Végtelen búzamező terült el a látóhatáron, mint egy kényelmes óriás. A szellő kedvesen símogatta a kalászban lévő búzaszemeket, serkentette őket a duzzadásra. A nap a horizonton feküdt, várta a kísérő szemeket, amelyek minden lenyugváskor tágra nyílnak.
A sárga tengerben egy férfi ült törökülésben, szemben a nappal. Szemeit körbe-körbe forgatta, hol az érlelődő búzakalászokat bámulta, hol a lemenő napot. Ritkuló hajába olykor belekapott a szél.Más élőlényt nem nagyon látott a környéken. Négyszemközt volt a tájjal. Nem gondolkodott semmi nagy gondon, teljesen átadta magát a látványnak. Öröm járta át testét, hogy ő ezt a zavartalan pillanatot átélheti, amelyben nincs szüksége semmire. Egy kilométerre a háta mögött egy zöld Landrover ríkított, várta a gazdáját.
Egy gondolat tolakodott elméje felszínére : Örökre itt maradni! És ez a gondolat egyre erősebben, és egyre gyakrabban villant fel, színte mérgezte az agyát. Ahogy hallgatta az egymáshoz érő kalászok neszét, elvigyorodott. Tudta ,hogy eme gondolat pillanatokon belül valósággá fog válni.
Bob leállította a Buickját egy zöld Landrover mellett, majd fáradtan kikászálódott. A terepjáró a földesút szélén álldogált. Bob bekukucskált az autó ablakán, mobiltelefon, szemüveg és pénztárca hevert az anyósülésen. A búzaföld felé fordulva egy csapást látott meg, amely hosszan elnyúlt. Cammogva indult el rajta , hogy megtalálja azt az elmebeteget aki belegázolt az ő termésébe. Hosszas séta után elért az ösvény végéhez,amely egy nagyobb foltban testesült meg.
Próbált belelépni abba a foltba, de nem tudott, újra, és újra próbálkozott sikertelenül. Hiába adta ki a parancsot a lábának, de az meg sem mozdult. Megkerülte a foltot és újra próbálkozott.Ismételt kudarc. Felhagyott a kísérletezéssel és visszaindult a kocsijához. Ez a dolog a csodálkozás legkisebb szikráját sem váltotta ki belőle. De félt hátranézni.
Mark végre örült, hogy feljutott egy sétarepülőre. Tériszonya volt, de ő így akart szembeszállni vele. Az ablak mellett ült És tériszonyát ideiglenesen félrehajítva gyönyörködött a tájban. Egy búzaföld fölött szálltak, amikor megakadt a szeme, egy körülbelül négyzetméternyi területen, ahol nem aratták le a búzát, a növények csak le voltak taposva. Amint közelebb értek ahoz a folthoz, ahol egykor egy férfi törökülésben ült, tériszonya intenzívebben tért vissza mint, valaha, igaz, most másfajta félelem is keveredett bele. Gyorsan elkapta a tekintetét az ablaktól, és összeszorított fogakkal várta a leszállást.