|
Muaythai az élő legenda A harcművészet királya Bata Tamás A Muaythai hiteles története! A Muaythai A Muaythai vagy Thaibox egy ezer éves múltra visszatekintő harcművészet.A Thai-ok a csaták során egyaránt használták a fegyverekkel együtt, kezüket és lábukat.Régi kéziratokban olvashatunk a nyolc alapvető "fegyverről" melyek a kezek, könyökök, térdek, és lábak.A muay-t mint a harcművészetet említő legrégebbi történelmi dokumentum egy 1411-ből származó legenda. A legenda szerint a két trónörökös csatája döntötte el, hogy ki legyen a jövendő király. 1560-ból származik egy másik legenda ami egy csatát ír le a Fekete hercegként ismert Naresuan nevű Thai herceg és a Burmai trónörökös, Bayinnaung király fia között. Az összecsapás több órán keresztűl tartott és burmai korona herceg halálával végződött. A vezető nélkül maradt burmaiak akkor úgy döntöttek, hogy nem támadják meg a Thaiföldieket. A XVIII. Század elején Somdet Prachao Suer király uralkodása (aki maga is a Muay igen jeles mestere volt) alatt a muay nagyon komoly fejlődésen ment keresztül. A szóbeszéd szerint a király, aki a "Tigris" becenévre hallgatott, gyakran titokban eltávozott a palotából, hogy álruhában helyi tornákon vegyen részt, ahol általában legyőzte ellenfeleit. Ebben az időszakban a muay-t az iskolákban tantárgyként oktatták és a katonai kiképzésnek is része volt. (az iskolai tananyagból a sok sérülés miatt későbbiekben kivették) A küzdelmek esetenként kegyetlenek voltak. Nem voltak súlykategóriák és menetek. A küzdők mezítláb voltak, öklüket kenderrel vagy gyapottal, esetenként bőrszíjjal tekerték be. A lágyékvédők kókuszhéjból vagy kagylókból készültek. Mindenfajta rúgás és ütés engedélyezett volt. Ha a küzdők a földre kerültek, ott folytatták tovább a küzdelmet. A küzdelmek feladásig tartottak. Ezért nem számított ritkaságnak, ha az összecsapás valamelyik küzdőfél halálával végződött. A különleges harcmodor különleges felkészülést kívánt. Ezek a módszerek akár táboronként is változhattak. Természetesen nem voltak olyan modern edzőtermek, mint manapság. Az edzések a szabadban, esőben vagy a tűző napon folytak. Többek között a következők tartoztak az edzésmunkához: zsinórra erősített citromok órákig tartó öklözése (koncentrálás, pontos találatok fejlesztése) pálmafák ütése rúgása (csontok izületek erősítése), kötélre erősített súlyok emelése fogakkal (nyak és álkapocs erősítése), hosszútávfutás (lábak és tüdő erősítése), valamint a legfontosabb a küzdelmek gyakorlása. Nagyon sokat foglalkoztak az úgynevezett árnyékboxal (dtoj lom). Így gyakorolták be az ütéseket, rúgásokat és a kombinációkat. A modern Muaythai nem foglalkozik a formagyakorlatokkal. A világban nagyjában úgy is tudják, hogy a muaythai-ban ilyen nincsen. A régi időkben az ősi muay szintén tartalmazott formagyakorlatokat, amik nagyban eltértek technikai repertoárjukat illetőleg, a sokat látott karate formagyakorlataitól. Manapság inkább ugráló köteleznek, zsákolnak, paoznak (rúgó párna) és küzdenek a sportolók. Ez azért van, mert a muay mostanra egy jól jövedelmező küzdőorientált harcművészetté, küzdősportággá alakult. A formagyakorlatok értelmüket vesztették. A harcosok részére kötelező volt egy speciális, főleg vegetáriánus étrend betartása. Az ebből az időszakból származó technikák egyike-másika, a mai napig változatlan maradt, ezek állítólag a "Tigris" király technikák néven ismertek. A muay-t a régi időkben Siam boksz néven ismerték mivel Thaiföld 1939.-ig Siam volt. A II. világháború után a muaythai sokat változott. A szabályok lefektetése vonzó küzdősporttá alakították, és sokan gyakorolják önvédelmi céllal vagy szabadidős sportként egyaránt. Jelenleg bonyolult feladat, Thaiföld harci művészetének kutatása. Ennek egyik oka a Siámi királyság háromszáz éves véres függetlenségi harca Burmával szemben, amely során kirabolták és felégették a templomokat, lerombolták a művészeti alkotásokat, valamint Siám királyi levéltárát. Némi ismeretekre a vidéki levéltárakban fennmaradt, vagy más országokba elhurcolt dokumentumokban bukkanhatunk. Van olyan vélemény, hogy a muay Kínából érkezett Thaiföldre a XIV. században, amikor Siám külkereskedelme kifejlődött az Indokínai országokkal. Hasonló de kevésbé ismert harcművészetet más indokínai országokban is gyakorolnak. Ezek az országok, Laosz, Kambodzsa, és Burma. A Vietnamból származó Viet Vo Fao viszont már sokban különbözik, és inkább hasonlít a karatéhoz. Más elmélet szerint a Muaythai története a Thai törzs (jelentése: SZABAD) vándorlásaival kapcsolódik össze. A törzs a XII.