Aki a virágot szereti

Hatalmas az űr,
fel kéne tölteni,
de akkora, hogy nem lehet
csak elfedni!
De minden fedelet,
ha nagy a vihar,
a szél leszed,
és ha újra felteszed
a virágod is megered,
ám ha egyszer megered
megállítani nem lehet!
Elkísér, megrekeszt,
míg végzeted nem lesz!

A virág míg fiatal
kűzd a daccal,
magával és mindenki mással,
mert a tövis egyenlő a halállal!
Ezt észrevenni nem lehet
csak érezni, mert úgy teszed!
Rózsa kerekedik a virágból,
aki észre veszi ég a vágytól,
de ez a vágy nem gátol,
csak kiűz a világból!
Mert Fekete az a Rózsa,
de értékét
a homály hozza felszínre!

Öntöztelek, locsoltalak,
veled együtt hervadoztak,
minden mit terveztem,
a házam, az életem!
De jót tesz a változás,
mert követi az elmúlást,
és ha ennek vége lesz,
az ablakra szert tehetsz!
Ez az ablak beenged,
de csak ha temeted!
Ha temetsz mindent mit szerettél,
mert szabad igazán csak akkor lettél!
De mit ér a szabadság,
ha nincs cél miért kihasználd?
Ez az mit feledni nem lehet,
s a célod mindíg megleled!

Aki a virágot szereti
rossz ember nem lehet!
De ha már jó ember lettem,
a virágot sem szeretem!