Ezeknél, az eseteknél legtöbbször valamelyik katód zárlatba kerül a fűtőszállal. Ez lehet állandó vagy időszakos, ilyenkor a zárlatos katód színe a domináns mivel a fűtés egyik kivezetése a készülék testvonalára van kötve és a cső kinyit.
Vannak olyan esetek is ahol kettő vagy mind három katód zárlatos a fűtés áramkörre, ilyenkor a cső menthetetlen. Egyes regeneráló készülékek alkalmasak kisebb nagyobb eredménnyel a cső megjavítására, de mind ez a zárlat jellegétől és mértékétől függ.
A megoldás sokak számára jól ismert: függetlenítsük a fűtés áramkört a test
vonaltól, majd tápláljuk be egy külső energiaforrásról. Az esetek legtöbb részénél
a legkézenfekvőbb a sorkimenő trafóra 2-3 menetet tekercselni egy jól szigetelt
réz huzalból és erről megfűteni a csövet .Vannak olyan esetek is ahol az eredeti
fűtés áramkört test függetlenné, tudjuk tenni de ez elég ritkán fordul elő,
azért nem árt minden esetet külön megvizsgálni.
Visszatérve a 2-3 menetre a sorkimenőn szükség van egy előtét-ellenállásra,
melynek segítségével beállítjuk a fűtőfeszültség pontos RMS
értékét, hisz minden készülék típusnál a menetekben indukált feszültség is eltérő.
A beállításhoz használjunk egy valós effektív (TRUE RMS) voltmérőt
vagy egy jól kalibrált oszcilloszkópot. Az ellenállás értékét úgy válasszuk,
meg hogy 1Ohm alatt legyen, mert e fölött már megnöveli az áramforrás belső
ellenállását. Ugyanakkor ügyeljünk az alsó értékékére is, mert fontos áramkorlátozó
szerepe van a készülék bekapcsolási pillanatában, mikor még a fűtőszál hideg
és nagy áramot vesz fel. Semmi esetre ne csatlakoztassuk a tekercset ellenállás
nélkül a fűtőszálra, mert ez könnyen megszakadhat. Ha nem tudjuk beállítani
a 6, 3V RMS vagy a 23Vpp értéket a menetszámok változtatásával próbálkozunk.
Az alábbiakban bemutatott kapcsolás azok számára előnyös, akik nem rendelkeznek
TRUE RMS mérővel vagy oszcilloszkóppal vagy, terepen, tevékenykednek, és mint
tudjuk, "sosincs náluk, ami kéne".
A kapcsolási rajzot 2. ábrán látható és nem más, mint az előbbiekben leírt megoldás
tovább fejlesztett változata. Nagy előnye, hogy a cső megfűtése egyenáramban
történik és a beállítás egy egyszerű voltmérővel is elvégezhető.
A kapcsolás egy egyenirányító D1, D2, C1 és C2 részből és egy stabilizátorból IC1 tevődik össze. Az LM317integrált áramkörrel megépített stabilizátor kimeneti feszültségét az R1 és R2 ellenállások aránya, határozza meg a következőképen:
Uo=Vref. X (1+R2/R1) ahol:
Uo- kimeneti feszültség
Vref.-referencia feszültség névleges értéke
1,25V
R1 gyártó által javasolt értéke minimum
240Ohm
Ha az R1 értéke 240Ohm, a 6,3V kimenet, kimeneti feszültség beállításához egy
1KOhm-os ellenállásra van szükségünk.
Megépítés, alkalmazás.
Az egész kapcsolást egy kisméretű próbapanelre meg lehet építeni időszűkében, de az igényesek egy kisméretű NYÁK-ra is felszerelhetik. Egy dolog, amire ügyeljünk, hogy minél nagyobb hűtő felületre szereljük az IC1 áramkört.
A bemérésnél először csak 2 menettel próbálkozunk ez az IC- 3. kivezetésén kb. 10V/DC feszültséget eredményez. Ha azt tapasztaljuk, hogy a 3. kivezetésen csak kb.4-5V mérünk ellenőrzzük a D1.dióda anódján az impulzusok formáját, ezek pozitívak kell hogy legyenek ha ennek az ellentétesét tapasztaljuk egyszerűen cseréljük fel a tekercs kivezetéseit.
A 10V bemeneti feszültség a legmegfelelőbb, mert ebben az esetben a legkisebb az eszközön a diszipált teljesítmény, valamint a ki és bemeneti feszültség különbség is a legkedvezőbb, hogy a stabilizálási folyamat optimális legyen.
A kapcsolást személyesen kipróbáltam egy 51cm áltójú képcső esetében (6,3V/800mA) és már 3 éve tökéletesen működik..
szerző: P.L.