-XIII. században a dél-kínai Juang-Xi, Sichuan és Hubai tartományokból vándorolt a mai Thaiföld területére. A vándorlás folyamata különösen a XIII. században élénkült fel a mongol hordák észak felöl irányuló nyomása miatt. Ezért bizonyos források azt tartják, hogy a Muaythai eredete a Kínai boxban (kung-fu) keresendő de számottevő mértékben megváltozott. Más források szerint a Thai királyság és a szomszédos Burma, Khmer, Cham (Vietnam) államokkal folytatott szakadatlan háborúskodás idején alakult ki. Ez a feltevés is igen valószínű mivel ebben az időben volt a legnagyobb szükség a harcművészetekre. Szájhagyomány útján több legenda is fennmaradt. Egy kis ízelítő ezekből. Egy 1411-ből származó legenda szerint két harcos csatája döntötte el, hogy ki legyen a jövendő király. A történet úgy hangzik, hogy az öreg Sen Muang Mu király halála után fiai Fang Keng és Ji Kumkan nem tudtak megegyezni, hogy ki kövesse a trónon. Mivel a konfliktus polgárháborúval fenyegetett, a két fél követői megállapodtak abban, hogy küzdelmet szerveznek, amely dönt a trónörökös személyéről. A Ji Kumkan pártjából való harcos győzött így Ji Kumkan lett a király. Egyes források szerint a két trónörökös küzdött meg a hatalomért. Sok-sok legenda és publikáció ismeretes a Muaythai keletkezését és fejlődését illetően. Ezek egyike Pra Macha Dharmaracsa ( Pra Sri Canpet Csaota Pitsanulok ) királyról szól, aki 1569 - 1590 között uralkodott. A király nagy kedvelője és művelője volt a muay-nak. Mikor Ban Pandzsantéban rendezett vásárban bokszmérkőzéseket szerveztek, egyszerű embernek öltözött és részt vett a bokszpárbajokban. Azt mesélik, hogy valamennyi ellenfelét legyőzte. Néhány írás arról tanúskodik, hogy Pra Macha Dharmaracsa fiának Somdet Pra Naresuána ( 1590 - 1605 ) uralkodása idején a muay a katonai kiképzés formája volt. Thaiföldön jól ismerik Nai Khanom Tom legendáját, aki 1767-ben, a Burma elleni háború idején fogságba esett és 7 évet töltött ott. 1774-ben egy, a király által rendezett hét napos ünnep során Burma fővárosában Rangunban bokszmérkőzéseket is tartottak. Nai Khanom Tom is részt vett az ünnepi rendezvényen és a Burmai király jelenlétében tíz burmai harcos felett győzedelmeskedett. A király, akit megdöbbentett a thai fogoly művészi tudása, szabadsággal díjazta azt. Ettől az időtől kezdve számít a Muaythai nemzeti harci művészetnek. Akárcsak manapság, a régi időkben is mindig voltak külföldiek, akik kipróbálták harcművészeti tudásukat Thaiföldön az az Siamban. 1788-ban két francia fivér, (a Savate mesterei) akik korábban sok indokínai harcost legyőzetek, Siamba érkezett, hogy megmérkőzzön a Muay bokszolókkal. Első Rama király a mérkőzésre Muen Plant nevezte, aki megnyerte ezt a nemzetközi összecsapást. A huszadik század elején a Muaythai olyan népszerűségre tett szert Thaiföldön, hogy valamennyi iskolában tantárgyként tanították. Azonban a diákok túlterheltsége, a súlyos sérülések és az összecsapásokat követő fatális kimenetelek miatt a kormány véget vetett ezeknek a tantárgyi óráknak. 1921-ben Szuan Kularpban felépítették az első ringet. Addig a kezeket lóbőrrel tekerték körül, amelyet később kenderzsineggel váltottak föl. Az ilyen módon körültekert kezet néha enyvbe mártották, melyet üvegtörmelékkel kevertek. Egyetlen védőfelszerelés, amelyet a bokszolók használtak, kókuszdióhéj vagy kagylóhéj szolgált a lágyék betakarására. 1929-ben a Thai box eszközei közé került a modern bokszkesztyű. Új szabályokat és súlycsoportokat vezettek be. Hetedik Rama király országlása idején néhány bokszstadiont építettek föl. A Ratchadamnoen bokszstadion építését 1941-ben kezdték el, de a II. Világháború miatt csak 1945-ben fejezték be. A stadion első managere Pramout Puengszuntorn lett. Később a stadion managere Csalerm Cseoszakul lett, aki 1952.-ben megalapította a Ratchadamnoen Co. LTD-t. A Thaiföldiek nagyon büszkék a hagyományos harcművészetükre. Népszerűségét a kosárlabda amerikai, és a labdarúgás, európai népszerűségéhez lehet hasonlítani. Majdnem minden Thai férfi ismeri legalább a sportág alapjait. A Muaythai több tekintetben különbözik a karatétól és a Kung-Fu-tól. A Muaythai-ban a rúgásokat és ütéseket teljes erőből viszik be, nem fogják vissza őket. A harcosok még ma is mezítláb küzdenek, védőfelszerelés nélkül. Manapság is nagy népszerűsége van az úgynevezett bandázs harcnak. Ekkor a harcosok nem viselnek kesztyűt csak bandázst a kezükön. A koncentrációt, az erőt, a reflexeket, az időzítést állandó küzdőgyakorlatokkal fejlesztik. Ezen kívül rúgó és ütőzsákokon gyakorolnak. A szükségtelen sérülések elkerülése érdekében az edzéseken védőfelszereléseket használnak. Ha megnézzük, hogy hogyan gyakorolnak a Muaythai harcosok nem nehéz megérteni, miért győznek általában más stílusok képviselői ellen vívott csatákban. A zene, amit a mérkőzések előtt valamint a mérkőzések alatt játszanak speciális vonzerőt, és megkülönböztetést kölcsönöz a Muaythai-nak. A küzdelmet ritmikusan követő zenekarban dob, pengetős, és jávai fúvós hangszer szerepel. Természetesen minden zenész jól ismeri a Muaythai-t. A harc előtti rituálét Wai khru-t (tisztelet adás a mesternek) térdelő helyzetben adják elő a régi szokásnak megfelelően. Ezután a harcos eltáncolja a ram muay -t. A harcos, egy lassú, táncra emlékeztető mozdulatsort hajt végre. A ram muay alatt a harcos megtisztítja a szívét a félelemtől és felkészül a küzdelemre. Az egész