Magyarország a világgazdasági világválság (1929-1933) után egyre kiszolgáltatottabbá vált a Német Birodalom felé. Komolyabb gazdasági kapcsolatai a háború kezdetén szinte csak Németországgal voltak az országnak, mondanom sem kell magyar részről előnytelenül. A háború minnél jobban haladt előre, a németek annál inkább előnytelen kereskedelmet folytattak hazánkkal. Cserébe a megcsonkított ország visszakapta egykori - főleg magyarok által lakott - területeinek egy részét. (1938-ban Dél-Szlovákiát, 1939-ben Kárpátalját, 1940-ben Észak-Erdélyt, majd 1941-ben Vajdaság egy részét és a Muraközt). Az életforma főleg a dualizmusból örökölt továbbélésre emlékeztet. A cselédség és a nincstelen széles tömegén kívül létezett egy középosztály is, azonban ez nagyon széles tömegeket ölelt fel, azonban ebben a rétegben a klasszikusnak mondható középosztály nagyon alacsony volt. A vezetésben főleg a dualizmusban is szereplő családok, nemesek, kapnak szerepet.

Amint a front egyre közeledett, a lakosság terhei annál jobban nőttek. A németek egyre többet követeltek és egyre gyakrabban nem adtak semmit cserébe. A német megszállás ( 1944. március 19.) után megkezdődtek a zsidó-ellenes atrocitások, deportálás, de a legvéresebb történések nyilas hatalomátvétel (1944. október 16.) után következtek. Különösen nagy volt a fővárosiak szenvedése a több, mint 100 napos ostrom miatt. A városban, több, mint egy millió civil ragadt benn.

A Margit-hidat november 4-én robbantották fel a németek, még az ostrom előtt az emberek alatt. Máig tisztázatlanok a körülmények, feltehetően véletlenül, de egyes elképzelések szerint figyelmeztetésből.

Származási igazolás, minden polgárnak kellett rendelkeznie ilyen papírral, hogy nem zsidó származású a nagyszülőkig bezárólag (minimum)