Az M1 Garand

Véleményem szerint az M1 Grand a legjobb fegyver, amit valaha is kitaláltak" - Gen. George Patton.
Az amerikai M1 karabély a legelsõ félautomata fegyverek egyike, és a második világháború során rengeteg szövetséges katona elsõdleges puskája volt. Pontos, és kb. 400 méterig, van átütõereje.
Körülbelül 5. 5 kg  súlyú, és 8 darab. 30-as (7. 62mm-es)  kaliberû golyót fogad be, amik egy tárban sorakoznak. Ez a tár a 8. golyó kilövésével automatikusan kirepül.
Volt ezen kívül még egy távcsöves, és egy gránátvetõs verziója is.

Colt 45

A Colt, 1911-et és 1911-A1-t rendszeresítették az amerikai hadseregben a második világháború során. A régebbi változatot a tankok legénységei, pilóták kapták. A 1911-A1 egy kicsit nagyobb, biztonságosabb volt, nem ütött akkorát tüzeléskor. 45-ös kaliberû töltényeket használt, és mindössze 1 kg-ot nyomott. Míg eredetileg csak a tisztek számára volt elérhetõ, késõbb már bármelyik közlegény is be tudta szerezni.

M1903A4 Springfield mesterlövész puska:

Ezt a puskát elõször 1903-ban kezdték gyártani, és jó egymillió darabot állítottak elõ egészen az 1930-as évek végéig, amikor leálltak a termeléssel. A II. világháború felé haladva azonban a kormányzat újraindíttatta a Remington céggel a termelést, és 1943-ra már 330. 000 darabot állítottak elõ, 1944-re újabb 700. 000-et. Az idõ múlásával számos változtatáson ment keresztül, melyek a felépítést érintették. Szerelték M73 és M73B1 2. 2X távcsõvel is. 5 töltény fért a tárba, vagy egyesével a puskába töltve. Egészen a M-1C és M-1D puskák érkezéséig használták a Springfieldet.

M1 Karabély:
 

Az M1 Karabélyt azok használták, akiknek a Garandnál könnyebb, de a Colt 1911-A1-nél mégiscsak erõsebb és pontosabb fegyverre volt szükségük. Üresen kb. 2, 5 kg súlyú volt, és 15, illetve 30 töltényt tartalmazó tárral szerelték. Körülbelül 250m-es hatótávolságú fegyver. Az ejtõernyosök egy kissé módosított verzióját kapták, hely- és súlymegtakarítás céljából a puskatus visszahajtható lett.

BAR (Browning Automatic Rifle):

Az I. világháborúban az amerikai csapatoknak jól jött volna egy erõs géppuska, de az újonnan kifejlesztett BAR túl késõn, és kis számban került a harcmezõre ahhoz, hogy befolyásolhatta volna a háború kimenetelét. A II. világháborúban a súlya ellenére (több mint 10 kg, üresen) nagyon gyorsan elterjedt, és vitathatatlan érdemeket szerzett a BAR - még akkor is, ha a 20 töltény sokszor kevésnek bizonyult, és a mindenbe beleakadó támasztékot szinte mindenki azonnal leszerelte a csöröl, a plusz súly miatt is.

Német fegyverek

P08 Luger:

A tervezõjérol elnevezett Luger az elsõ világháborútól kezdve a német szolgálati pisztoly. 9mm-es és 7. 65-ös kaliberrel gyártották, és a tisztek, géppuska-osztagok fegyvere volt.

Karabiner 98 (Mauser):

A 98-as karabély volt a Wehrmacht alapfegyvere, és minden katonát ezzel képeztek ki függetlenül attól, hogy végül mivel szerelték fel.
Körülbelül 4 kg-os súly, és 5 töltény jellemezte a fegyvert. Ezen kívül rendkívül pontos, és erõs volt, egyetlen hátránya a kis tûzgyorsaság.

Maschinenpistole 40 

A híres MP40 1940-ben került bevetésre a nyugati fronton. Kezdetben szakaszonként 3 darab jutott belõle, késõbb viszont széles körben elterjedt. A világháború végéig 908, 317 darabot gyártottak belõle.
Az MP40-es tárba 32 darab 9mm-es Parabellum golyó fért. Percenkénti tüzgyorsasága 350-500 töltény/perc. Utcai-és épületharcokra tervezték, teljesen (lemezelt) fémbõl készült, 4 kg-os súlyával elsõrangú volt közelharcra.