rituálé több percig tart és a harcos iskoláját a Thai mesterek felismerik a mozdulatokról. A rituálé után a harcosok a ring ellenkező sarkaiba mennek, (kék és piros) ahol miután az edző és segítői kiadták instrukcióikat a gong jelére várnak. Közvetlen a mérkőzés megkezdése előtt veszik le a mongkon-t azt a fejpántot, amit a rituálé alatt a fejük köré tekerve viselnek, ami a hagyományos viselet része. A mongkon állítólag az ősi időkben rongyba tekert imatekercsekből állt, amit olyan szorosan tekertek a fejre, hogy az a küzdelmek alatt sem jött le. A harcosok úgy tartották, hogy ez megvédi őket a szerencsétlen sérülésektől. Egy másik tradíció az a szokás, hogy a kezdő harcosokat temperamentumuk, küzdőképességük és karakterük szerint nevezik el. Mint ahogy Délkelet-Ázsiában gyakori, a beceneveknek figuratív jelentése van. Igen gyakori becenév a tigris, zöldsárkány, kobra stb., amik az állat egyes jellegzetességeit, bátorságát, erőszakosságát, gyorsaságát szimbolizálják. A küzdelmek 5 menetből állnak, minden menet 3 perces. A ringen belül mérkőzésvezető felügyeli a küzdelmet, a ring oldalain, pedig 3 pontozó bíró ül. A pontokat minden menet végén összegzik és a végső összeg, dönti el ki a győztes. Leütés esetén (ami elég gyakori) a vezetőbíró tízig számol. Bangkok két legnagyobb sportcsarnokában (Ratchadamnoen, Lumpinee) felváltva másnaponként vannak rendezvények, tehát minden nap jut látványosság a "nagyérdeműnek". A heti háromszori TV-közvetítés is a Muaythai népszerűségét jelzi. A stadionok majdnem mindig tele vannak, de ha a legjobbak küzdenek nagyon nehéz jegyhez jutni. A nyugati országokban sokáig nem ismerték a muay-t. Amerikában a muaythai eleinte nem kapott teret. 1972-ben Nijom Praszertszon, aki Thaiföld bajnoka volt, és partnere Tong Tritara Los Angelesben megnyitotta az első USA-beli Thai-box iskolát, ám a tanulni vágyók hiánya miatt bezárta kapuit. Kis idővel később Csaj Sziriszute nyitott iskolát ugyan itt, de Ő sem aratott nagy sikereket. Csak 1977-ben a kick-box-karate világbajnok Benny Urqides és Thaiföldi Narongnoi Kiatti Bandit között, Los Angelesben lefolyt mérkőzés után terjedt el az USA-ban a Muaythai. Az összecsapásra március 12-én került sor az Olimpiai arénában. Narongnoi abban a pillanatban ütötte ki Urqidest, amikor a gong a menet végét jelezte és így a küzdelem eredménye nyílt maradt. Ezt az eseményt követően kezdték átvenni a kick-box hívei a Muaythai technikákat. Az USA-ban kampány indult a Muaythai ellen, miután Los Angelesben 1982-ben és 1984-ben rendezett mérkőzéseken, valamint a Bankokban rendezett 1982 évi világbajnokságon a Thaiföldi harcosok rendre legyőzték nyugati ellenfeleiket. A Muaythai ellenfelei "halálos sportnak" kezdték nevezni. Ennek ellenére a Thai-box az USA-ban folyamatosan fejlődött. Ezen a téren Tong Tritara, Gerard Fino, Chan Cai számít vezető szakembernek. Sokkal kedvezőbb klíma alakult ki a Thai-box fejlődése számára Európában. A Muaythai népszerűvé vált Belgiumban, Németországban, Franciaországban, Nagy-Brittaniában, Hollandiában. Legnagyobb népszerűségét Hollandiában érte el. A Muaythai hollandiai úttörői a Csakuriki iskolából való Tom Harrinck és a Meidzsiró-Gymből való Jan Plas. Hollandiában a Thai-box születési évének 1976-ot tekintik, amikor mérkőzést rendeztek a Csakuriki és a Medzsiro-Gym. között. Hét összecsapásból négyet a Csakuriki Gym. sportolói nyertek meg. 1977-ben Thom Harinck öt bokszolójával Thaiföldre utazott a Ratchadamnoen stadion sportolóival tervezett mérkőzésre. A hollandok jó felkészítést kaptak. Tapasztalatokat szereztek, és eközben két találkozót meg is nyertek. 1984 januárjában konzulesként a hivatalos európai struktúrák létrehozása érdekében Hollandiába látogatott a Ratchadamnoen stadion Managere, Montri Mongkolszawat és Thaiföldi Bokszbizottság felelős titkára Csalernong Cseoszakul. Január 15-én Amszterdamban nyolc európai ország megalakította az európai Muaythai Szövetséget, amelynek elnökévé Thom Harinckot választották. Ugyan ekkor hozták létre a Muaythai Világszövetséget, amelynek elnöke Montri Mongkolszawat lett. A szövetség tagországai Thaiföld, Japán, Korea, Fülöpszigetek, Hongkong, USA, valamint Európa országai lettek. A volt Szovjetunió országaiban a Muaythai, Rigában, Minszkben, Odesszában, Kurgánban, és Novoszibirszkben ért el magas szintet. Magyarországon az 1980-as évek közepén jelent meg a Thai-box. 1994-ben alakult meg a Magyar Thai Box Országos Sportági Szakszövetség Kató Mihály elnökletével és BataTamás vezetésével. Kató Mihály tragikus körülmények között bekövetkezett halála után a Szakszövetség 1977-ben ujjá alakult. Felvette a kapcsolatot az IFMA, IAMTF, WMTC, világszervezetekkel. A Szövetség klubjai közül szép eredményeket értek el nemzetközi versenyeken: Debreceni Wolfer Gym, Fark Vilmos vezetésével. A Budapesti Moró Gym, Moró Endre vezetésével. A Gyulai Thaibox Gym, Szántó Ernő vezetésével. A Veszprémi Thaiboksz klub, Kiss Dénes és Süveges Szilárd vezetésével.
