De ne szaladjunk ennyire előre: 1950. január elsején a Magyar Nemzet még Muszka Imréék moszkvai látogatásáról ír. Megtudhatjuk, hogy 23 napot tölthettek a Szovjetunióban, ahol végül nem Sztálin, hanem Svernik vette át tőlük az ajándékokat.
A kísérő delegációban helyet kapott Berki Mihályné zempléni főispán is. Berkiné tisztsége nem elírás, hiszen a tanácsrendszer csak 1950 végén alakul ki, míg Nagy-Budapest 1950. január elsejével született meg, és 1950 első három hónapjában csökkentették a megyék számát 25-ről 19-re. Berkiné egyébként 1948-ban lett főispán, ő volt az első nő, aki ezt a tisztséget betöltötte Magyarország történetében. Berkiné - ahogyan ezzel Rákosi Mátyás egyik beszédében dicsekedett - zsellérasszony volt, mielőtt Zemplén megye élére került volna.
Berkiné főispán élményei Moszkvában |
"Berki Mihályné elvtársnő (...) öt évvel ezelőtt még szegény zsellérasszony volt, most ő a zempléni főispán, aki jó munkájával ilyen felelős állásba küzdötte fel magát. A két héttel ezelőtt lezajlott párizsi világbéke-kongresszusra is kiküldtük, hogy képviselje a magyar asszonyokat. A nyugati kapitalista országok újságírói valósággal ostrom alá vették. Sehogy sem akarták elhinni, hogy hazánkban a parasztság asszonyai így érvényesülnek. Valóságos politikai vizsgának vetették alá Berkinét, sőt, még a tenyerét is megtapogatták, hogy kérges-e és nem valami színésznőt küldtünk-e ki fejkendőben. Berki Mihályné ott is jól megállta a helyét, tekintélyt és elismerést szerzett a magyar népi demokráciának, s azon belül a dolgozó magyar nőknek és még külön a magyar parasztasszonyoknak."
(A Népfront választási gyűlésén, Celldömölkön, 1949. május 8-án mondott beszéd.) |
Berki Mihályné a moszkvai Nagy Színházban rendezett ünnepségről és a Kremlben tartott díszvacsoráról beszél: "Az a megtiszteltetés ért bennünket, a magyar küldöttség tagjait, hogy Sztálin generalisszimusztól körülbelül húsz méternyire kaptunk helyet egy páholyban. Sztálin a díszemelvényen ült, mi egészen a közelébe kerültünk. Hat óra hosszat tartott az ünnepség. Sztálin generalisszimusz barnára sült arccal, fiatalosan fogadta a nézőtér szűnni nem akaró tapsát, éljenzését. Háromezer ember tomboló ünneplése és szeretete áradt feléje hat órán keresztül."
A zsellérasszonyból főispánná avanzsáló Berkiné ezután tovább mesél - minden bizonnyal élő szóban is pontosan így fogalmazott: "A könnyem is kicsordult, amikor láttam, hogy Sztálin, a mi szeretett vezérünk, tanítónk, felszabadítónk, az egyszerű emberek reménysége, százmilliók lángeszű vezére milyen áradó szeretettel öleli magához a kis szovjet pionirokat. Ezek a kicsinyek virággal köszöntötték őt, második édesapjukat. Egymásután léptek a mikrofon elé a világ legnagyobb kommunista pártjainak vezérei is, köztük a mi szeretett Rákosi Mátyásunk. A Kremlben, a cárok egykori báltermében ezrek ünnepelték Sztálint. Nagyon boldog voltam, amikor ezen a vacsorán együtt láttam Sztálint, az útmutató tanítót és mellette legnagyobb magyar tanítványát: Rákosit."
A sztahanovista esztergályos, Muszka Imre pedig így nyilatkozik a Magyar Nemzetnek üzemlátogatásáról: "Egy napot töltöttem a legnagyobb autógyárban. Ez a moszkvai Sztálin Autógyár. Bámulatraméltók és csodálatosak az eredmények. Nem is nagyon bírok róluk beszélni, legfeljebb tisztelni tudom ezeket az eredményeket. Láttam olyan gépet is, amely négy kalapácsütéssel készíti el az autók főtengelyeit. - Tapasztalataimat - mondta Muszka Imre - sürgősen átadom a magyar sztahánovista társaimnak."
Rákosi és Sztálin
De mit csinált eközben Rákosi Mátyás? - a Magyar Nemzet január 2-i számából ez is kiderül. "Moszkvából jelenti a TASZSZ: Az 1950-es év beköszöntésének napján a békéért, demokráciáért és szocializmusért küzdő szabadságszerető népek elküldték üdvözleteiket a Szovjetúnió fővárosába. A Sztálin 70. születésnapjának ünneplésére Moszkvába gyűlt népi demokratikus küldöttségek vezetői a Moszkovszkij Bolsevikben méltatták a nap jelentőségét."
A Magyar Nemzet szerint Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének főtitkára a következőket mondta: "Magyarország dolgozói egész szívükkel hálásak a nagy Szovjetúniónak, amely hozzásegítette őket, hogy örökre ledobják a kapitalista rabszolgaság jármát léphessenek a szocialista építés útjára. A magyar nép és a barátság forró érzelmeit küldi a Szovjetúnió, a nagy Moszkva felé, ahol Sztálin él és alkot."
Az ötvenes évek kezdetén az elképesztő közellátási viszonyokat jól jellemzi a Magyar Nemzet újévi számában megjelent közlemény. Eszerint "A korán reggel munkába induló lakosság bevásárlásainak megkönnyítése érdekében újév után a Közért, a Tejért, és a Hússzék üzleteket korábban nyitják. A belkereskedelmi miniszter rendeletére január 2-tól 417 Közért-fiók reggel 6-tól, illetve 7-től, 102 Hússzék-üzlet reggel 7-től, 273 tejfiók pedig reggel 6-tól délután 4-ig, 269 fiók pedig reggel 7-től délután 5-ig tart nyitva." Január 6-án újabb híradás következik, amelynek címe: "Nagy forgalom a KÖZÉRT kávé- és teaboltjaiban". A hír szerint "A KÖZÉRT legutóbb kávé- és teaboltokat is nyitott Budapesten. Ma már hat ilyen szaküzlet van nyitva. Ezekben háromfajta pörköltkávét, teát, csemegét, édességet és italokat árulnak."
Forrás: hvg.hu
Az oldalon szereplő kulcsszavak:
RETRO, kommunizmus, MAGYAR NEMZET, 1950. január 1., budapest, SZILVESZTER, ötéves terv, KULÁK, Dunaújváros, Szabotázs, hentes, sztahanovista, MUSZKA Imre, SZTALIN, szovjetunió, Kossuth-díj, zsellérasszony, MOSZKVA, Rákosi, KREML, közért, TEJÉRT |