Levelek IWO JIMA-ról, avagy mi is áll a labanc-kurucz ügy hátterében.
Híreket kaptunk egy készülő invázióról, ezért riporterünk a helyszínre igyekezett, hogy első kézből tudja informálni olvasóinkat az ott történtekről.
Most az ő levele következik:
"Korán keltem, mert jelezték, hogy az invázió 10.00 órakor indul. A helyszínre igyekeztem, szerencsére a japán Páncélozott Utász Felderítő, Felkészítő, Inreguláris és Nyomkereső hadtest katonáival sikerült egy csapatszállítóban utaznom. A kijelölt eligazítási pontra menet jó hangulatban telt az út, arcukon semmilyen feszültség vagy félelem sem látszott.
- Rutinos öreg rókák ezek - gondoltam magamban. - Nem egy harcot már átéltek.-
Az eligazítás előtt még mindegyik többször ellenőrizte felszerelését, majd Lee Aj Szlo csapatparancsnok ismertette a feladatot. Ekkor derült ki, hogy a felderítés eredményeképpen felszínre került információk szerint, az amerikai-labanc hadtest támadást kíván indítani az IWO JIMA-i japán-kurucz támaszpont ellen. Első kijelölt helyük az egységeknek egy tó partján volt, ahol fegyelmezett katonákhoz méltóan el is foglalták helyüket. Már itt furcsának találtam azt a - biztos iszonyúan rejtjelezett - titkos kódot, ami 10-15 percenként valakinek a száját elhagyta.
Azóta s többször próbáltam ismert rejtjelfejtő kollégáim segítségével megfejteni, de végül mindegyik feladta. S mivel a japán hadtestparancsnokságot hiába kérdeztem meg, hogy árulják el, félszeg mosollyal az arcukon bölcs hallgatásba burkolództak.
Sajnos így kedves olvasóimat nem tudom informálni arról, mit is jelentett a csata hevében többször is felhangzó:
- API MEGVAGY? - üzenet.
De térjünk vissza inkább a csatára, a amerikai-labanc erők kisebb számbeli hátrányban indultak. Látszott, hogy számbeli hátrányukat elsősorban sokkal jobb technikai felszerelésükkel próbálják ellensúlyozni. Az első hullán a tó partján próbált meg - nem túl nagy intenzitással - áttörni a japán-kurucz vonalakon. Ezt az intenzítást látva a japán-kurucz vezetésben felmerült, hogy az ellenfél nem-e akar egy ügyes figyelemeltereléssel a tavon átkelve a csapatok hátába kerülni. Ezért a hadtestet 3 felé osztották, egyik vigyázta a tó bal oldalát, egy a közepét és a hadtest nagy része pedig az elméletileg egyetlen átkelőhelynek minősített jobb oldalt. Néhány szórványos próbálkozás után állóháború alakult ki, azonban a mesterlövészek mindkét oldalról - pontos utasításokra - ügyesen emelték ki az ellenség soraiból a fontos meghatározó pontokon lévő katonákat. A második hullám már lényegesen határozottabb támadást igyekezett megvalósítani az amerikai-labanc oldalon, azonban az igen jelentős csapatösszevonás következtében katonáink játszi könnyedséggel verték vissza ezt a rohamot is. Kis szünet következett be a támadásban, sejteni lehetett, hogy az ellenség összevonja csapatait a háttérben és végső támadásra készül. Nem csalatkoztunk, mert az utolsó támadáshoz az Amerikai-labanc hadtest összes katonája felsorakozott. Egy páncélozott fedezék takarásában próbáltak meg újra a jobb oldalon áttörni, azonban véres fejjel kénytelenek voltak visszavonulni. Mivel igen nagy veszteséget szenvedtek el, erősítést kértek.
