Ábránd 


Szárnyal a lelkem, 
Mert elfelejtette
De mégsem,
Mert még mindig itt él a szívemben!

Teljes szívembol szeretem,
De közhírré nem tehetem,
Sírok és élvezem, 
S halálig érlelem.

Vele nem lehetek, 
Mással meg nem tudok, 
Szétéget belülrol
Ez az átkozott fájdalom.

Szól az ének, 
A halál dala
Elaltat szépet
Az örök kárhozatban…