Püthagórasz tétele

Hogy milyen ostobák lettünk, arra legjobb példa Püthagorász esete. Generációk óta csak. annyit tudunk róla, hogy nevéhez. fűződik a híres geometriai tétel: a2+b2=c2. A derékszögű háromszög két befogójának négyzete egyenlő az átfogójának négyzetével. Ezt tanítják az iskolában. Minden gyerek fújja. Arról., hogy Püthagorász a görögök istenként tisztelt, beavatott szent, aki az egész emberi kultúránk alapját lerakta, egy árva szó sem. esik. Ezt nem tanítják sehol. Elfelejtették. Csakis a fenti tételét ismeri mindenki. Ez körülbelül annyi, mintha Jézusról semmi mást sem tudnánk, csak annyit, hogy apja ácsműhelyében tetőgerendákat gyalult. Ez a halhatatlan görög, Kr. e. *************** hcr, nevezetes krotoni beszédében a normális emberi társadalom. alapvető törvényeit rakta le. Az első: a hagyomány- és szülőtisztelet. A második: az *******Jyeternes igazság ismerete és szolgálata. A harmadik: a fiatalok ******iszatly nélküli lelkülete. A negyedik ******peaf ig - és erröl akarok beszélni -- az asszonyokról szól. Azt mondja: "Az asszonyok szerepe fontos az államéletben, mivel a nők fogékonyak **** vahh uz i.rle nir-e, mint a '~ V j~rfi. .s (.Wrt a.: i,stcnek .szeretete .s ***** a velük való kapcsolat ápolása az ő feladatuk! " Ez a Püthagorász-tétel!
Ha csak egy napig lennék miniszterelnök, azonnal elrendelném, hogy az iskolákban először emberséget tanítsanak. s csak rrtcína sámtant, mértant és fizikát. Minden tankönyv a valódi Püthagorász-tétellel kezdődne , s ha azt már tudnánk és megvalósítanánk, térnénk át a derékszi,~e.s törvényre. Egy napnál tovább nem lennék miniszterelnök, mert átadnám a bársonyszékemet egy nőnek.
Búcsúbeszédemben elmondanám, hogy-mivel normális társadalmat akarok, a görög bölcs törvényeit követem, aki nem azt mondta hogy tiszteljük a nőket, nem azt, hogy adjunk nékik egyenlő jogokat, nem azt, hogy szemforgató módon "imádjuk" őket, hanem hogy adjuk át nékik a hatalmat az államéletben, "mivel fogékonyabbak az istenire, mint mi, férfiak, s ezért egészségesebb társadalmat teremtenének, mint mi. Mi, uraim, pocsék világot teremtettünk, évezredeken át! Mi abból indultunk ki, hogy a derékszög fontosabb, mint a szeretet. Legyen ezentúl fordítva! Próbálják meg ők: az asszonyok! Ne feledjék: az utolsó pillanatban vagyunk!" - így zárnám a beszédemet, s átadnám helyemet egy arra érdemes nőnek. Legutóbbi írásomban a kómában átélt szeretetélményről beszéltem, arról, hogy ez az élmény velünk születik, hozzuk magunkkal. Minden születés egyben feledés, beleöltözés egy sejtesen érlelődő, sűrű, anyagi világba. Kizuhanás a szeretetből s elindulás a mulandóba, a magányosságba, a szenvedésekbe.