Felderítésünk jelezte, hogy újabb és újabb egységek érkeznek a túloldalra, ezért elrendelték az igencsak megfogyatkozott hadtest visszavonulását az erdőbe. Ott 3 db Zéró Állapotú Szanitéc Logisztikai Osztagot kellett védeniük. Az első ilyen ZÁSZLÓ egy erdei tisztáson helyezkedett el, melyet egy katlanszerű erdőrész vett körbe. Természetesen a tisztásra bevezető 2 ösvényre jelentős alakulatok kerültek megakadályozva az esetleges közvetlen támadást. A többi egység a katlan falán körbe került elhelyezésre. A csapatok csendben megbújtak az erdőben. Szinte érezni lehetett a feszültséget a levegőben. Sorozatos támadások indultak az ösvényeken, és az ellenség megpróbálkozott a katlan külső falai felőli támadással is, de hamar rá kellett jönniük, hogy ott megfelelően felkészült egységekkel találja magát szembe, ezért egy idő után minden erejét a bevezető ösvényeken lévő csapataink ellen fordította. Látható volt, hogy egységeink nem bírják ki ezt a nyomást, ezért a hadtestparancsnokság elrendelte a visszavonulást az erdőben lévő 2. ZÁSZLÓ-hoz. Sajnos az ellenfél ezt észlelve villámgyorsan benyomult a tisztásra és hátba támadva a katlan peremén lévő egységeinket gyorsan likvidálta azokat, elfoglalta az 1. ZÁSZLÓ-t és villámgyorsan hátráló egységeink után nyomult. Az erdei ösvényeken történő visszavonuláskor rengeteg katonát vesztettünk. Látszott, hogy a 2. ZÁSZLÓT nem fogjuk sokáig tartani tudni, ezért a bölcs hadvezetés a csapatok jelentős részét egyből a 3. ZÁSZLÓ védelmére rendelte vissza. Ennek ellenére kis létszámú csapatunk a 2. ZÁSZLÓ-nál elesett ugyan, azonban igen jelentős vérveszteséget okozott az ellenségnek. A 3. ZÁSZLÓ ismételten egy tisztáson került felállításra, csapataink a környező bozótban megbújva védték az igen fontos helyszínt. Kiadásra került az utasítás, ezt a pontot már nem szabad semmilyen áron feladni. Szerencsére az amerikai-labanc erők ide – köszönhetően az előző helyszínen vívott véres csatának – jelentősen megfogyatkozva értek. Talán e helyzet miatt is lényegében egy komolyabb betörési kísérlet kivételével nem indítottak komolyabb támadást a 3. ZÁSZLÓ ellen.
Miután sikeresen visszaverték ezt a támadást is, csapataink a végső összecsapásra lettek összecsoportosítva. Ez a helyszín egy dombtető volt amely peremén kerültek kialakításra azok a fedezékek, melyek takarásából tökéletes lelátás nyílt a dombot körülvevő bokros területre. Az ellenség a maradék erőit gyűjtötte össze a domb rohamára, azonban elég elszórt támadásokat vezetett, melyeket hős csapataink rendre visszavertek. Több hullám is megtört a domboldalon. Egy kis lelkes csapat megpróbált némi borsot törni az amerikai-labanc csapatok orra alá azzal, hogy a hátukba kerülve megszerzik a haditervet, azonban szerencsétlenségükre belefutottak egy őrjáratba és felfedezték őket. Több szórványos támadás után egy oldalsó bekerítő manővert is megpróbáltak, azonban ez is eleve kudarcra volt ítélve felderítőink találékonysága miatt.
Sikereinket elkönyvelve katonáink nekiláttak a jól megérdemelt ellátmány elfogyasztásához. Már éppen végeztek vele amikor érkezett a hír az amerikai-labancok kihasználva a dombtetőn hagyott kis létszámú csapat figyelmetlenségét elfoglalták a dombtetőt. Azonnali támadást vezényelt a hadtestparancsnokság. Csapataink körülvették a dombot és rohamozni kezdtek.
A lényegesen jobb helyzetben lévő ellenfél folyamatosan verte vissza támadásainkat, amikor is egy igen kis fős csapat ravasz cselre szánta el magát. Óvatosan az ellenfél hátába lopódzva sikeresen visszafoglalták a dombot.
Boldog ünneplés közepette zajlott a hazaút. Még sokáig fogják emlegetni ezt a nagyszerű győzelmet amit a japán-kuruc nép aratott az amerikai-labanc nép fölött.
Hej ha ezt RA-KOC-ZEE láthatta volna.”
ZSEE-RAF
A Tenkes kapitánya seggbe rúgta Pityik őrmestert, avagy a terminátorok beolvasztása!
2011.04.16-án szombaton tartotta S.W.A.T. Paintball egyesület a 10. nemzetközi scenariot. A magyar woodsball társadalom szégyelheti /már most jelzem, hogy leszarom a kifogásokat!/ magát ugyanis a jubileum ellenére az eligazításra a 32 osztrák játékos ellenében mindössze 36 magyar játékos sorakozott fel. A sógorok be voltak öltözve tökéleteskatonagyilkológépterminátorpredátornak. Az erőviszonyokat elnézve elég nyilvánvaló volt egy Magyar – Osztrák meccs. Mielőtt belekezdenék el kell mondanom, hogy 3 féle labanc volt az ellenfélnél. Az első fajta /ebből volt a legtöbb/ teljesen normális paintballos akik nem csalnak, hanem kiállnak ha meglövik őket. A második féle a Terminátorok akik 3-4-5 tiszta találat után esetleg-valószínűleg kiállnak. A harmadik legveszélyesebb fajta a Szuperterminátor. Ezt hiába találod el nem hal meg. Ezek ellen csak akkor érsz el eredményt ha kétszer vagy többször maszkon találod. Nem ám akárhol, hanem a lencsén, de minimum 2 találat kell neki, hogy egyik szemével se lásson mert amíg lát addig lő a suttyója.
