Gömbös Gyula a Tolna-megyei Murgán született 1886. december 26-án. Apja szigorú falusi tanító volt, édesanyja a legmódosabb murgai sváb családok egyikének sarja.
A gyermek Gömbös elsőszülött fiúként a falu gyermekközösségében kivételes helyzetbe került. Hozzájárult ehhez a falusi tanító fiának státusza mellett személyes ügyessége is. Ám kilencéves korában a család Sopronba költözött, s Murga ivételezett gyermeke egyszerű falusi jövevénnyé minősült vissza új társai körében.
Ezek a változások súlyos törést jelentettek életében. Murgán kitűnő tanuló volt, Sopronban pedig a magyar mellett németül is beszélő diák igencsak hanyagolni kezdte a tanulást. Tanárai szerint kitünő szellemi adottságokkal rendelkezett , de iskolai eredményei csupán közepesek voltak.
A korábbi murgai vezető szerep azonban meghatározó élménynek számított Gömbös Gyula életében; a líceumban is erre törekedett, és ezt ott szerezte meg, ahol a leginkább és legkönnyebben tehette, a harci játékokban, verekedésekben, illetve a sportban. Tanulmányi eredményei miatt apja a negyedik osztály után beíratta a pécsi kadétiskolába. Itt tanulmányi eredményei annyira javultak, hogy az évfolyam ötödik legjobb tanulójaként végzett. Nem is csoda, hiszen olyasmiben kellett kiválót nyújtania, amiben egyébként is kitünt; katonai dolgokban, sportban, vezénylésben.
 Iskolái után természetesen a katonai pályát választotta, csapatszolgálatra Horvátországba került. Hat év múlva felsőbb tiszti tanfolyamra került, ahonnan 1912-ben - ismét az egyik legjobb tanulmányi eredménnyel - a monarchia hadseregének vezérkari tisztképzőjébe, a bécsi hadiiskolába vezetett az útja.
Itt is kitünt társai közül túlfűtött ambícióival. Minden helyzetben vezető szerepre törekedett, tanárai dicsérték vállalkozókedvét, gyors helyzetfelismerését, fáradhatatlanságát.
A világháború végéig katonáskodik, a háborús élmények, a forradalmak tapasztalatai vezették később a politikába. Politikai nézetének alappilérei a nacionalizmus és a militarizmus lettek. A hadsereg bomlásának, a háborús vereségnek az okait a zsidók aknamunkájában, a szociális feszültségekben, a kormányzat gyengeségében látta. Mindenképpen korlátozni akarta a zsidók érvényeslési lehetőségeit, szociális intézkedéseket és földreformot sürgetett. A kommunista rémuralom idején, a bécsi emigrációban emiatt már nemzeti szocialistának tartotta magát.
Politikus pályájának első szervezett kerete a MOVE lett. Módszerei katonásak voltak, taktikai érzéke a politikában is érvényesült. Követelte az államhatárok fegyveres védelme mellett az erős államhatalom kiépítését és a hadsereg újjászervezését. Megmutatkozott dinamizmusa, szervezőkészsége és vakmerőséget sem nélkülöző kiállása.
Fajvédő híveivel együtt Gömbös csak belső erőforrásokra támaszkodott volna; kereskedelmi, ipari pozíciókat, illetve földet akartak juttatni a középrétegeknek a zsidó tőke rovására. A külföldi kölcsön egyet jelentett számukra a nemzeti érdek feladásával, az elszakított területekről való lemondással. A mielőbbi, akár fegyveres revízió híveként a szintén revansra vágyó német tiszti csoportokkal kerestek kapcsolatot. Gömbös 1920-ban úgy vonult be a politikai köztudatba, mint a fajvédők vezére, sőt ezen túlmenően a korszak jobboldali radikális irányzatainak vezéralakja.Szemében a fajvédelem több volt, mint "egyszerű" antiszemitizmus. A zsidóellenesség Gömbös fajvédelmének fontos, de csak egyik aspektusa. Ő mindig ez elé helyezte, és hangsúlyosabban fogalmazta meg másik elemét, a magyar faj erősítését, érdekeinek védelmét. Maguk a fajvédők így fogalmazták meg programjuk lényegét: a „... fajvédelem a magyar fajnak az az igyekezete, hogy megtarthassa, illetőleg az élet számos terén visszaszerezhesse azt a gazdasági és kulturális erőt, amelyre államalkotó jellegénél fogva hivatva van. Gömbös a magyar politika alapvető kötelességeként jelölte meg „a magyar faj gazdasági és politikai hatalmát visszaállítani régi fényébe". Ennek érdekében a faj erősítését szolgáló intézkedéseket szorgalmazott.