Wai Khru Ram MuayA Küzdelem előtt a Muaythai harcos tiszteletadást mutat be a tanárának valamint a jelenlévő elöljáróknak.Ezt a tiszteletadást a rituális táncon keresztül teszi. Ez egy régi hagyománya Muaythai-nak, amit fenntartanak nemzedékről nemzedékre. A wai khru nem egy tetszőleges rituális tánc, és csak különleges alkalmakon, általában küzdelmek előtt kell bemutatniuk a harcosoknak. A hivatalos Muaythai előírások részletezik ezt, mind két harcos számára. Mint láthatjuk, a Wai Khru egy hagyomány, amely a harcosok tiszteletadása az ő tanáruknak, a küzdelmek szervezőinek, a muaythai tisztségviselőknek, és a szüleiknek, amely által áldást kapnak a harcra. A Wai Khru bemutatása alatt az edzők és szülők szintén imádkoznak a harcos biztonságos győzelméért. A múltban a Wai Khru Ram Muay alapvetően az alábbi funkciókat szolgálta. 1.) A harcos tisztelet adása a tanárának. 2.) A harcos kiengeszteli a szellemeket, és áldást kér a régi idők isteneitől. 3.) A harcos felkészül lélektanilag a közeledő küzdelemre. 4.) A Ram Muay bemutatásával megpróbálják megijeszteni, demoralizálni az ellenfelet. 5.) A régi időkben a Muaythai küzdelmeket a szabadban tartották. A talaj egyenetlen volt és általában a nap is erősen sütött. A harcosoknak engedélyezett volt, hogy felmérjék küzdőterük előnyeit és hátrányait. A Ram Muay alatt, amíg a harcos táncmozdulataival bejárta a küzdőteret, ki tudta választani magának az előnyös pozíciót, valamint megjegyezte a talaj tulajdonságait, stb. 6.) Ez alkalom volt arra is, hogy a két adott harcos felbecsülje egymás lelki és testi erejét. 7.) Jól működött, mint bemelegítő gyakorlat az aktuális küzdelem előtt. A wai khru ram muay egy kecses és esztétikus, rituális mozgás, amelynek nincs vallási mellékjelentése, nincs vallási üzenete. Ezért minden harcos, nemzetiségtől és vallástól függetlenül megtanulhatja és bemutathatja. Az a harcos kap csak teljes megbecsülést, amelyik kellő kecsességgel és eredetiséggel, tudja előadni. Ez annyit jelent, hogy nem szabad elfeledkezni a rituális kellékekről sem. Lényeges például, hogy bandázsolt ököllel és nem kesztyűben történjen a tánc. A harcos fenntart magában egy bizonyos feszültséget mindvégig a wai khru ram muay alatt. Ilyenkor olyan, mint egy finomra hangolt motor, ami életvidáman dorombol és csak arra vár, hogy vadul felbőgjön. Röviden a lényeg, ami már a mai időkre vonatkozik: Ebben a harcművészetben létezik egy kecses, hódolatot és tiszteletet bemutató, vallási jellemzőktől mentes rituális mozgás, ami ragyogóan megfelel a harc előtti bemelegítésre is. VISNU A LEGFELSŐBB ÚR , GARUDA HÁTÁN Garuda, a madarak hercege az Indokínai mitológiában különös madár volt, ugyanis a szárnya és a csőré sashoz, a teste pedig emberhez hasonlított. Összességében erős testi felépítésű lehetett, mert Visnu isten gyakran ült fel a hátára, és nagy távolságokra repült vele. A különös madár rendkívüli tulajdonságokkal rendelkezett, intelligens volt, teljesen önállóan döntött és cselekedett, még háborúkat is vezetett, csatákat is nyert. Az Indiai istenségek legharcosabb alakja. A "szülei" nevét is ismerjük, apja Kasyata, édesanyja pedig Vitana volt. Természetesen Vitana anya tojta a tojást, amelyből Garuda kikelt. Látszólag tehát Ő is ugyanúgy kezdte az életét, mint minden más madár. Garuda arca fehér, teste vörös, szárnya pedig aranyszínben pompázott. Egyszóval minden természetrajzi műben díszhelyet foglalhatna el. A legenda további különös részleteket árul el róla. Ha felemelte a szárnyait, megremegett a Föld. Garuda ilyenkor dübörögve indult a világűrbe! Amennyiben tovább olvassuk Garuda történetét, további érdekes dolgok derülnek ki róla. Volt neki egy különös rögeszméje. Szívből utálta a kígyókat. Ez az ellenszenv Garuda részérol teljesen indokolt volt. "Anyját", Vitanát ugyanis kígyók tartották fogva. Vitana gondolataival magához rendelte "fiát", és elpanaszolta neki, hogy a kígyók csak akkor engedik szabadon, ha Garuda hoz nekik egy korsót, tele ambróziával, az istenek halhatatlanná tevő eledelével. A bátor madár mindent megpróbált, hogy teljesítse a kígyók feltételeit, de ambróziát csak egyetlen hegyen talált, amely egy tűztenger közepén állt. Garuda ebben a nehéz helyzetben is feltalálta magát. A szárazföld folyóiból nagy mennyiségű vizet vett fel, ezzel eloltotta a tűzfalat, és elérte az istenek hegyét. Igen ám, de amikor le akart szállni a hegyre, landolását tüzet okádó kígyók akarták megakadályozni. Ekkor zseniális ötlete támadt: porfelhot kavart, így a "kígyók" nem láthatták, hogy hol van. Ezután Garuda "isteni tojásokat" dobott a "kígyókra", s ezzel ezer darabra szaggatta őket. Ezt az akciót megismételte az anyját fogva tartó kígyóknál is. A szabadítás sikere után a kalandos kedvű madár rögtön a Holdra indult. Ott azonban ellenséges indulatú istenek laktak, akik nem fogadták szívesen a vendéget. Ádáz csata kezdődött közöttük, de a hold isteneinek rá kellett döbbenniük, hogy fegyvereikkel nem tudják megsebezni Garuda testét. Alkut kötöttek hát vele: megkapta a halhatatlanságot, és Visnu szállítója lett, akit hatalma elismeréseként a többi isten a "főnökeként" tisztelt. Ettől kezdve repült Visnu, Garuda hátán, és irányította őt pusztán gondolatai segítségével. A Muay története és kialakulása
