisták szovjet segítséggel csaltak, ez volt az ún. kékcédulás választások. Aminek az a lényege, hogy nem volt megkötve, hogy egy állampolgár hol szavazhat, tehát így egy ember több helyen is tudott szavazni és a kommunisták teherautókon jártak körbe az országban, hogy egyszerre több helyen is szavazhassanak. De még így is csak 22%-ot értek el. Viszont a Rákosi által kidolgozott szalámi taktikának köszönhetően az időközben Magyar Dolgozók Pártjává (MDP) alakult kommunista párt kormánypárt lett. 1948-ban Recsken létrehozták a "rendszer ellenségeinek" a koncentrációs tábor, ahol rabok ezrei sínylődtek. Kialakult a totális párállam, ennek eredménye képpen az 1949-es választásokon, már csak az MDP indult és megszilárdult a szovjet rendszer.

Propaganda plakátok a korszakból