A Japán Birodalom a század elejétől fogva folyamatosan terjeszkedett nem csak a Csendes-óceán irányába, hanem a kontinens belseje felé is. Elfoglalta Mandzsúriát, Kína keleti partvidéki részeit, a szigetvilág nagy részét és a háború elején több nyugat-európai állam meggyengült gyarmatát, mint például Sziámot (Vietnám, Kambodzsa, Laosz). Az 1939-es sikertelen mongóliai provokáció után eldőlt, hogy nem Szibéria, hanem az óceán irányába folytatják a terjeszkedést. 1940-ben tagja lett Japán a Háromhatalmi szerződésnek, amelyet rajta kívül még Németország és Olaszország alkotott és az összes csatlósállam aláírt. A szerződés az államok közt nem eredményezett olyan fokú együttműködést, mint a szövetségesek közt, így nem ért el komolyabb eredményt.
Az USA folyamatos provokációjának hatására a birodalom támadni kényszerült, ugyanis a lehetetlen szankciók miatt más utat nem láttak. 1941. december 7-én az USA nyugati partvidékéről Hawaii-ra telepített flotta ellen légitámadásban megsemmisítettek vagy súlyosan megrongáltak 8 csatahajót és körülbelül háromezernyi áldozatot okoztak a földön megsemmisített repülőkön kívül az amerikaiaknak. De a kulcsfontosságú repülőgép-hordozók sértetlenül maradtak a nyílt óceánon. Roosevelt elnök ennek hatására hadbelépett Japán ellen az amerikai közvélemény támogatásával és felháborodásával. (Az amerikai propaganda a mai napig ezt a 3000 halottat túlságosan felfújja, nemzeti tragédiának állítja be, akármilyen tragikus dolog 3000 ember halála, a keleti fronton egy "csendesebb" napon több halott volt.)
A japán sereg folyamatosan haladt ezek után délre előre, elfoglalva több amerikai és gyarmati szigetet egészen az ausztrál partokig, Darwint is bombázták. A japán előrenyomulás a Korall tengeri ütközetben megtört; majd a Midway szigetek közelében 1942 nyarán, ahol elvesztettek 3 repülőgép-hordozót megfordult a csendes-óceáni háború menete. Az amerikaiak az ún. békaugrás hadműveletben szigetről szigetre foglalták el a japán megszállás alatt lévő területeket. Különösen véres harc bontakozott ki a Tarawa-atollon, Iwo Jimánál és Guadalcanalnál a japán fanatizmus és a nehéz dzsungeli viszonyok miatt. A megbénított óriás a háború vége felé a fanatizmust felhasználva még az emberi életet sem kímélve öngyilkos pilótákat is bevetett, de ez nem járult hozzá a háború menetéhez néhány kisebb cirkáló elsüllyesztésén kívül.
A központi szigetek folyamatos bombázása, az atombomba kétszeri bevetése Hirosimán (1945. augusztus 6.) és Nagaszakin (1945. augusztus 9.) csak növelte a polgári lakosság veszteségét. A potsdami konferencia értelmében a Szovjetunió is hadat üzent Japának és megtámadta Mandzsúriát és a Kína területekre is csapatokat küldött.
A japán császár 1945 augusztusában letette a fegyvert, de tényleges fegyverszünet csak szeptemberben jött létre. (De még évekkel később is voltak harcok befészkelt japán katonák ellen a dzsungelek mélyén!)