Kiért él az ember?
De hiszen e kérdésfeltevéssel máris összefoglaltam,amit mondani szeretnék. Az életnek csak akkor támad értelme, ha valakiért - másokért - éljük. Nem valamiért, sose valamiért. Pedig ez népszerű tévedés: gyilkos félreértés. Akik elhitették veled, hogy a másokért hozott áldozatok jegyében telő élet örömtelenebb, mint hogyha a magad boldogulásáért robotolsz egy életen át, azért csaptak be, mivel olyasmire neveltek, aminek az ellenkezőjét ők sosem próbálták ki.
Ez nagyon mulatságos, amellett, hogy símivaló is. A vagyon nem boldogít. Érte azok harcolnak, akik nem tudják, hogy másokért, azaz élőkért élni összehasonlíthatatlanul élvezetesebb. Arról nem is beszélve, hogy sokkal több értelme van. Precízen fogalmazva: az életnek másként nincs is értelme.
A "valami" halott.Ha azt képzeljük, hogy a tárgy létezik, bálványozzuk, mint a fakutyát. Valami csakis eszköz lehet. Ha céllá válik, akkor valakinek a helyét bitorolja a szívünkben. Ez nem elsősorban annak a szempontjából katasztrofális, akinek a helyét elfoglalja, hanem inkább Téged illetően az. Egy helyben futsz, tiszta erőből, olykor egy életen át.
Ami a pénzt nyeli, de abból szinte semmit visszaadni nem képes. Ha ennek ellenére megadjuk a szegényeknek is mindazt, amivel azok bírnak átlagosan, akik a javakat megtermelték, akkor hosszabb távon sokkal többen lesznek sokkal szegényebbek, mint ma. Az ablakon kidobott pénz elvész. A munka ellenértéke nélkül kifizetett jövedelemnek inflációgerjesztő hatása van. Ha szereted a szegényeket, bármi áron megakadályozod, mondják a konzervatív közgazdászok, hogy a számuk növekedjék. Küzdj új munkahelyek megteremtéséért! Vagyis: járj kedvében a tőkének, úgy szeresd a szegényeidet. Aki a szegénység ellen küzd, ennek az okfejtésnek a hallatán leteszi a fegyvert. Kedvében jár a tőkének, és közben arra gondol, hogy szereti a szegényeket.
De ha te a szegényekért küzdesz, akkor az a beteg csecsemő jut majd eszedbe, akit a múltkor sírni láttál az alkoholista koldus anyja elapadt emlőjén, meg az a bácsi, aki az általános iskolában kémiára tanított, és a múltkor könyékig a kukában turkálni láttad a kapualjatokban. Nem nyugszol addig, amíg volt talalkozók Bálján? A házad hiába lesz nagyobb, ha a lelked egyre kisebb. Egy tárgyra nem lehet hálával emlékezni. Emléke csak az embernek marad. A tárgyak fogságában éláé Ha az életedet vagyontárgyak gyűjtésének, netán elvont fogalmak diadalra juttatásának, bizonyos eszmék végső győzelmének szenteled, mindenekelőtt magaddal tolsz ki. Ez olyan, mintha beleszeretnél egy gyertyatartóba, amelyről tudós tekintélyek állították és állítják, hogy nincs nála fontosabb a Földön, és ha jót akarsz magadnak, elsősorban vele foglalkozol. Életedet így a legkorábbi időktől a gyertyatartó tanulmányozásának, imádásának, pucolásának szenteled. Ellenségeidnek tekinted, akik el akarják venni tőled, eszmetársaidnak, akik a szidolozására alkalmaznak. Elhiszed, hogy gyermeked jövője függ tőle, hogy épségben add át neki a patinás ezüstöt, amelyet aztán remélhetően ő is szolgálni fog egy életen át. Büszke vagy rá, hogy a gyertyatartót szolgálod, másfelől alázatod jelének is tekinted. Hirdeted: "másnak tartom." Sőt: "én vagyok a gyertya."
De te nem a gyertya vagy.Te a király vagy!
Ha nem tudod, a legfőbb ideje, hogy ráébredj. Meglehet, bajban vagy. Hagyományokat kaptál már ha kaptál ilyeneket egyáltalán, családiakat és társadalmiakat , kötelességeket akasztottak a nyakadba, fenyegetésekkel felpántlikázva, előítéleteket, amelyekkel megtakaríthatod magadnak a gondolkodás fényűzését, a többséghez való igazodásra neveltek, nehogy egyszer is "kilógj a sorból", és így tovább.
Mindehhez semmi közöd.
amitfsd, helyesebben, akit elkerülsz, ha kell, még az életed árán is. Nem teszed azt, amiről a szíved mélyén tudod, hogy (részedről) az nem helyes, akkor sem, ha a tábornok úr parancsolja, vagy az atyaúristen. Amiről viszont megállapítottad, hogy helyes, továbbá kedved is van hozzá, mert örömet okoz, és nem csak neked (nem igazi öröm, amit nem oszthatunk meg mással), azt megteszed, akkor is, ha az irigy szomszéd és még sokak szerint neked egyszerűen elment az eszed. Hogy újra élsz, annak első jele az lesz, hogy újra érzed, közöd van ahhoz, amit csinálsz. Mint gyerekkorodban. A király azt csinál, amit akar.
Ez azzal kezdődik, hogy ha netán olyan munkát végzel, amit régóta feleslegesnek vagy másokra kártékonynak ítélsz, még ma abbahagyod. (Merő önzésből, teszem hozzá, hiszen már megbeszéltük, hogy amikor másnak ártasz, magadnak ártasz.) Ha csupán az a baj, hogy tevékenységed annyira önző, hogy rajtad (meg a brancsodon) kívül másnak semmi haszna belőle, úgy még ma olyanná alakítod, hogy legyen. Mert ha nem ezt teszed, végül majd te se jársz jól: kénytelen leszel meggyőződni, hogy a világon egyedül te szereted magadat, úgy, ahogy kéne, senki más. De még te sem vagy képes ezt úgy tenni, ahogy jólesne: ajándékképpen. Mások királyságának elismerése lesz az első lépésed önmagad birodalmában. Tégy valamit valaki másért, hogy egy kicsit te is élvezd az életet. Vívd ki függetlenségedet, szabadon adj magadból valakinek! Annyival tovább, annyival többet élsz.
Valakiért érdemes csak élni. A szegénység ellen küzdeni értelmetlen. A szegények megsegítéséért küzd az, aki tényleg tenni akar valamit a szegényekért. Személyesen isrnert szegények gondjával ébred és fekszik le, különben válságos helyzetben nem tud majd kitartani az igaza mellett. Nem lesz kire gondolnia. Nincs pénz a szegények segélyezésére, mondják közgazdasági értelemben jogosan a közgazdászok. A pénzt nem érdemes abba ölni, národ nem kerül menhelyre, biztos fedél alá, nem igaz? És még az igazságnál is jobban érdekel, hogy kap-e enni a csecsemő ma és holnap is, hát nem? Mi esik jobban, ha valakinek az életét megmented, vagy ha nyitótáncot járhatsz a Vál Attól vag király amihez közöd van. Valóságos és személyes, amit, helyesebben, akit szeretsz. Vagy

vissza
vissza a főmenübe