Maschinengewehr 42:

Az MG42-es kora legjobb géppuskája volt. Tûzsebessége körülbelül 1600 lövés/perc. Körülbelül 11kg súlyú, ezért egy MG42-es osztag legalább három emberbõl állt.

MP-44 (StG. 44):

A Sturmgewehr 44 (StG. 44) a világ elsõ igazán hatékony géppuskája volt. A II. világháború végefelé mutatták be, és ha a háború még egy évig folytatódik, az SG44 minden más gépfegyvert kiszorít a német hadseregben. A háború végéig 500. 000-et gyártottak belõle.

ó



Brit fegyverek

Bren Mark 2:

A Bren Mark 2-t 1941-ben rendszeresítették a hadseregben. 100 töltény fér el a dobban, és még 30 a dobozban. Körülbelül 10, 5 kg súlyú, ez valamelyest csökkenti a mozgékonyságot. Letámasztva 500/520 lövést képes leadni.

Lee-Enfield:

Az Enfield Mark 1 Number 4-et elõször 1938-ban kezdték gyártani, Mr. Scott Lee tervezte. Angliában, az Enfield-i Enfield Arms Plant fegyvergyárban, innen ered a neve.
0. 303-as kaliberû volt, 10 tölténnyel. Súlya körülbelül 4, 5 kg.

Sten Mark 2 géppisztoly:

A Sten Mark 2 egy egyszerûen gyártható, lemezelt fémbõl készült géppisztoly volt. 6 különbözõ verziót gyártottak belõle, például a kommandósok részére hangtompítós változatban. 9mm-es Parabellum lövedékeket használt, 32 töltény fért a tárba, súlya 3 kg, tûzgyorsasága 550 lövés/perc.

A vörös Hadsereg

PPSh-41 (Pepeshka 41):

A PPSh-41 a Vörös Hadsereg könnyen elõállítható, megbízható fegyvere. Az orosz télben is muködésképes maradt, így gyakran a németek is használták a zsákmányolt fegyvereket. Könnyen megismerhetõ fa puskatusáról, és a dobtárról. A dobtár 71, míg a sima tár 35 darab 7. 62-es töltényt tartalmazott. Tûzgyorsasága 900 lövés/perc.
A brit Stennel és az MP40-el lépést tudott tartani, sõt bizonyos szempontokból felül is múlja azokat. A háború végéig körülbelül 5 millió darabot gyártottak belõle.

Mosin Nagant M91/30 Rifle:

A Mosin Nagant M91/30 az oroszok legfõbb karabélya volt a II. világháborúban. 5 darab 7. 62-es töltény fért a tárba. Felcsatolható bajonett is tartozott hozzá, és körülbelül 9 millió darabot gyártottak belõle.

RGD-33 gránát:

A fegyver teljes neve Rucsnaja Granata Degtyareva Model 33, jelentése Degtyarev tervezésû gránát. A gránát különlegessége, a kétfajta használati módban rejlik. Az elsõ variáció egy sima támadógránát, a másik egy repeszgránát. Ezt úgy tudta elérni, hogy a gránát fejére egy ún. Repeszköpenyt szerelt és így repeszgránátként is tudta használni a katona. A gránát elég összetett mechanikával rendelkezett. Ezért a harctérre két külön darabban érkezett; a gránát maga egy vászontáskában és külön a gyutacs papírba csomagolva. Használat elõtt belehelyezte a katona a gyutacsot a gránát tetején lévõ nyílásba. Ezután a nyél elforgatásával tudta élesíteni a gránátot. A gránát hatalmasat robbant és a repeszek 30-40 méteres körben szóródtak szét. Ennek ellenére nem volt sikeres konstrukció; a gránát elõkészítése sokáig tartott és gyakran föl sem robbant, ha nem dobták el megfelelõen, vagy nem rázták föl erõsen. A kioldószerkezet bonyolultsága és a precíz mechanika miatt nehéz volt tömegesen gyártani. Ezért már 1941-ben leváltották ot az átalakított RG-41 és az RG-42 nevû gránátok