Eligazítás, karszalagozás, bla-bla. A magyarok a védők, a labancok a támadók. Az első csata a tó körül zajlik. Ez az a terület ahol a gázálarcos scenarion át kellet kelni, csak most jóval nagyobb területen áll a víz. A támadók feladata, hogy a tavat megkerülve elfoglaljanak egyetlen kicsi zászlót. Na azért ennél kicsit keményebb a helyzetük ugyanis a tó két partján gyalogösvény szélességű helyen kellet volna előre törniük. Ha igazi háború lett volna akkor a hullákból emelhettek volna fedezéket így viszont esélyük sem volt. A bal szélen két ismeretlen kuruc hőssel és Desertfox barátommal eléggé unatkoztunk, mert erre talán 2-3 sógor próbálkozott teljesen esélytelenül. A jobb szél kicsit darálósabb volt. Úgy kb. 150000-szer. De hát ha eljövünk a balszélről akkor az védtelen marad és akkor így aztán tulajdonképpen mi 4-en mentettük meg a sereget stbstb. Félretéve a viccet, a jobb szélen rohadtul nagy tűzerővel nagyon becsületesen próbáltak áttörni az osztrákok, de a magyarok nagyon jól védhető pozíciókból fegyelmezetten aprították őket. Sorban haltak el az akciók és fogyott a labancok lőszere. Az autóktól iszonyú távolságra voltunk így tankolásról szó sem lehetett. //A scenariot szervező Horváth Lacit az IWO JIMA-n történtek ihlették. Ott ugyebár a japánok védekeztek és az amik támadtak. Itt most akkor mi a terv szerint védekezünk.// Fogadjunk nem fogjátok kitalálni, hogy velőtrázó BANZÁJ-t üvöltve ki az aki elkezdi lerohanni a támadókat. Egy gyalogösvényen egyedül üvöltve rohan az ellenség felé 10 másodpercig. Aztán lelövik, de újabb hihetetlen kifinomult akciót hajt végre BANZÁJ-t űvöltve. 10 másodperc és megint rohan a visszaállási pontra. Aki nem tudta kitalálni annak segítek: Steinbach Tamás alias Stomi alias Mein Führer alias Véres Hús alias rohanjunk be egy folyosóra 20 ellenfél közé alias legnagyobb szívű stb. stb. Teljesen esélytelen, de Ő meg próbálja és Őt ezért is imádjuk. Szép lassan lejár az idő és hát azt kell mondjam 1-0 a kurucoknak. Stomi barátommal később beszélgettünk és Ő is azon a véleményen volt, hogy ezt a csatát mi sem nyertük volna meg a támadó oldalon. Azért ennek a kijelentésnek súlya van hiszen a támadás mérték egysége 1 stomi.
Levegő, Co és lőszer töltés után a második pálya teljesen tisztán dzsungelharc. A védőknek 3 zászlót kell megvédeni. Akit lelőnek az egy zászlóval hátrébb áll és a harmadik zászlónál egyenes kiesés. Az első zászló egy kb. 12 méter átmérőjű köves, sziklás tisztáson van. Rohadtul jönnek, hullunk mint a legyek, de azért nekik is van veszteségük szépen. Itt láttam olyat gyerekek mint a filmekben. Egy Dani nevű Balatonfüredi legény áll a tisztás közepén és veszettül a lő a bozótba és mozog jobbra balra. A szép az egészben, hogy tőle 3-4 méterre 8-9 labanc lövi őt. Előtte az osztrákoktól 1 m-re egy kő mögött ott lapul Balu barátom és várja, hogy kijöjjenek ez erdőből. Nem hittem el amit látok. Olyan volt az egész mint amikor a filmekben lelassítják a képet és a hangot leveszik. Balut nem látják, a Dani gyereket meg nem találják el. Sorban lövi le őket. Én kb. 6m-rel Dani mögött vagyok és lövöm a vele szemben levőket. Teljesen megőrölök és ki kell rohannom a tisztásra. Üvöltve rohanok be egy kő mögé Dani mellé, Balu mögé. Basszátok meg, ha nem látom nem hiszem el: a Dani gyereket még mindig nem találják el. Már vannak az ő felükön vagy 13-an. A mi fejünk fölött pedig lőnek a mieink az erdőből. A Katonák voltunk ehhez képest semmi, az adrenalin úgy jön mint a gyorsvonat. Persze azért a végén lenyomnak és mehetünk hátra a 2-es zászlóhoz. Az egy erdei ösvényen van védhetetlen helyen, mert nem férünk el és nem is tudunk rendesen felállni és már rajtunk is vannak. Hátra a harmadik zászlóhoz. Itt faszán felállunk és messziről védjük a zászlót így ha oda akarnak érni akkor dupla távolságra kell lőniük mint nekünk. A jobb szélen nem tudjuk eldönteni, hogy a szalag melyik szélén jöhetnek. A KisStomival /Ő is örült mint az apja /kerülünk egyet jobbra és megvarrjuk a bozótost ahol mozgást látunk. Vissza mennek és tulajdonképpen nem is próbálkoznak keményen a 3. zászló megszerzésével. Lejár az idő: 2-0.