A hiteles feljegyzések hiánya és a számtalan legendával fűszerezett szájhagyomány miatt a korai 20 században a Muay történetét nehéz papírra vetni. Éppen ezért ez a fejezet megpróbálja a lehető legpontosabb képet adni a Muay eredetével és kialakulásával kapcsolatosan, évszázadokra visszanyúlva. Ennek a küzdősportnak két formáját különböztetjük meg, a régit és az újat. A Muay Thai elnevezés a régi, az 1920-as évek korszakára vonatkozik, majd következett a kesztyűk, és egyéb nyugati boxban használt elemek bevezetése. Noha a "Muay" elnevezés az eredeti koncepcióra utal, időszakonként kiegészítésekkel módosultak. Például: Muay Kaad Chuek, Muay Luang, Muay Boran, stb. A mai küzdősport eredete (amit ma Muay Thai néven ismerünk) bizonytalan. Némely történetek szerint jelentős dél-kínai hatás (Shaolin) érte a Muayt a kereskedelmi útvonalakon keresztül, amely befolyással bírt eredetére és fejlődésére. Létezik egy rövid leírás, ami tényleges és valóságos képet ad arról, hogy milyen módon fejlesztették évszázadokra visszanyúlva. A legendákból és mondákból ma nehéz leszűrni a valóságot, így a Muay származtatásának időszaka tisztázatlan. Az egyik iskola gondolatai szerint a "Sanskrit mayva"-ból ered, ami azt jelenti "összetartozni, együttműködni". A hajat lófarokba kötötték, ami azt jelezte, hogy "egy csapattá alakultak", ami rendkívül fontos szempont a négy fő elem: a fejen lévő mongkol, a karon lévő praijed, az öklön kaad chuek, és a spirituális és szellemi varázsigék, amulettek használatához A Muay kétségtelenül nagyon jól fejleszti a harckészséget a testrészeket használva -a fejet,a könyököt, a térdet, az öklöt és a lábakat - kiegészítve fegyverekkel, mint például a lándzsa és a kardok (krabbi-krabbong), vagy anélkül. A csatákban mindet felhasználták- abban az időben a közelharc volt a jellemző-, a közösséget védték a betolakodók ellen. A különböző királyságok közötti gyakran előforduló agresszív területhódítások során, - ami a korábbi századokra volt jellemző- a harcosok tapasztalatokat gyűjthettek, amit később maguk is fel tudták használni a harcokban, és gyakorolták a táborokban. A Muay és a helyi templomok kapcsolata a kezdetekre tehető. A buddhizmus rendkívül hamar elterjedt bölcsőjéből, Indiából a környező területeken. A templom (wat) a szerzetesek közösségének számított, többnyire visszavonult katonák, magasrangú tisztviselők vagy nemesek voltak a lakói. Tanult emberek, akik a világi életben sikeresek voltak és elismertek. A helyi emberek elküldték fiaikat hogy e szerzetesektől tanuljanak, és a templomokban éljenek, ami ekkor a társadalomban központi szerepet játszott. Ez volt a helyez emberek számára, ahol imádkozhattak, találkozhattak másokkal és ahol a hagyományaikat megtudták őrizni és ünnepelni. A templomok a művészetek házának is számítottak, és nemcsak vallási témákkal foglalkoztak, hanem a legkülönfélébb művészeteket, mint például a Muay - al is, ami a szerzetesek hadi tapasztalatai és szociálpszichológiai ismeretei alapján jött létre, és amit az ifjak és a férfiak tanultak a közvetlen küzdelem művészeteként. Forrás: Shogun magazin
Ősi Muay Thai stílusok I.rész Ha valaki azt kérdezné, ki ki fedzete fel, vagy hogyan alkották meg a Muay Thai művészetét, a helyes választ az ősidőkre visszamenőleg kapja meg. A szeszélyes természet, az emberek közötti szegénység és a népcsoportok egymással való harca a túlélésért késztette őket a Muay Thai fejlesztésére. Siam lakosai saját harctechnikákat fejlesztettek ki, amelyek a Birodalomban területenként különböztek egymástól. A déli területeken elterjedő stílusok közül a legismertebb a "Muay Chaiya"volt, amely Thaiföld Surathani tartományához tartozó Chaiya nevű városból származik. Egy Ajarn Por Tan Mar nevű katona hozta létre, akiből végül szerzetes lett, és halálálig szolgált a Wat Tung Jab Chang nevű templomban. A technikákat szerzetes évei alatt fejlesztette ki, és tudományát átadta a város kormányzójának,Kam Sriyaphai-nak. A kormányzónak volt egy fia, "Kiet", aki szintán Muay Chaiya mesterré vált.(Az egyik legjobb tanítvány, Kruu Tong sok thai harcost nevelt ki, akik még ma is élnek.) A feljegyzések szerint a Muay Chaiya több mint 250 éves. Az alapállás mély, tömör, mindkét térd hajlított (még támadásnál is)és az öklök használatra készen, előre néznek, illetve pajzsként szolgálnak a beérkező támadások ellen. A technikák a könyök és a térd levédésére specializálódnak.Minden végtag hajlított. Gyors, könnyed lábmunka és ugráló mozgás jellemző, a teljes testsúly a lábakra helyezkedik. Hirtelen és nagyon gyorsan támadnak és sokszor ismétlik egymás után a mozdulatokat. Csak a kezüket bandázsolják be, és leghatékonyabb fegyverüknek a könyököt tartják.Mivel a Muay Chaiya egy szerzetestől származik,rengeteg Buddhista eszmét hordoz a tanításában.Az edzéshez hozzátartozik a meditáció és a Thamma (Buddha tanítása). A másik, kevésbé ismert déli Muay Thai stílus a "Muay Maa Yang" volt, amit egy Kruu Tankee nevű ember hozott létre(A Maa Yang kifejezés annyit jelent: 'A Ló Sétája'). A hagyományos állás megfontot és elővigyáztos, az egyik kéz az arc előtt van. míg a másik leereszkedik a csípőhöz. Kruu Tankee a kegyetlen harcmodoráról volt híres,tanárként nem igazán szerették. Egy történet szerint harc közben Krun Tankee kimozdította ellenfele, Kruu Noree szemét,aki aztán eltörte Krun Tankee homlokát egy ugró rúgással. Kruu Noree folytatta a harcot miután elveszítette a szemét, de később elvérzett és belehalt a sérüléseibe. A keleti területek stílusa "Muay Korat" nevét Na Khora Rachasima városáról kapta. A Muay Korat és a nyilvánosságban eltejedt harci stílus volt IV.Rama Király idejében, de talán több mint ezer éves. A város kormányzója, Phra Hemsamahan átadta harctudását egy Deng Thaiprasertnek és ő volt az első, aki először mutathatta be a Muay Korat technikákat a Király előtt. Megnyerte a mérkőzést, és ezzel megkapta a Király Bjnokságán elért címet. Pra Hemsamahan másik tanítványát Kruu Bua Whathimnak hívták akit a Muay Korat valódi mesterének tartanak számon.Kruu Bua katonaként szolgált élete végéig és a hadseregben a fiatalokat tanította a harcművészetre. A Muay Korat sokmindenben különbözik az eddigi stílusoktól.Állása szűk és hosszú,a lábfejek szinte egy vonalban vannak és előre néznek. A kezek egymás előtt helyezkednek el, az orr előtt fenttartva. Az első láb egyenes és a térd zárt. A hátsó láb szintén egyenesen és rúgásra készen áll, a sarok a földön helyezkedik el. A testsúly az első lábra nehezedik. Az ütések és rúgások egyenesek ellentétben a déli területek stílusaival. A lábmozgás,"Suu Yang"(jelentése: A Tigris Járása)megfontolt. Az ókorban a Muay Korat harcosai a Buddhista Törvénykönyv eszméit követte. A meditáció szintén fontos szerepet játszott a harcművészetben, és aranyszabályként vették hogy a rignben soha sem harcolhattak másik Muay Korat harcossal. Forrás: Shogun magazin
Ősi Muay Thai stílusok II.rész Az előző részben megismerhettétek Thaiföld harcművészetének déli és keleti területein elterjedt ősi stílusirányzatait. A Muay Thai "központi" stílusa a Muay Paa Klang volt, ami Bangkokban és a környező vidékeken terjedt el. E stílus nagymestere Ajarn Kimsaing volt, aki Ayutthaya-ban született, majd később Bangkokba költözött át ahol a harcművészetet tanulta. A Paa Klang alapállása nem túl széles, a karok alacsonyan, egy magasságban és egymással párhuzamosan állnak. A bal kéz kissé elől van, az öklök pedig felfelé néznek. Az első láb nem emelkedik fel, hanem lent marad a földön,ám a lábfej mindig az ellenfél irányába néz. A lábmunka nagyon érdekes: amikor a harcos lép, a lábai együtt mozognak a kezeivel, ami az arc elé tart védekező pozícióban, és amikor kilép, a lábuk külön válnak és az állás ismét lesüllyed.A "Szellem Léptei"ként is szokták emlegetni, ahogy gyorsan, könnyedén és kis erőfeszítéssel lépkednek harc közben. A kezüket csak az alkar feléig bandázsolják be. A Muay Paa Klangból két stílus is kialakult, az egyik a Muay Lopburi, ami az Ayutthaya időkből való, mikor Narai király volt a trónon. Tipikus állása megegyezik az 1900as évek környéki nyugati harcosokéval:a karok nyújtottak és mindkét alkar előre néz.. A legveszélyesebb fegyvere a vágás az ellenfél ádámcsutkájára és a hüvelykujj csapása a szembe. A Muay Lopburi a Muay Thai legravaszabbjának és legtrükkösebbjének van számontartva. Az öklöket pamutzsineggel kötözték át, de volt olyan, hogy semmivel sem fedték be. Sajnos ez a stílus már teljesen feledésbe merült. A legfőbb mestere (Ajarn-ja) Muun Men Mat volt,ami "Tízezer Pontos Ütés"t jelent. A legenda szerint Muun Men Mat az utolsó mérkőzéseinek egyikén egy végzetes csapással megölte ellenfelét, majd eldöntötte hogy nem fogja továbbadni tudását, hanem egy buddhista templomban a szerzeteseket fogja szolgálni élete végéig.(Ez az alaptörténete az Ong-Bak c. Muay Thai-ról szóló filmnek is. A szerk.) A Paa Klang másik ága az ún. Muay Ayutthaya, tanítója Kruu Kiao volt, ami "Zöld Tanító"t jelentett. Ayutthaya-ból származott, és Ajarn Kinsaing mestere volt (aki később nagy Paa Klang mesterré vált).Egyik különös ismertetőjele a harcos állása: a váll felemelkedik, közel az állhoz, ezzel védve az arcot a támadásoktól. Régebben a Muay Ayutthaya két legeredményesebb technikája a bal köríves rúgás és a rövid, lefelé csapó, a jobb oldalra irányuló rúgás volt. Thaiföld északi területein a Pakk Nuua alakult ki, V. Rama király idejében, amikor a Lanna Királyságot (északi provinciák) egyesítették Siammal, a törvény betiltotta a küzdősportok gyakorlását az ország északi területein. Mialatt a bangkoki emberek gyakorolhatták fegyverként a harcművészeteket, addig az északiaknak nem volt szabad, így jártasságuk feledésbe merült. A Paak Nuua harcosok széleskörű tudással rendelkeztek az emberi testen levő alapvető idegpontokról, amit a küzdelem során fel tudtak használni hiszen nyilvánosan nem gyakorolhatták a harcot. /folytatás következik: A Muay Thai rituális dallamai. R.Z. A cikket olvashatjátok a Shogun magazinban is!
