Menekülök egy álom elől
fekete üvegfalú folyosón.
Üres tekintetű érmék szóródnak szét,
a márványpadló szürkén komor.
A tér összehúzódik.
Fülemben a vér dobol.
Csak kijutni bármi áron
a lázas rémálomból!
A képlékeny út végén egy ajtó,
de a lábam olyan, mint egy szobor.
Az őr csak a kulccsal enged át,
az elmébe félelem szorul.