Finom ebéd, ejtőzés, töltés, 3. meccs.
A D-day pálya a következő feladat. Az labanc-amik lentről próbálnak feljönni, a kuruc-japók visszaverik őket. Ez a terv! Igen ám: csak az egyik labanc a hátára tűzi a csapat zászlójukat és úgy vonulnak le az indulási pontra. Nagyon tetszik a zászló / Meg ezt a dombot már úgyis megvédtük nyáron amikor nem nyerhettünk / ezért egyből lebeszélem Stommal, hogy menjünk le érte. A Gurkhások 3-an vannak. A 10 Puffinból: Desertfox, Balu és Én. Ez már 6 ember. A SWAT-hoz időközben megérkezik Macsó és Mongoose is. Ők is benne vannak egy harmadik swatossal. Ez már 9 ember. Szólok a bírónak aki azt mondja: De akkor legyen meg a zászló! Oké. Elindul a játék. Persze elbasszuk mert nem várjuk meg egymást elöttünk a zászló de hát 9 ember több hullámban érkezve nem nagy erő. A labancok innentől kezdve már figyelnek arra amerre le tudnánk menni. Nem jött be innentől kezdve nem is megyek le mert elvileg nem szabad. Nem jött össze a zászló akkor védjük meg a mienket. Persze a 9 emberen kívül egy csomóan mennek lefelé pedig nem szabad. Ezt a szart mondjuk én kavartam sorry kedves labancok. Ebben a játékban ami elvileg az utolsó, egyre több az elején említett Terminátorral ill. Szuperterminátorral találkozom és ezzel kezdenek felbaszni. Mindegy mert igazából esélyük sincs megint és gondolom ez bassza az agyukat. A pálya egyébként egész más mint a d-day-nél mert kevesebb a dombtetőn a fedezék. A Puffinosok a vége felé a bal szélen egy domb egyik oldaláról veszett párbajt vívnak egy pár labanccal akik a domb túloldalán próbálkoznak. A bájos az egészben, hogy talán egy embernek van bogyója a többi csak puffogtat nevelő célzattal. A végén jót röhögnek a labancokkal együtt. Ezért mondom, hogy a legtöbbjük tök normális volt. Letelik megint az idő és ez bizony 3-0
Persze a labancok kívánnak egy becsületgólt ezért aztán akarnak egy olyat ahol ők védik a dombot. Legyen, bár itt már csak 24 kuruc japó megy be. Ezek között még mindig van 4 Puffin: Fruzsi, Zoli, Desertfox és Én. Itt már Szuperultrabrutálterminátorok is vannak. Ezek basszátok meg semmire nem állnak ki. Egy fedező tűznél szépen higgadtan lassan 2 perc alatt elpötyögtetek 500-at. 25 tisztán látszó találatom van. 3 szarházi megy le, a a többi marad. Ennek ellenére a mieink a gumikig jutnak fel. Mivel a sutyerák genyák nem állnak ki, így a támadás elhal. Nincs lőszerem se nekem se Desertfoxnak és a csalástól „kicsit” ideges vagyok. Egy halhatatlan klasszikustól /Lacza Levente/ tanult trükköt bevetve leengedett puskával, üres tubbal a kezemben felsétálok a labancok között. Desert jön mögöttem. A visszaállási ponttól elsétáltunk Deserttel a zászlójukhoz úgy hogy egy atommag sem fér a seggembe úgy parázok. Állunk a zászlójuktól 3-4 méterre és nézünk. Letépem a zászlójukat. 4-0 Semmi! 4-0 Semmi! Ezek lőnek tovább! 1-2 észre veszi és elkezd karattyolni. Mindegyiknek elmagyarázom, hogy egyetlen mozdulattal sem emeltem fel a puskámat és a kezemet. Ezek belátják, hogy nem csaltam kezet rázunk és megyünk öltözni. Mire az autókhoz érünk, addigra együtt röhögünk. A bírok nem fujják le! Nem értem hiszen ha nincs zászló akkor mi túrós lóf…t védenek. Nem értem! Nem értem! Nem Értem! Szerintem a barmok még most is nyomják.
16.15-kor indulás haza. 21.50-re mindenkit hazavittem és otthon vagyok.
Fáradt vagyok és a CNN-n látom, hogy Pápán még mindig harcolnak a ki lőhetetlen Szuperterminátorok. Nem Értem! Nem Értem!
Köszönjük a szép napot a jó szervezést és a finom ebédet a S.W.A.T. paintball egyesületnek.
