Embertelen kihívás
És gyötrelem, hogy élhess
Állatként egy odúban,
Mint börtönben a vétkes
Cérnaszálon mozgatott
Báb lesz majd az őröd,
Cérnaszálra aggatott
Követ kell majd törnöd
Mindennapi kenyered
Porcióra osztva,
Észrevenni nem mered,
Hogy hol leszel kifosztva
Tarkódon a bot nyoma
Csak festékpor a bőrön,
S a fájdalomnak vasfoga
Csak szép emlék egy tőrön
Paplanod egy álomkép,
Kispárnád a múlt,
Szenvedélyes álomként
Lepedőd vasút
Síntalpak és méterek,
Ha holtvágányon jársz
Cérnaszálon mozgatott
Váltó most a gát
Előtted a fal magas,
Oldalában kis lapát,
Vájhatnál rá sok fogat,
De megvárod az éjszakát
Sötétben, ha Hold ragyog,
Félelemre éhes,
Nem látod a kis kaput,
Mi átengedni képes
Megfordulsz és visszamész
Börtönödbe újból,
Veszélytelen ébredés,
Apró folt a múltból
Kegyetlenség, rút mosoly
Hazugságok, kártyavár
Embertelen kihívás
Tépi szét az éjszakát