TEMETŐ- ÉS HALOTTKULTUSZ MAGYARORSZÁGON (2010. 10. 26.)

Komoly gond egy társadalomban, ha az élet és a születés helyett a halál és az elmúlás kerül a közgondolkodás előterébe. Magyarország jelenleg sajnos éppen ezt a képet mutatja. Közeledik november elseje, ami – az ezt megelőző és követő néhány nappal egyetemben – a temető- és halottkultusz csúcsidőszaka.

Minden társadalomban oda kell figyelni az elhunytakra és megadni nekik a kellő tiszteletet, ez nem kérdés. Amennyiben azonban mindez átlépi a normalitás határát és akár egyfajta divattá válik, akár pedig az önfeladást és a megadást szimbolizálja, már társadalmi betegségről beszélhetünk. Az ország katasztrofális demográfiai mutatóit részletesen elemeztük „Hazánk népesedési helyzete” című cikksorozatunkban. Mi jellemező napjaink Magyarországára? Feleslegesen nagy és drága, hivalkodó síremlékek, több milliós költséggel (!) megépített családi kripták, gyertyák, mécsesek, művirágok, koszorúk arzenálja, rengeteg feleslegesen kidobott pénz.November elseje időszakában tumultuózus jelenetek, tömeg, tülekedés a temetők környékén, ahová mindenki kocsival akar érkezni és éppen a bejárat közvetlen közelében szeretne leparkolni. Tanúi lehetünk egy speciális vetélkedésnek is: ki tud többet költeni saját halottja síremlékére, ki tud minél több mécsest felhalmozni a sír környékén, ki érkezik a nagyobb, elegánsabb autóval? Szánalmas.

És akkor még nem beszéltünk pl. a piros színű mécsesekről: mintha Mikulás napi ünnepségen vagy éppen a Fővárosi Nagycirkusz egyik előadásán lennénk. A sírokra elköltött töménytelen mennyiségű pénzből mennyi gyereket fel lehetne nevelni! Egyébként minden halottnak bőven elegendő egy szerény fakereszt vagy kopjafa felállítása. Mire az ugyanis elkorhad, már senki sem fog a síremlékhez zarándokolni, mert addigra meghalnak a hozzátartozók is. Az „örökkévalóságnak szóló”, monumentális síremlékek pedig – amint lejár a sírhelyek megváltásának ideje – úgyis újrahasznosításra vagy az útalapba kerülnek.

A temető- és halottkultusz mellett mi van a másik oldalon? Az ÉLET semmibevétele, a gyermekáldás elmaradása, rohamosan elöregedő társadalom. Mintha a magyarok feladták volna a megmaradásért vívott harcot. Aki úgy gondolja, hogy ezek a káros folyamatok a véletlen számlájára írandók, az tévúton jár. Előre megtervezett, tudatos rombolásnak, pusztításnak lehetünk szemtanúi. Ám ettől még nem kötelező sodródni az árral és beállni a sorba! Halottainkról szerényen, tisztességesen és kegyelettel is meg lehet emlékezni és nem biztos, hogy mindezt a legnagyobb temetői tömegroham közepette kell megtenni!