2011-04-17 Ohara/Puffin Paintball
[Beküldte Ohara]
Híreket kaptunk egy készülő invázióról, ezért riporterünk a helyszínre igyekezett, hogy első kézből tudja informálni olvasóinkat az ott történtekről.
Most az ő levele következik:
"Korán keltem, mert jelezték, hogy az invázió 10.00 órakor indul. A helyszínre igyekeztem, szerencsére a japán Páncélozott Utász Felderítő, Felkészítő, Inreguláris és Nyomkereső hadtest katonáival sikerült egy csapatszállítóban utaznom. A kijelölt eligazítási pontra menet jó hangulatban telt az út, arcukon semmilyen feszültség vagy félelem sem látszott.
- Rutinos öreg rókák ezek - gondoltam magamban. - Nem egy harcot már átéltek.-
Az eligazítás előtt még mindegyik többször ellenőrizte felszerelését, majd Lee Aj Szlo csapatparancsnok ismertette a feladatot. Ekkor derült ki, hogy a felderítés eredményeképpen felszínre került információk szerint, az amerikai-labanc hadtest támadást kíván indítani az IWO JIMA-i japán-kurucz támaszpont ellen. Első kijelölt helyük az egységeknek egy tó partján volt, ahol fegyelmezett katonákhoz méltóan el is foglalták helyüket. Már itt furcsának találtam azt a - biztos iszonyúan rejtjelezett - titkos kódot, ami 10-15 percenként valakinek a száját elhagyta.
Azóta s többször próbáltam ismert rejtjelfejtő kollégáim segítségével megfejteni, de végül mindegyik feladta. S mivel a japán hadtestparancsnokságot hiába kérdeztem meg, hogy árulják el, félszeg mosollyal az arcukon bölcs hallgatásba burkolództak.
Sajnos így kedves olvasóimat nem tudom informálni arról, mit is jelentett a csata hevében többször is felhangzó:
- API MEGVAGY? - üzenet.
De térjünk vissza inkább a csatára, a amerikai-labanc erők kisebb számbeli hátrányban indultak. Látszott, hogy számbeli hátrányukat elsősorban sokkal jobb technikai felszerelésükkel próbálják ellensúlyozni. Az első hullán a tó partján próbált meg - nem túl nagy intenzitással - áttörni a japán-kurucz vonalakon. Ezt az intenzítást látva a japán-kurucz vezetésben felmerült, hogy az ellenfél nem-e akar egy ügyes figyelemeltereléssel a tavon átkelve a csapatok hátába kerülni. Ezért a hadtestet 3 felé osztották, egyik vigyázta a tó bal oldalát, egy a közepét és a hadtest nagy része pedig az elméletileg egyetlen átkelőhelynek minősített jobb oldalt. Néhány szórványos próbálkozás után állóháború alakult ki, azonban a mesterlövészek mindkét oldalról - pontos utasításokra - ügyesen emelték ki az ellenség soraiból a fontos meghatározó pontokon lévő katonákat. A második hullám már lényegesen határozottabb támadást igyekezett megvalósítani az amerikai-labanc oldalon, azonban az igen jelentős csapatösszevonás következtében katonáink játszi könnyedséggel verték vissza ezt a rohamot is. Kis szünet következett be a támadásban, sejteni lehetett, hogy az ellenség összevonja csapatait a háttérben és végső támadásra készül. Nem csalatkoztunk, mert az utolsó támadáshoz az Amerikai-labanc hadtest összes katonája felsorakozott. Egy páncélozott fedezék takarásában próbáltak meg újra a jobb oldalon áttörni, azonban véres fejjel kénytelenek voltak visszavonulni. Mivel igen nagy veszteséget szenvedtek el, erősítést kértek.
