A szerelem országa
Azt hiszed, tréfálok?
Szerelmemet udvariasságból és ravaszságból nevezem királynőnek, s a házasság poklát megkönnyítendő ,játszok királyságot szeretteimmel?
Dehogy, halálosan komolyan gondolom: minden ember királynak születik. Ha mégse az, ezért nem a politikai viszonyok a felelősek. Az én országom nem e világból való, így mondja, aki tudja, mit beszél. A szeretet közös országát egy nő és egy férfi házasságban alapítja meg. Felér az egy világteremtéssel. Akár lejelentkeznek a papnál meg az elöljáróságon, akár nem, azon a napon, amikor úgy döntenek, hogy gyermeket, gyermekeket fognak nemzeni, akit felnevelnek, kitartanak jóban-rosszban, mindhalálig együtt: törvényalapítók lesznek. Mondtad már valakinek, hogy hű maradsz hozzá életed végéig, és felelősséget vállalsz utódaitokért? Így is gondoltad? S ő teljes komolysággal igent mondott? Nem kisebb dolog felől döntöttetek akkor, mint a világ sorsa. Első gyermeketek a közös élet. Nem kell szülni ahhoz, hogy új élet szülessék. A házasságok az égben köttetnek. Amivel csak azt akarom mondani, hogy abban a percben, amikor valakivel a közös élet mellett döntöttél, te is, ő is meghaltatok. De azon nyomban fel is támadtatok, mint egy közösség, mint egy mi.
Vagy nem.
Az pech.
A gyermeknemzés hatalmas felelősséggel jár. A templom építésének utolsó fázisa ez, a szerelem kupolája. Mielőtt a házasságra sor kerül, meg kell nézni, hogy vajon képesek vagytok-e együttességben élni. Ennek az lesz a jele, hogy képesek vagytok teremteni. Teremteni nyugalmat magatok körül és önmagatokban is. Teremteni életformát, amely mindkettőtöket előrevisz, nem hátrahúz. Teremteni otthont, közös baráti kört, és főként az élethez és a kiteljesedéshez szabadságot teremteni a párotok számára, miként azt teremt ő is, a számotokra. Ha együtt nem tudtok teremteni, akkor ez a szerelem sajnos, csak átmenet volt, boldog, de rövid életű forradalom. Szeretetben érdemes elbúcsúznod attól, aki jóllehet imád, ahogyan te is őt, ám a világot - önmagatokat - képtelenek vagytok újjáteremteni. Azzal kelj egybe, akihez hűnek lenni annyi, mint magadhoz hű maradni.
Fenségedhez a hűség méltó. Szerelemben a testi hűség magától értetődik. Akinek új szerető kell, abban már nem él a párja iránt mély testi vonzalom. Egy hosszú házasságban az ilyesmi előfordul, és távolról sem tartom akkora tragédiának, mint az álszentek, akik évszázadok óta igyekeznek bűntudatot gerjeszteni a gondolkodó majomban. Ahhoz viszont ragaszkodnék, hogy a sírig tartó szövetségben, ami egy jó házasság, egyszer-egyszer megbotolni szabad legyen a feleségnek is, nem csak a férjnek. A királynak éppúgy, mint a királynőnek. Ám ezek a szükség szülte lépések nem érinthetik az országot és a trónörököst. Aki téged akar (és viszont), annak tudnia kell, hogy eztán is, mi több, ezzel is hű maradsz magadhoz: vagyis a társadhoz. Ha meg így nem kellesz neki, kegyelmet kaptál. Úgy látszik, egy született arisztokratával találkoztál újfent.
Fenségedhez a hűség méltó.
De ki hű?
Kérded. Ha a szerelmem teste nem hű hozzám, mije az? Mielőtt elborulnál, kérdezd meg magadtól, hát hozzád hűséges maradt-e a tested a múló évek során? Nem hagyott cserben soha? Néha néha bajok vannak vele? És mióta már. De attól még a te tested. Élsz, mert a tested is élni akar. Ha nem akarna élni, nagy bajba kerülnél. Az élet vége alighanem majd úgy köszönt reád, hogy tested valamely része egy napon azt súgja, elég volt. Neked ugyan kinek is? - még egyáltalán nem volt elég, adódhat úgy, esetleg, ám a szíved, vagy a tüdőd, vagy a csontjaid nem bírják tovább. Nem akarnak élni.
Mondd, hát mit tehetsz?
Vigyázol rá, sportolsz, és amennyire lehet, jól tartod: egészségesen, normálisan élsz. S a tested szolgál is Téged mindmáig, többé-kevésbé engedelmesen. Jó szamár; öregszik, de teherbíró, és imádata irántad alig lankad. Ne tagadd, tested a maga részéről még mindig szívósan igyekszik megtenni minden lehetőt. Érted él. Néha aztán megesik, hogy más után rohan. Mint aki megveszett! Nem rád figyel, a lelked kedvesére, hanem a magáéra. Ne biztasd ilyenkor, de engedd meg neki, ha nagyon nagyon akarja. Nem érdemes a testtel összeveszni: lelkünk másik fele az. S becsüld meg őt a maga fegyelmezetlenségében is, mert az erejét mutatja, a tartalékait. Ne légy büszke rá, ha a tested (mondom: lelked) fölös imádatának új tárgyat talál, de engedj neki, ha már nagyon vicsorog. Ha nem engedsz neki, meg fogja bosszulni. Testünk bölcsessége nem értelmi természetű. A hazugságot és az irigységet mindenesetre az oko embernél rosszabbul tűri. Lehet hogy ő már tud valamit, amit t még nem óhajtasz tudomásul venni. Többnyire azt, hogy megöregedtél. Vagy hogy valójában Téged nem szeretnek eléggé. Akkor őt sem. Egy szó, mint száz, ha nem engeded ki a szabadba, mikor már minden erejével nekifeszül az istrángnak, dühödten visszafordul egy idő után, és önmagába harap: a lelkedbe mar. A test dühe alattomos, lassú belső pusztításokra képes. Észre se veszed és meggyűlölöd a párod, holott valójában persze csak a képze láncaidat gyűlölöd, s nem őt. Al szeret, ezt nem hagyhatja.
A hű megkegyelmez Aki szeret, mindent tud. Neki nem kellenek bűnvallomások. Ne alázd meg azzal sem, hogy engedélyért folyamodsz hozzá, mint valami hivatalhoz. Aki hű, úgy szeret téged, mint magát, úgy ismer téged mint magát, tehát tudja, mikor mire van szükséged. Azt is, hogy miért. Nem kíváncsi a részletekre. Aki hű: hozzád hű, hozzád m~ gadhoz, a hibáiddal együtt. Nem kételkedik benned, ahogyan magában sem kételkedik. Vigyáz rád, vigyáz magára. Tudja, hogy a te te bármikor megtréfálhatja őt i és hogy a hamiskodásnál, eltitkolt, befülledt vágyaknál jobban semmi sem rothasztja a lelket, a testet. Aki hű hozzád, rendületlenül bízik benned, és nem ok nélkül, hiszi, hogy a párja vagy - különben össze se házasodtatok volna, ugye, íycxe megbeszéltük -, tehát tudja, hogy Te éppúgy megbocsátasz necyx mindent előre, mint ő neked. Nem azért, mert megérdemle Csak úgy. Mert ő a tested is. An neked adott. Ő a király. Szabad vagy.

vissza
vissza a főmenübe