Álmomban megízleltem egy almát.
Íze átszivárgott a valóságba.
Színekkel töltötte meg a kertet.
A madarak beszéde énekké változott.
A szőnyeg alattam életet kapott.
Malachit darabok csorogtak a fákra.
Sose láttam így a zöld leveleket.
A barátok beszéde káosz.
Hangzavarral ébred a hajnal.
Aki mellettem fekszik, idegen.
Ijedt szemeiben halványul az emlék.
Közös álmunk a ráncaiban kísért.
Harcol bennem a vágy és a feledés:
Egy láthatatlan gyümölcs magjai.
Körülöttünk kérdések virágzanak.