Újvári Miklós: A Délkelet-Ázsiai harci művészetek Több ezer évvel ezelőtt az emberek rizstermeléssel és halászattal foglalkoztak. Amikor a klánok egységes független államot alkottak, a harcok során megtapasztalták a kézi hadviselés hatékonyságát. A technikákat egységes rendszerbe szedve lejegyezték, ez volt a chupasat, mely később a harcosok bibliájává vált, és kitartásra nevelte az embereket. A harcosok tanították a fiatalokat a különböző fegyveres és pusztakezes harcmodorokra, és az egész testet, mint hatékony fegyvert használták. A sípcsontot hasonlónak tekintették egy lándzsához a támadásoknál, védekezéseknél, a karokat mint két védekezésre használt kard, a könyök és térd, meg mint egy hatékony fejsze, amely áttöri az ellenfél védelmét, és megsemmisíti azt. A testnek minden egyes része fegyverré vált, és egy új harcművészet keletkezett muay thai néven. Egy 15. századi évkönyv elmeséli két muay thai bajnok történetét. 1411-ben meghalt a király, Seng Muang Ma, és két fiát maga mögött hagyta, akik a trónért egymással szembe kerültek. A fiúk, Yi Kumkan, és Fang Ken kimerítő harcot, folytattak céljaik elérése érdekében. Fang Ken azt javasolta, kövessék a hagyományokat, a múlt tradícióit, és egy harcban döntsenek, ki legyen az örökös. Yi Kumkan beleegyezett, és a két herceg elkezdett harcolni az első vérig. A krónikák szerint órákig küzdöttek egymással, és kiegyenlített küzdelem volt, mígnem Fang Ken lába el nem kezdett vérezni, így az első vérig folytatott harcban Yi Kumkan lett a király! A 16. század környékén Thaiföld, akkori nevén Siam rendszerint háborúban állt a szomszédos Burmával. Ebből az időszakból származik a történet, hogy Na Reshen király, aki nagy harcos hírében ált, egy csata során fogjul esett. A Burmaiak ismerték bátorságát, tudták, hogy az egyik legjobb pusztakezes harcos, és adtak neki egy esélyt a szabadságáért. Miután győzött és hazatért, Siam nemzeti hősként ünnepelte. Na Reshen király (1590-1605) mivel maga is szakértője volt a muay thainak a katonai kiképzés részévé tette. A legnagyobb népszerűséget Phra Chao Sri Sanpectch VIII. a "tigriskirály" (1703-1709) idején, a béke időszakában érte el. A hosszú háborúskodás után több idő volt a Muay thay gyakorlására, és elterjedtségét mutatta, hogy minden faluban fogadásokkal egybekötött versenyeket rendeztek. Ez a Muay thay veszedelmes és valódi küzdelem volt. A küzdők kezüket és alkarjukat lóbőrszíjjal, később ragasztós vászonnal tekerték be és finomra tört üvegbe mártották. A heresérülés ellen kókuszhéjból vagy kagylóból készült védőt használtak. Súlycsoport nem volt, és a küzdelmet nem osztották fel menetekre, hanem addig tartott, amíg folytatni tudták. Lényegében minden megengedett volt, beleértve a hajhúzást és a karmolást is. Ebben a küzdelmekben, ha nem is túl gyakran, de halálesetek és maradandó sérülések is előfordultak. A király közülük választotta ki a speciális zsoldosait, a korai időktől kezdve egészen az 1900-as évek elejéig. 1921-ig az iskolákban is oktatták, de a sok sérülés miatt a kormány az iskolai oktatást betiltotta. 1930-ben a az egész küzdési rendszert megreformálták, és ekkor nyerte el a mai formáját. 1930-ban a nyugati ökölvívás hatására megreformálták Muay thay. Kötelezővé tették az ökölvívó védőkesztyű használatát, a súlycsoportos felosztást és a négymenetes rendszert. Számos technika (fejelés, harapás, birkózás stb.) tiltva lett. A különböző falvak harcosai manapság is összemérik ügyességüket, felkészültségüket csakúgy, mint régen, így az ősi szokások és technikák is fennmaradnak az utókor számára. Manapság a tradicionális thaiföldi verseny egy bevezető szertartással kezdődik, ahol a küzdők hagyományos zene kíséretében lassú, balettszerű mozdulatokkal táncolnak. A táncot a letérdelés, a szemek eltakarása és rövid ima követi. Ezután a "ram muay" vagy boksztánc folytatódik, ami iskolánként különböző. A versenyző lassan körbejárja a ringet miközben vad pillantásokkal néz a közönség felé az "ártó szellemeket" távoltartásának szimbólumaként. Forrás: Újvári Miklós A Délkelet-Ázsiai harci művészetek
