Széll Dániel Márk... nekem, ez a név jutott! 1986. Augusztus 31-én hajnalban láttam meg egy a szülőasztalhoz erősített lámpa vakító fényét, számomra a napvilágot. 1986. Augusztus 31-én hajnalban hunyt el, Urho Kekkonen Finnország négyszer megválasztott miniszterelnöke, majd köztársasági elnöke. Ez az élet körforgása.. 1942-ben ismertem meg Dániel Zoltánt, akkor még nem sejtettem, hogy a rendőrség fizetett ügynöke. Akkor még nem sejtettem, hogy a rendőrség... – megunhatatlanul a kedvenc filmem. 2008 Szeptemberében Tanító képzésre adtam a testem és a lelkem. Amit jelen pillanatban még nem bánok… jelen pillanatban… akkor még nem sejtettem… 2009 elején, jelen intézményben (ELTE TÓK), figyeltem fel egy SZEREPLŐ KERESTETIK plakátra és el is mentem a válogatásra. Sose felejtem el, mostani kollégáim és főnököm arcát. Pusztán, mert a mai napig is tevékenykedem ebben a körben. Így nehéz felejteni… Tagja lettem a PROSCENION DRÁMASZÍNPAD TÁRSULATÁNAK. Jelenlegi darabunk, Molnár Ferenc: Az Ibolya című műve, amiben, a Szolga karakterét formálom meg, játszom el. A csapat nagyon jó! A nők férfiakra jutó eloszlási aránya meghaladja az Unióban előírt minimális 1 főt, még így a válság idején is. A munkamorál ennek megfelelően magas, a bérezés alacsony. De a néző számára mindig a maximumot nyújtja, számára ez észrevehetetlen! Nagy az összetartás, barátságosság, jó a hangulat… én ezt várom a jövőbe tekintve is! “Mondottam, ember küzdj és bízva bízzál!” (Madách: Az ember tragédiája)