Ezt látjuk a bömbölő újszülött arcán. Fülrepesztő szirénázással adja ki a testi és lelki megrázkódtatások vészjeleit. Egyetlen ember pótolhatja számára az Elveszett Paradicsomot: az anya. Állni és járni magától megtanul minden csecsemő, de szeretni csak akkor tud majd, ha ez a magával hozott ősélménye egy bölcs anya légkörében kibomlik. Amikor megszületünk, mindannyian megismételjük az édenkertből való kizuhanás történetét. Az első három földi ************* PÜTHAGORÁSZ TÉTELE esztendőben anyánkra vár az a megoldhatatlan feladat, hogy egyrészt a megrázkódtatást feledtesse, másrészt pedig, hogy a mélyen eltemetett szeretet emlékét felszínre hozza bennünk valahogy. Felszínre hozza, és nem adja, mert szeretetet nem lehet adni! Nem árucikk. A szeretetet csak élni lehet, sugározni, a légkörét, amelyben a gyerek otthon érzi magát: felismeri, hogy ez az élmény az ő lelkében is él, és félelem nélkül ki meri bontani. Ha belépünk egy gyerekszobába, ahol éppen az anya-gyerek intim története zajlik, egyszerre két dolgot érzünk. Az egyik: a tragédia. Mintha bajban lenne a kicsi, állandóan üvölt, fáj a hasa, viszket a bőre, nő a foga, éhes, kétségbeesetten panaszkodik valami rejtélyes hiányról, amelynek gyakran semmiféle testi oka nincs. Talán csak az, hogv embernek lenni nehéz. (Legtöbbet csecsemőkorunkban sírunk!). Csillaghullás minden születés.
A másik, amit megérzünk: a mennyországszag. Egy jó anya körül a mennyország hangulata lebeg. És ez előbb-utóbb hatni kezd, és mosolyt csalhat a születés traumáján túlesett baba gyűrött kis arcára is. De amikor a kisgyerek felnő, a szülei nehéz kérdés elé kerülnek. Ez pedig a következő:
"Ebben a világban farkastörvények uralkodnak. Ha így engedem útjára a gyerekemet, nyílt szívvel, mindenkit elfogadó szeretettel :fölfalják. Védtelen lesz. Nem fog érvényesülni. Ha nem tanul meg lőni, csalni, hazudni, sőt, lopni, másokon átgázolni, mégpedig, könyörtelenül - életképtelen lesz! Itt nem szeretik a szeretetet! Most akkor mi legyen a gyerekemből: áldozati bárány, vagy diadalmas gazember? Vagy ezt a kettőt össze lehet hozni valahogy? Létezik egy optimális arány: mondjuk harminc százalék angyal és hetven százalék gazember?... Hogyan van ez? Az iskoláját!
Mióta élek, otthonom és munkahelyem a Madách Színház. Ide hívom meg olvasóimat a Tolnay Szalonba, hogy beszélgessünk eleir~ szeretetről, baratságról, boldogságról. Találkozzunk május 14-én este fél 8-kor. " han nem jó.ságot, .sze r e tetet, önrhor'séget. .szép.sé,yet és lrarm(íniál oktalnak, 11a11C'm a~l, 110,~~V a~+h~=('~.
Technikai civilizációban ezzel lehet érvényesülni. És persze, azzal. amit már nem az iskolák tanítanak, hanem az "élet": hogy a világ tébolya, a gazdaság, csak is embertelen alapokon működtethető. Amit le is kell hazudnunk, persze. úgy kell kifosztani a többieket, hogy jó embernek tűnjünk... Mire neveljem a gyerekemet?" Régi kérdés ez, négyezer éves. Erre adta meg a választ a bölcs Püthagorász, aki azt mondta, hogy az anya feladata nem végződhet a gyermekszoba falánál. Az anya sze Ihmi,s~,yenok rrr'alnia kell a társadalmi élet!
A gyerekszoba és a társadalom között iszonyú szakadék tátong. Tudjuk. A gyerekszobában az embereket jóságra és őszinteségre neveljük - a társadalomban hazugságra és önzésre.
Ezt a szakadékot csakis az asszonyok tudják átlépni. Mert fogékonyabbak az ist(,niro, mint cr ,férfiak"! Nem akarnak háborúzni, ölni, rabolni, megerőszakolni. Ezek mind az "i.stenirz, k(,v~.shó fogékony" férfiak cselekedetei, akik az államéletet jelenleg irányítják. Az, hogy a világ még fönnáll, az anyáknak köszönhető. Akik nem gondolkodnak az élet rovására, mert bennük születik az, ők tartják fenn, és fontos nekik. Át kell adni a politikai hatalmat a bölcs anyáknak. Különben bajba jut világ. Ez a Püthagorász törvénye.

vissza
vissza a főmenübe