Wai Kruu, Ram Muay- Rituális harci tánc Ez a mozdulatsor nem más, mint egyfajta rituális harci tánc, amit Európában nem minden versenyen gyakorolnak(muszlim vallásúak például nem imádkozhatnak más istenekhez�), de Thaiföldön még ma is hagyomány. A harcos elsőként a Wai Kruu-t mutatja be a harcos, amivel tiszteleg az oktató és a harcos szellemek előtt. Miközben felmegy a ringbe, porszemeket szór el maga mögött, s közben varázsigét mormolva. Úgy hiszik ezzel meggyengíthetik az ellenfél erejét. Mikor belép a kötelek közé, körbejárja a ringet, és egyenként mind a négy sarkához fordulva meghajol, hogy megtisztítsa minden félelemtől és bajtól a harc helyszínét. Azután a ring közepére lépve megkezdi a táncot, ami több figurából áll, iskolánként más és más a stílusa. A harcosok Thaiföld szent madarának, - mely címerükben is található - a Garuda madár mozdulatait utánozzák a táncban. Testükön viselik a madár tollazatát, melyet mesterük ad fel rájuk a mérkőzések előtt. A karjukon: amulett, fejükön: mongko, amely a nadrág színeivel - a négy szín a 4 Sziám tartományra utal - és feliratával együtt a harci iskolát jelzi. A kardíszt korábban a legyőzött ellenfél ruhájából tépték ki és a győzelmi trófeaként viselték, ma már csupán díszítésként funkcionál. A nyakba akasztható virágfüzér a tisztelet jelképe. A tánc második része a Ram Muay, ami közvetlen a Wai Kruu után következik, A két ellenfél feláll, egymás felé fordulnak és elképzelik a harc menetét, amit el is játszanak. Az egyik ilyen legismertebb mozdulat, amikor az egyik harcos nyilat lő a másik harcos felé. Ennek a táncnak a szerepe, hogy ellazítja a testet és a szellemet egyaránt, segít lélekben felkészülni a küzdelemre Mester és tanítványa ismerik egymás gondolatait.
VISNU A LEGFELSŐBB ÚR , GARUDA HÁTÁN Garuda, a madarak hercege az Indokínai mitológiában különös madár volt, ugyanis a szárnya és a csőré sashoz, a teste pedig emberhez hasonlított. Összességében erős testi felépítésű lehetett, mert Visnu isten gyakran ült fel a hátára, és nagy távolságokra repült vele. A különös madár rendkívüli tulajdonságokkal rendelkezett, intelligens volt, teljesen önállóan döntött és cselekedett, még háborúkat is vezetett, csatákat is nyert. Az Indiai istenségek legharcosabb alakja. A "szülei" nevét is ismerjük, apja Kasyata, édesanyja pedig Vitana volt. Természetesen Vitana anya tojta a tojást, amelyből Garuda kikelt. Látszólag tehát Ő is ugyanúgy kezdte az életét, mint minden más madár. Garuda arca fehér, teste vörös, szárnya pedig aranyszínben pompázott. Egyszóval minden természetrajzi műben díszhelyet foglalhatna el. A legenda további különös részleteket árul el róla. Ha felemelte a szárnyait, megremegett a Föld. Garuda ilyenkor dübörögve indult a világűrbe! Amennyiben tovább olvassuk Garuda történetét, további érdekes dolgok derülnek ki róla. Volt neki egy különös rögeszméje. Szívből utálta a kígyókat. Ez az ellenszenv Garuda részérol teljesen indokolt volt. "Anyját", Vitanát ugyanis kígyók tartották fogva. Vitana gondolataival magához rendelte "fiát", és elpanaszolta neki, hogy a kígyók csak akkor engedik szabadon, ha Garuda hoz nekik egy korsót, tele ambróziával, az istenek halhatatlanná tevő eledelével. A bátor madár mindent megpróbált, hogy teljesítse a kígyók feltételeit, de ambróziát csak egyetlen hegyen talált, amely egy tűztenger közepén állt. Garuda ebben a nehéz helyzetben is feltalálta magát. A szárazföld folyóiból nagy mennyiségű vizet vett fel, ezzel eloltotta a tűzfalat, és elérte az istenek hegyét. Igen ám, de amikor le akart szállni a hegyre, landolását tüzet okádó kígyók akarták megakadályozni. Ekkor zseniális ötlete támadt: porfelhot kavart, így a "kígyók" nem láthatták, hogy hol van. Ezután Garuda "isteni tojásokat" dobott a "kígyókra", s ezzel ezer darabra szaggatta őket. Ezt az akciót megismételte az anyját fogva tartó kígyóknál is. A szabadítás sikere után a kalandos kedvű madár rögtön a Holdra indult. Ott azonban ellenséges indulatú istenek laktak, akik nem fogadták szívesen a vendéget. Ádáz csata kezdődött közöttük, de a hold isteneinek rá kellett döbbenniük, hogy fegyvereikkel nem tudják megsebezni Garuda testét. Alkut kötöttek hát vele: megkapta a halhatatlanságot, és Visnu szállítója lett, akit hatalma elismeréseként a többi isten a "főnökeként" tisztelt. Ettől kezdve repült Visnu, Garuda hátán, és irányította őt pusztán gondolatai segítségével.
|