Nem vagy kész

Talán a halálban leszel kész, addig azonban még nagyon hosszú az idő. Most van. Amikor kidugod a fejed erre a világra, abban különbözöl a többi fajtától, hogy a fejed lágya még nincs benőve. A fejed is nőni fog az első néhány évben, de főként a homloklebenyed barázdáltsága változhat még jelentősen. Az ember, más élőlényekkel ellentétben, képes jelentős szellemi növekedésre a születése után is. Élete során mindvégig tanulhat. Mesebeli lehetőségünk ez. Szinte felfoghatatlan kegy. Ha nem volna benne részünk, ma se tudnánk többet, mint liánokon csüngő, sikoltozó őseink.
Azzal, hogy megszülettél, egyáltalán nem vagy kész, de még azzal sem, hogy elvégezted az egyetemet, vagy megnősültél, vagy megkaptad a Nobel-díjat. Csak amennyiben mind jobban önmagaddá leszel, vagyis egyre inkább képessé válsz birtokba venni, ami mind tágasabb, mind világosabb bensődben megnyílik előtted, akkor fogod látni, hogy az ember útjának, a lehetőségeinek soha nincsen vége. Ahogy az univerzum is végtelen. Olykor meg lehet pihenni. Meg is kell pihenni. Jó lesz alaposan megpihenni végül a földben. De...
Az ember még nincs készen.Az emberi szellemnek nincsenek határai. Ez a mi esélyünk. Nemcsak az egyes emberé, de az emberiségé is. Hogy valósággá lesz-e ez az esély, kiteljesítjük-e lehetőségeinket, az egyes emberen múlik, több milliárdon. Rajtad. Rajtam. Azért kell tudni, hogy kik vagyunk, hogy pontosan tudjuk, hol tartunk. Abból következik, hogyan tovább. Nézd meg, hogy néz ki ez a világ, és meglátod, hogy nézel k i. te. Katasztrofális. És pontosan ott katasztrofális, ahol te vagy szörnyű. Ne tiltakozz, gondolj csak utána. Úr vagy az érzéseid felett? Az a munkád, amit tenned kellene? Képes vagy felelősséget vállalni mindenért, aminek te vagy az oka? De ennek nem muszáj eztán is, és örökké így maradnia. Az összes, a közelgő apokalipszisről szóló, évezredes rémhír nehezíti a helyzetet. Amely különben évezredek óta elég cifra. De miattam. A világ azért nem lép előre, mert lusták vagyunk önmagunkat birtokba venni, személyiségünk erejét, tudását továbbfejleszteni. Helyette inkább a haderőt fejlesztjük, vagy a figyelemelterelő verkli muzsika terjesztési stratégiáját. Az ilyesmi nem olcsóbb, de könnyebbnek látszik. Szeretném bebizonyítani neked, hogy önmagaddal - tehát a világgal - szembenézni könnyebb, de élvezetesebb is, mint így vagy úgy elnyomni magadban az őszinte hangot. A tudást.
Az ember odabent mindent tud. El kell fogadni. Ennyi az egész. Aki elindul befelé tiszta szívvel, nyitott lélekkel, csöndben, egyedül, mert kíváncsi önmagára, és nem fél attól, amit meg fog tudni, mert arra gondol, hogy annál rosszabb nem történhet vele, mint amilyen rossz most körülötte minden. Továbbá arra gondol, hogy az igazság, ha van egyáltalán, akármilyen is, ezerszer jobb társaság a hazugságnál, hiszen létezik, míg a hazugság lényege épp az, hogy nem úgy van - mindent meg fog tudni, amire csak kíváncsi. A lényeget tudja meg majd, nem a jövőt vagy az időjárás-jelentést. Bár, ha jobban belegondolok, még azt is. Nem ítélkezni, méricskélni tanul meg az önmegismerő, hanem megbocsátani. Elfogadni. Aki nem fogadja el, hogy épp milyen állapotban van, hol tart, az nem változik addig egy szemet se, míg bele nem nyugszik, hogy olyan, amilyen. Abban a pillanatban már nem olyan.
Így működik az önmegismerés, amit elfogadsz, azt megismered. Ha megismered, azzal megszered. °~ ted, ami nem több, minthogy a létezését önmagadban engedélyezed. Nem azért, mert helyesled, hanem azért, mert létezik. Ekkor az a valami, aminek engedélyezted a létezését magadban, de valójában idegen tőled, csak valami külső kényszer hatására vált bensődnek részévé, azonnal vagy kis idő múltán elpárolog. Semmivé válik, vagy - ami gyakoribb - átváltozik. Mint a mesében: ha az elvarázsolt disznót a vándorlegény a nagylelkűen megosztott fél kenyerével visszavarázsolja vasgyúró kováccsá, a vasgyúró kovács a társául szegődik, hogy segítsen neki legyőzni a hétfejű sárkányt. Ö kovácsolja ehhez a megfelelő kardot. Érzed, hogy e fordulat szükségszerű?
Te és a világod annyit javulsz, amennyit beismersz - nem szégyellsz, hanem átölelsz - a hibáidból vagy a fogyatékosságaidból. Légy szigorú aztán nagylelkű! Amikor ezt megteszed, és nyomában az átváltozásodat megtapasztalod, nem egyszer, nem kétszer, de ahányszor csak képes vagy elfogadni a tökéletlenségedet, s valamit juttatni neki, ami nem olyan megalázó a számára, mint az öngyűlöleted, akkor előbb-utóbb ráébredsz arra is, hogy tehát ez az örvendetes átváltozás nem csak a lélekben tapasztalható meg. A külvilágban is, az életutunk során elénk siető kísértések, előttünk tornyosuló akadályok a mi döntéseinktől, önmagunkhoz való őszinteségünktől, önelfogadásunk mértékétől függően változnak át segítséggé, értelmes fordulattá. Próbává vagy maradnak, akár mi magunk, azok, amik kezdettől voltak:akadályok.
Az ára annak, hogy segítséggé legyenek az átkok, annyi, hogy aszerint élj, ahogyan ismered magad. Mint a legrégibb bölcsességek egyike mondja: az van kint, ami bent. És az van bent, ami kint. Olyan nincs, hogy magamhoz őszinte vagyok, máshoz meg nem. De fordítva sincs. Nincsen két világ. Ha magamat valóban elfogadom, akkor a másik embert is elfogadom. Nem helyeslem a vétkes vétkét, de szánom a vétkezőt. Magammal azonosnak tartom a szívem mélyén. Még nem ember igazán. De én sem. Még úton vagyunk.
Az út, amíg út, merő akadály. Nem kell kikerülni, lehazudni egyiket se. Meg kell állni, szemügyre kell venni mindet, egymás után. Nincs hová sietnünk. Amíg van akadály, az azt úgysem engedi. Rá kell jönnünk, hogy mi közünk van hozzá, hogy kerül elénk. S köszönni kell néki illendőn, amikor végre felismertük. Nem szabad letagadni az ismeretséget a rosszal, amelyet magunkban megleltünk. És akkor eltűnik vagy szárnyas paripánkká lesz, repülő szőnyegünkké változik át!

vissza
vissza a főmenübe