A polgárháború nem csak spanyol belügynek számított, ugyanis Európa és a világ sok állama részt vett benne, közvetve vagy közvetlenül. 1936 július 17-én nemzeti erők Francisco Franco vezetése alatt puccskísérletet tettek a 2. köztársaság ellen. Több városban és területen azonban sikertelen volt a hatalomátvétel így Spanyolország két részre szakadt katonailag. A térképen a pirossal jelölt a köztársaságiak által ellenőrzött terület, míg kékkel a nacionalista lázadók által ellenőrzött 1936-ban. A Sztálin a Szovjetunió befolyásának növekedése érdekében a kezdetektől támogatta a köztársaságiakat, továbbá a rebublikánus tábor több állam támogatását is élvezhette, pl. Franciaországát és Mexikóét, azonban sok országból érkeztek önkéntesek így: Angliából, az USÁ-ból Magyarországról, Lengyelországból és még folytathatnám. Azonban a nacionalista erők oldalán is nagy számban vettek részt önkéntesek, pl. Magyarországról is, a legnagyobb támogatást viszont Franco Olaszországtól remélhette és a Náci Németországtól. A polgárháború a nagyhatalmak számára egyfajta próba terep volt ahol kipróbálhatták új fegyvereiket, a panzerkampfwagen I.-et és II-őt, a Junkers 87 "stukát". A háború hosszasra és véresre nyúlt, de végül a nacionalisták győzelmével zárúlt 1939 április 1-én. Ez a győzelem is hozzájárult, hogy Hitler magabiztossága nőjön és a világháború főpróbája lehetett számára.
A polgárháború talán leghíresebb momentója a gernikai bombázás, aminek szégyene a polgárháború utáni Spanyolországnak, hogy többségben baszkok lakták.