Felderítésünk jelezte, hogy újabb és újabb egységek érkeznek a túloldalra, ezért elrendelték az igencsak megfogyatkozott hadtest visszavonulását az erdőbe. Ott 3 db Zéró Állapotú Szanitéc Logisztikai Osztagot kellett védeniük. Az első ilyen ZÁSZLÓ egy erdei tisztáson helyezkedett el, melyet egy katlanszerű erdőrész vett körbe. Természetesen a tisztásra bevezető 2 ösvényre jelentős alakulatok kerültek megakadályozva az esetleges közvetlen támadást. A többi egység a katlan falán körbe került elhelyezésre. A csapatok csendben megbújtak az erdőben. Szinte érezni lehetett a feszültséget a levegőben. Sorozatos támadások indultak az ösvényeken, és az ellenség megpróbálkozott a katlan külső falai felőli támadással is, de hamar rá kellett jönniük, hogy ott megfelelően felkészült egységekkel találja magát szembe, ezért egy idő után minden erejét a bevezető ösvényeken lévő csapataink ellen fordította. Látható volt, hogy egységeink nem bírják ki ezt a nyomást, ezért a hadtestparancsnokság elrendelte a visszavonulást az erdőben lévő 2. ZÁSZLÓ-hoz. Sajnos az ellenfél ezt észlelve villámgyorsan benyomult a tisztásra és hátba támadva a katlan peremén lévő egységeinket gyorsan likvidálta azokat, elfoglalta az 1. ZÁSZLÓ-t és villámgyorsan hátráló egységeink után nyomult. Az erdei ösvényeken történő visszavonuláskor rengeteg katonát vesztettünk. Látszott, hogy a 2. ZÁSZLÓT nem fogjuk sokáig tartani tudni, ezért a bölcs hadvezetés a csapatok jelentős részét egyből a 3. ZÁSZLÓ védelmére rendelte vissza. Ennek ellenére kis létszámú csapatunk a 2. ZÁSZLÓ-nál elesett ugyan, azonban igen jelentős vérveszteséget okozott az ellenségnek. A 3. ZÁSZLÓ ismételten egy tisztáson került felállításra, csapataink a környező bozótban megbújva védték az igen fontos helyszínt. Kiadásra került az utasítás, ezt a pontot már nem szabad semmilyen áron feladni. Szerencsére az amerikai-labanc erők ide – köszönhetően az előző helyszínen vívott véres csatának – jelentősen megfogyatkozva értek. Talán e helyzet miatt is lényegében egy komolyabb betörési kísérlet kivételével nem indítottak komolyabb támadást a 3. ZÁSZLÓ ellen.
Miután sikeresen visszaverték ezt a támadást is, csapataink a végső összecsapásra lettek összecsoportosítva. Ez a helyszín egy dombtető volt amely peremén kerültek kialakításra azok a fedezékek, melyek takarásából tökéletes lelátás nyílt a dombot körülvevő bokros területre. Az ellenség a maradék erőit gyűjtötte össze a domb rohamára, azonban elég elszórt támadásokat vezetett, melyeket hős csapataink rendre visszavertek. Több hullám is megtört a domboldalon. Egy kis lelkes csapat megpróbált némi borsot törni az amerikai-labanc csapatok orra alá azzal, hogy a hátukba kerülve megszerzik a haditervet, azonban szerencsétlenségükre belefutottak egy őrjáratba és felfedezték őket. Több szórványos támadás után egy oldalsó bekerítő manővert is megpróbáltak, azonban ez is eleve kudarcra volt ítélve felderítőink találékonysága miatt.
Sikereinket elkönyvelve katonáink nekiláttak a jól megérdemelt ellátmány elfogyasztásához. Már éppen végeztek vele amikor érkezett a hír az amerikai-labancok kihasználva a dombtetőn hagyott kis létszámú csapat figyelmetlenségét elfoglalták a dombtetőt. Azonnali támadást vezényelt a hadtestparancsnokság. Csapataink körülvették a dombot és rohamozni kezdtek.
A lényegesen jobb helyzetben lévő ellenfél folyamatosan verte vissza támadásainkat, amikor is egy igen kis fős csapat ravasz cselre szánta el magát. Óvatosan az ellenfél hátába lopódzva sikeresen visszafoglalták a dombot.
Boldog ünneplés közepette zajlott a hazaút. Még sokáig fogják emlegetni ezt a nagyszerű győzelmet amit a japán-kuruc nép aratott az amerikai-labanc nép fölött.
Hej ha ezt RA-KOC-ZEE láthatta volna.”
ZSEE-RAF
A Tenkes kapitánya seggbe rúgta Pityik őrmestert, avagy a terminátorok beolvasztása!
2011.04.16-án szombaton tartotta S.W.A.T. Paintball egyesület a 10. nemzetközi scenariot. A magyar woodsball társadalom szégyelheti /már most jelzem, hogy leszarom a kifogásokat!/ magát ugyanis a jubileum ellenére az eligazításra a 32 osztrák játékos ellenében mindössze 36 magyar játékos sorakozott fel. A sógorok be voltak öltözve tökéleteskatonagyilkológépterminátorpredátornak. Az erőviszonyokat elnézve elég nyilvánvaló volt egy Magyar – Osztrák meccs. Mielőtt belekezdenék el kell mondanom, hogy 3 féle labanc volt az ellenfélnél. Az első fajta /ebből volt a legtöbb/ teljesen normális paintballos akik nem csalnak, hanem kiállnak ha meglövik őket. A második féle a Terminátorok akik 3-4-5 tiszta találat után esetleg-valószínűleg kiállnak. A harmadik legveszélyesebb fajta a Szuperterminátor. Ezt hiába találod el nem hal meg. Ezek ellen csak akkor érsz el eredményt ha kétszer vagy többször maszkon találod. Nem ám akárhol, hanem a lencsén, de minimum 2 találat kell neki, hogy egyik szemével se lásson mert amíg lát addig lő a suttyója.
