|
|||||
|
A nyugati front előkészítése ( Lengyelország lerohanása) után a hitleri Németország már kész volt a neki már hadat üzent Franciaország és Anglia megtámadására. A francia hadvezetés messzemenőkig elszámolta magát és XIX. századi logikában gondolkozott. A Maginot vonal teljesen haszontalannak bizonyult és maga a hadseregük is csúfos vereséget szenvedett hat hét alatt. A német hadsereg az egyesült francia és brit erőket Dunkerque környékére szorította tengerbe és késztette menekülésre. Franciaországot két részre osztották. Az északi területek közvetlen megszállás alá kerültek, míg a déli területeken létre jött a Vichy-Franciaországnak nevezett kollaboráns állam. A franciák után a német hadvezetés Anglia legyőzésre készült. Az invázió előkészítésére és az angolok meggyengítésre a Luftwaffe erőit vetették be. Megkezdődött az angliai csata. A német repülők folyamatosan berepüléseket hajtottak végre és bombázták a brit reptereket, majd városokat, hogy megtörjék a lakosságot. Herman Göring légimarsall téves hadászati ismeretségei miatt túl nagy hangsúlyt fektettek a vadászgépekre, így a nagyteherbírású és hatósugarú nehézbombázok szinte csaknem teljesen hiányoztak a kötelékekből. Szeptemberre a már értelmetlen harc meg is fordult, az angol gépek nagyobb sikereket kezdek elérni, mint a németek. Hitler "elnapolta" az inváziót. Anglia veszélyeztettsége elmúlt, ebben nagy részt vett ki az is, hogy az USÁ-tól folyamatosan vettek felszerelést, bár ennek következtében eladósodott az ország. A nyugati front ezek után már "csak" stratégiai bombázásokból állt, amit előbb a Királyi Légierő végzett, majd az USAF (amerikai légierő) is bekapcsolódott. Sztálin többszöri követelésére és saját érdekeikből is megnyitották a nyugati frontot egy Normandiában végzett partraszállással 1944. június 6-án. A D-napként nevezett hadművelet meglepte a németeket így hamar kiszorultak a francia területekről. Már-már úgy tűnt, hogy a szövetségesek kora tavaszra Berlinben lesznek, de ezt egy német ellentámadás meghiúsította 1944. decemberében az Ardennek hegységben. Az ellentámadás meglepetésként hatott a szövetségesekre, nem csak azért mert nem számítottak rá, hanem azért is, mert új típusú tanokat vetettek be a németek amelyekről az amerikai tankok lövedékei szinte csak lepattantak. Mint azt ahogy már tapasztaltuk a német támadás kudarca ismét az üzemanyag hiány volt. Benzin nélkül a tankok haszontalanná váltak. A '44-re karácsonyára lezárult offenzíva után, a szövetségesek szinte akadály nélkül haladhattak a szovjet hadseregig előre. |
![]() |
||||
|
|
|
||||