Kati Gábor vagyok, 1985. július 8-án születtem Budapesten. Immáron negyedik éve irányítom az általam létrehozott Proscenion Drámaszínpad munkáját. Számomra a munka, amit végzünk kimondottan idegőrlő, ugyanakkor imádom csinálni. Valahol talán ez az életem is. Mellette tanítónak készülök és komolyan hiszem, hogy a színjátszás a tanítói életre való felkészülésben nagyon sokat segít a leendő tanító jelölteknek.
Amíg eljutottam a rendezésig jómagam is foglalkoztam színjátszással.
Főbb szerepeim:
Aristophanes: Lüzisztraté (Lükón)
Ezeregy éjszaka meséi: (Aladdin, Ali baba, Vezír)
Valahol Európában (Simon Péter)
Bencsik Imre: Kölcsönlakás (Csatai Dezső)
Vaszary-Fényes-Szenes: Bubus (Lukács)
Holt költők társasága: (John Keating)
Shakespeare: Rómeó és Júlia (Paris)
Valamint kisebb szerepekben is próbálkoztam:
Görgey Gábor: Bulvár (díszletező)
Neil Simon: A Napsugár fiúk (filmszereplő: konferáló, páciens)
Valamint néhány Karinthy jelenettel hakniztam.

Kedvenc figurám John Keating volt. Őt egy 13-20 éves társaság egyik tagjaként, segédtanárként és segédrendezőként alakítottam. Gyanítom, hogy azért nőtt a szívemhez, mert kimondottan összetett figura, egyszerre tanár és (bár ez az én elképzelésem, de:) diák is. Kicsit olyan, mint jómagam jelenleg a társulatnál.

A Proscenion Drámaszínpad rendezőjeként eddig két darabot vittem színpadra a társulattal:
Vaszary-Fényes-Szenes: Bubus
Molnár Ferenc: Az Ibolya


Célom, hogy egy olyan, folyamatosan bővülő és fejlődő csapatot irányítsak, akik jó hangulatban próbálnak, szívesen lesznek részesei a társulat egészének, de egy dolgot mindenképp el tudnak fogadni: azt, hogy azokat az élményeket és adrenalin dús pillanatokat, amiket az előadások, próbák, megbeszélések, fejlesztések alatt szereznek, azokat mind a társulatnak köszönhetik. Éppen ezért képesek a kellő pillanatokban a társulat érdekeit képviselni a személyes érdekeikkel szemben. Mottóm: Ha egy csapatért teszel, barátot veszíthetsz, de igaz barát, aki megbékél és támogat!