Eligazítás, karszalagozás, bla-bla. A magyarok a védők, a labancok a támadók. Az első csata a tó körül zajlik. Ez az a terület ahol a gázálarcos scenarion át kellet kelni, csak most jóval nagyobb területen áll a víz. A támadók feladata, hogy a tavat megkerülve elfoglaljanak egyetlen kicsi zászlót. Na azért ennél kicsit keményebb a helyzetük ugyanis a tó két partján gyalogösvény szélességű helyen kellet volna előre törniük. Ha igazi háború lett volna akkor a hullákból emelhettek volna fedezéket így viszont esélyük sem volt. A bal szélen két ismeretlen kuruc hőssel és Desertfox barátommal eléggé unatkoztunk, mert erre talán 2-3 sógor próbálkozott teljesen esélytelenül. A jobb szél kicsit darálósabb volt. Úgy kb. 150000-szer. De hát ha eljövünk a balszélről akkor az védtelen marad és akkor így aztán tulajdonképpen mi 4-en mentettük meg a sereget stbstb. Félretéve a viccet, a jobb szélen rohadtul nagy tűzerővel nagyon becsületesen próbáltak áttörni az osztrákok, de a magyarok nagyon jól védhető pozíciókból fegyelmezetten aprították őket. Sorban haltak el az akciók és fogyott a labancok lőszere. Az autóktól iszonyú távolságra voltunk így tankolásról szó sem lehetett. //A scenariot szervező Horváth Lacit az IWO JIMA-n történtek ihlették. Ott ugyebár a japánok védekeztek és az amik támadtak. Itt most akkor mi a terv szerint védekezünk.// Fogadjunk nem fogjátok kitalálni, hogy velőtrázó BANZÁJ-t üvöltve ki az aki elkezdi lerohanni a támadókat. Egy gyalogösvényen egyedül üvöltve rohan az ellenség felé 10 másodpercig. Aztán lelövik, de újabb hihetetlen kifinomult akciót hajt végre BANZÁJ-t űvöltve. 10 másodperc és megint rohan a visszaállási pontra. Aki nem tudta kitalálni annak segítek: Steinbach Tamás alias Stomi alias Mein Führer alias Véres Hús alias rohanjunk be egy folyosóra 20 ellenfél közé alias legnagyobb szívű stb. stb. Teljesen esélytelen, de Ő meg próbálja és Őt ezért is imádjuk. Szép lassan lejár az idő és hát azt kell mondjam 1-0 a kurucoknak. Stomi barátommal később beszélgettünk és Ő is azon a véleményen volt, hogy ezt a csatát mi sem nyertük volna meg a támadó oldalon. Azért ennek a kijelentésnek súlya van hiszen a támadás mérték egysége 1 stomi.
Levegő, Co és lőszer töltés után a második pálya teljesen tisztán dzsungelharc. A védőknek 3 zászlót kell megvédeni. Akit lelőnek az egy zászlóval hátrébb áll és a harmadik zászlónál egyenes kiesés. Az első zászló egy kb. 12 méter átmérőjű köves, sziklás tisztáson van. Rohadtul jönnek, hullunk mint a legyek, de azért nekik is van veszteségük szépen. Itt láttam olyat gyerekek mint a filmekben. Egy Dani nevű Balatonfüredi legény áll a tisztás közepén és veszettül a lő a bozótba és mozog jobbra balra. A szép az egészben, hogy tőle 3-4 méterre 8-9 labanc lövi őt. Előtte az osztrákoktól 1 m-re egy kő mögött ott lapul Balu barátom és várja, hogy kijöjjenek ez erdőből. Nem hittem el amit látok. Olyan volt az egész mint amikor a filmekben lelassítják a képet és a hangot leveszik. Balut nem látják, a Dani gyereket meg nem találják el. Sorban lövi le őket. Én kb. 6m-rel Dani mögött vagyok és lövöm a vele szemben levőket. Teljesen megőrölök és ki kell rohannom a tisztásra. Üvöltve rohanok be egy kő mögé Dani mellé, Balu mögé. Basszátok meg, ha nem látom nem hiszem el: a Dani gyereket még mindig nem találják el. Már vannak az ő felükön vagy 13-an. A mi fejünk fölött pedig lőnek a mieink az erdőből. A Katonák voltunk ehhez képest semmi, az adrenalin úgy jön mint a gyorsvonat. Persze azért a végén lenyomnak és mehetünk hátra a 2-es zászlóhoz. Az egy erdei ösvényen van védhetetlen helyen, mert nem férünk el és nem is tudunk rendesen felállni és már rajtunk is vannak. Hátra a harmadik zászlóhoz. Itt faszán felállunk és messziről védjük a zászlót így ha oda akarnak érni akkor dupla távolságra kell lőniük mint nekünk. A jobb szélen nem tudjuk eldönteni, hogy a szalag melyik szélén jöhetnek. A KisStomival /Ő is örült mint az apja /kerülünk egyet jobbra és megvarrjuk a bozótost ahol mozgást látunk. Vissza mennek és tulajdonképpen nem is próbálkoznak keményen a 3. zászló megszerzésével. Lejár az idő: 2-0.