Faji kollektívomban gondolkodva úgy ítélte meg: az uralja a gazdaságot, aki a földet birtokolja. Bizonyos gazdasági diktatúrát is szükségesnek tartott, oly formában, hogy megszüntetve a miniszterek egyenjogúságát, „a magyar gazdasági életet a földművelésügyi miniszter diktálná". A magyar faj erősítését kívánta szolgálni az egykerendszer elleni küzdelemmel is, az anya- és csecsemővédelem erősítése, az egészségügy államosítása és vidéki fejlesztése révén. Különös figyelmet fordított a kultúrára és az oktatásra. Kultúrpolitikai megnyilatkozásainak alapgondolata: „nemzeti kultúrát csak az tud képviselni, aki a nemzetnek a fia és a vérközösséget vállalja a nemzettel". Ahhoz, hogy az ilyen faj testvérek legyenek többségben, el kell fordulni a Nyugattól, a zsidóság által teremtett és képviselt városi kultúrától, s vissza kell térni „a nemzet ősforrásaihoz", ismét megteremteni a magunk kultúráját, mert „magyar kultúra nélkül nincs tökéletes nemzeti élet, fajfenntartás, fajvédelem". Ennek jegyében tartotta fontosnak a népművészet felkarolását, s azt, hogy erre épüljön szervesen a magas kultúra. Hasonló megfontolásból, a nemzeti szellemű nevelés, illetve az erős, egészséges testű „tökéletes embertípus" kinevelésének eszközeként sürgette a sport, különösen az iskolai és a falusi tömegsport fejlesztését.
A nemzet kulturális felemelkedésének legfőbb akadályát az oktatásügy terén abban látta, hogy már a középiskolában (csakúgy, mint az egyetemeken) nyomasztóvá vált a zsidó ifjak többsége. Míg az utóbbiakat jobb gazdasági helyzetben lévő, zömmel városban lakó szüleik könnyebben taníttathatták - konstatálta Gömbös -, addig a szegény magyar falusi gyerekek nem tanulhattak tovább. A probléma megoldását a nemzet egyetemének, fennmaradásának ügyeként kezelve, társadalmi összefogást, a kormány adminisztratív és anyagi támogatását követelte főként az eddig elhanyagolt magyar, tanyasi, falusi gyerekek, tehetségek felkarolásához kollégiumok, ösztöndíjak létesítése révén. A numerus clausust nemcsak helyeselte, hanem tökéletesítését, a középiskolákra történő kiterjesztését is sürgette. A zsidók tovább tanulását oly módon is korlátozni kívánta, hogy csak az 1848 előtt betelepültek leszármazottait engedte volna felvenni a középiskolákba.
1932 nyarán Károlyi Gyula kormánya után eljött Gömbös igazi ideje, megalakíthatta saját kormányát. Céljai között szerepelt többek között a végrehajtó hatalom megerősítése, a kormánypárt tömegpártá szervezése. Nemzeti Munkatervet alkotott, a program egyik domináns eleme a mezőgazdaság érdekeinek preferálása volt. Emellett a pénzügyi szféra, az ipar és a kereskedelem, másrészt a nagytőke (és részben a nagybirtok) korlátozását is be kívánta vezetni.
Első külföldi útja Rómába vezetett, ahol nemcsak Mussolini, de XI. Piusz pápa rokonszenvét is sikerült elnyernie. 1933-ban kereskedelmi egyezmény született Ausztriával, 1934-ben pedig a római jegyzőkönyvek révén megszületett az osztrák-olasz–magyar hármas szövetség. Adolf Hitler hatalomra kerülésekor a miniszterelnök sietett gratulálni a kancellárnak, majd 1933 júniusában elsőként a vezető európai politikusok közül Berlinbe utazott, ahol kereskedelmi egyezményt kötött Németországgal. Az osztrák, olasz és német piac megnyílása segített a magyar gazdaságnak kilábalnia a válságból. Ennek kézzelfogható eredményei voltak a megindult beruházások, a kommunális és szociális fejlődés, a lakosság életkörülményeinek javulása.
Miután Gömbös helyzete konszolidálódott, hozzálátott a kezdettől fogva tervezett szerkezetváltás megvalósításához. Az addigi konzervatív-liberális bethleni szisztémához képest irányvonalát a jobbra nyitás, a modernizáció és az autokratizmus jellemezte. Egy új, keresztény-nemzeti tekintélyuralmi állam létrehozására törekedett.
Úgy tűnt, hogy Gömbös kísérlete végül sikerrel jár: a parlamentet és a fejlődő hadsereg vezetését is támogatóival, híveivel töltötte fel, ám tervei maradéktalan megvalósítását vesebetegsége megakadályozta; 1936. október 6-án végzett vele.
Gömbös Gyula nemes szándékkal kezdeményezett lépéseket a magyar faj/nemzet felemelése érdekében; gondolatai, eszméi és tettei méltán emelik őt a magyar politikusok nagyjai közé.
HARGITApolo.hu
Forrás: Vonyó József, RUBICON
Az oldalon szereplő kulcsszavak:
Gömbös Gyula, MURGA, Világháború, forradalom, MOVE, fajvédelem, DINAMIZMUS, Földreform, zsidó, nacionalizmus, Tőke, MUSSOLINI, KULTÚRPOLITIKA, adolf hitler, numerus clausus, Nemzeti Munkaterv |