Finom ebéd, ejtőzés, töltés, 3. meccs.
A D-day pálya a következő feladat. Az labanc-amik lentről próbálnak feljönni, a kuruc-japók visszaverik őket. Ez a terv! Igen ám: csak az egyik labanc a hátára tűzi a csapat zászlójukat és úgy vonulnak le az indulási pontra. Nagyon tetszik a zászló / Meg ezt a dombot már úgyis megvédtük nyáron amikor nem nyerhettünk / ezért egyből lebeszélem Stommal, hogy menjünk le érte. A Gurkhások 3-an vannak. A 10 Puffinból: Desertfox, Balu és Én. Ez már 6 ember. A SWAT-hoz időközben megérkezik Macsó és Mongoose is. Ők is benne vannak egy harmadik swatossal. Ez már 9 ember. Szólok a bírónak aki azt mondja: De akkor legyen meg a zászló! Oké. Elindul a játék. Persze elbasszuk mert nem várjuk meg egymást elöttünk a zászló de hát 9 ember több hullámban érkezve nem nagy erő. A labancok innentől kezdve már figyelnek arra amerre le tudnánk menni. Nem jött be innentől kezdve nem is megyek le mert elvileg nem szabad. Nem jött össze a zászló akkor védjük meg a mienket. Persze a 9 emberen kívül egy csomóan mennek lefelé pedig nem szabad. Ezt a szart mondjuk én kavartam sorry kedves labancok. Ebben a játékban ami elvileg az utolsó, egyre több az elején említett Terminátorral ill. Szuperterminátorral találkozom és ezzel kezdenek felbaszni. Mindegy mert igazából esélyük sincs megint és gondolom ez bassza az agyukat. A pálya egyébként egész más mint a d-day-nél mert kevesebb a dombtetőn a fedezék. A Puffinosok a vége felé a bal szélen egy domb egyik oldaláról veszett párbajt vívnak egy pár labanccal akik a domb túloldalán próbálkoznak. A bájos az egészben, hogy talán egy embernek van bogyója a többi csak puffogtat nevelő célzattal. A végén jót röhögnek a labancokkal együtt. Ezért mondom, hogy a legtöbbjük tök normális volt. Letelik megint az idő és ez bizony 3-0
Persze a labancok kívánnak egy becsületgólt ezért aztán akarnak egy olyat ahol ők védik a dombot. Legyen, bár itt már csak 24 kuruc japó megy be. Ezek között még mindig van 4 Puffin: Fruzsi, Zoli, Desertfox és Én. Itt már Szuperultrabrutálterminátorok is vannak. Ezek basszátok meg semmire nem állnak ki. Egy fedező tűznél szépen higgadtan lassan 2 perc alatt elpötyögtetek 500-at. 25 tisztán látszó találatom van. 3 szarházi megy le, a a többi marad. Ennek ellenére a mieink a gumikig jutnak fel. Mivel a sutyerák genyák nem állnak ki, így a támadás elhal. Nincs lőszerem se nekem se Desertfoxnak és a csalástól „kicsit” ideges vagyok. Egy halhatatlan klasszikustól /Lacza Levente/ tanult trükköt bevetve leengedett puskával, üres tubbal a kezemben felsétálok a labancok között. Desert jön mögöttem. A visszaállási ponttól elsétáltunk Deserttel a zászlójukhoz úgy hogy egy atommag sem fér a seggembe úgy parázok. Állunk a zászlójuktól 3-4 méterre és nézünk. Letépem a zászlójukat. 4-0 Semmi! 4-0 Semmi! Ezek lőnek tovább! 1-2 észre veszi és elkezd karattyolni. Mindegyiknek elmagyarázom, hogy egyetlen mozdulattal sem emeltem fel a puskámat és a kezemet. Ezek belátják, hogy nem csaltam kezet rázunk és megyünk öltözni. Mire az autókhoz érünk, addigra együtt röhögünk. A bírok nem fujják le! Nem értem hiszen ha nincs zászló akkor mi túrós lóf…t védenek. Nem értem! Nem értem! Nem Értem! Szerintem a barmok még most is nyomják.
16.15-kor indulás haza. 21.50-re mindenkit hazavittem és otthon vagyok.
Fáradt vagyok és a CNN-n látom, hogy Pápán még mindig harcolnak a ki lőhetetlen Szuperterminátorok. Nem Értem! Nem Értem!
Köszönjük a szép napot a jó szervezést és a finom ebédet a S.W.A.T. paintball egyesületnek.
2011-04-17 Ohara/Puffin Paintball
[Beküldte Ohara]
| Comment(s): 0 |   |
|
|