21/07 7 Worlds Collide

~COTLPL

Mint azt bizonyára a w.a.s.t.e. hírlevélben olvastátok, Neil Finn „7 Worlds Collide” projektjének keretében megjelenő újabb album, a „The Sun Came Out” megjelenési dátuma augusztus 10-edike. A hír azért (is) fontos számunkra, mivel az előző albumhoz hasonlóan Ed és Phil is részt vett a lemez munkálataiban. Megjelennek azonban új arcok is: többek között KT Tunstall és a Wilco. Az információk szerint az album azért is különleges, mert meghallgathatjuk Phil dalszövegírói és énekesi szárnypróbálgatásait, valamint számos érdekes duettet.

A dupla album minden bevétele az Oxfamé lesz. Jeremy Hobbs, az Oxfam International vezetője mondta: „A 7 Worlds Collide egy nagyszerű projekt – remélem a Sun Came Out hatalmas siker lesz. Nem csak azért, mert egyedülálló zenei élményt nyújt, hanem azért is, mivel minden eladott cd különbséget jelent: támogatja az Oxfam munkáját a szegénység ellen.”

További infó: http://www.7worldscollide.com

0 hozzászólás

20/07 Thom Yorke újhold idején

~COTLPL

Lassan a “valójában minden híresség magyar” elvet Radioheadre átdolgozva megállapíthatjuk: alig találunk már olyan témát, amelyhez ne lenne köze Thomnak és/vagy a többieknek. Most újabb adalékkal bővült a RH-hálózat: Chris Weitz rendező a Twilight folytatás New Moon kapcsán hozta szóba Thom Yorke nevét - megemlítette, hogy Thom “érdekelt” a könyvből készült film soundtrackjének elkészítésében.

Weitz, miközben a New Moonban felcsendülő zenéről beszélt, megemlítette, hogy egyes zenekarok kérték számaik filmbe való felvételét - ez tökéletesen érthető, ha az olyan együttesekre gondolunk, mint a Paramore, melyet az előző rész, a Twilight emelt a popkultúra sztratoszférájába. A folytatásban pedig valószínűleg maga Thom Yorke és a Kings of Leon fog aláfestést szolgáltatni.
“Szerencsére azonban még nem tartunk annál a szakasznál, amikor bárkit is le kellene mondanom, mert még mindig az egész a levegőben lóg -osztotta meg velünk Weitz - de eléggé meglepődtem néhány együttesen, amely felajánlotta szereplését. A kritérium továbbra is az lesz, hogy mi illik tökéletesen a filmhez az adott pillanatban, de Thom Yorke érdekelt az ügyben; talán, ha nagyon szerencsések leszünk, megszerezzük a Kings of Leont is, hogy csináljanak valamit… izgalmas dolog, hogy hozzáférési lehetőségünk van ilyen tehetségekhez.”

A hír természetesen lehet egyszerű pletyka, így addig nyugodtan maradhatunk szkeptikusak, míg az igazságra fény nem derül.

0 hozzászólás

03/07 Élőben a Petőfi Rádió honlapjáról

~COTLPL

“Háromcédés, díszdobozos formátumban adták ki újra a Radiohead első három nagylemezét. Ez, a dolog lemezipari-lemezpiaci vetületeitől eltekintve, többek közt, ugye, azt jelenti, hogy a nevezett albumok - a Pablo Honey, a Bends és az OK Computer - és azok alkotója, a Thom Yorke gitáros-énekes vezette öttagú oxfordi zenekar, immár végképp a poptörténelem kánonjának részévé váltak.

Pontosítsunk: hogy a három lemezről cakkompakk ezt nem mondhatjuk el, annak csupán csak annyi az oka, hogy míg a háromból kettő egész egyszerűen korszakalkotó és zseniális, addig a zenekar bemutatkozó lemeze, a Pablo Honey - bár ott figyel rajta a zenekar Creep című debütáló slágere - bizony nem több mint korai zsenge.

Na, de a másik kettő. Ha már a kánonról, kanonizálódásról beszélünk, akkor beszélhetünk bátran történelmi távlatról is - hiszen most már (és erről is szól a díszdobozos történet) nincs mese, a Bends és az OK Computer történelem. Két olyan lemez, amely hangulatában, gondolatiságában, hangzásában, hangszerelésében egyfelől hozzátartozik a ‘90-es évek teljes panorámaképéhez. Főleg pedig, mert - másfelől - még tíz éves távlatból is jól látható vonalakkal rajzolta meg a korszak zenei kontúrjait. És, ami a legizgalmasabb: azt se felejtsük el leszögezni, hogy ezek a lemezek évtizedes távlatból is rendben vannak. Sőt, egész egyszerűen nincs rajtuk egy deka por, vagy zsír se. S, azt is tegyük hozzá gyorsan, nem csak a zenére, hanem Thom Yorke frontember elképesztő szövegeire is gondolunk. Azokra a bizonyos elidegenedett nagyvárosi életképekre, amelyek a kilencvenes évek több szempontból is paradigmaváltó időszakában születtek - a „mindent vivő” mobilkommunikáció, a „netes világ”, a minden addiginál mediatizáltabb tömegtársadalom és a globális piac árnyékában. Ma pedig ugyanúgy érvényesek, mint annak idején. Sőt. Időtlenek, stílusok és trendek fölött álló alkotások ezek. Bátran odatehetjük őket a korszakot reprezentáló filmek és könyvek mellé. Úgy történelmi léptékű popkulturális produktumok, hogy vastagon aktuálisak is egyben.

Az a hangzás, amit az elmúlt bő tíz esztendőben annyian annyiféleképpen fejtettek meg, ma már egyszerűen „radioheades”. Tudjuk, hogy mekkora hatással volt Yorke-ékra a tragikusan fiatalon elhunyt amerikai Jeff Buckley zenéje. Emlékszünk a Radioheaddel kapcsolatos prog-rock- (főleg Pink Floyd-), Queen-, Miles Davis- és egyéb különleges párhuzamokra. Nehezen tudnánk feledni a tucatnyi zenekarra aggatott „Radiohead-iskola” kifejezést - emlékszünk, „Radiohead-tanoncként” indult a Travis, az Elbow, a Coldplay és sokan mások. Ám akárhonnan is az ihlet és akárkikre is hatottak - a Radiohead életmű ma már monolit a könnyűzenében. És, tegyük hozzá, ez a három lemez (persze valójában mindig a két igazán fontosra gondolunk) csak az első felvonás a zenekar történetében. Ami az OK Computer után jött - a Radiohead elektronikus, a dalformát részben elvető, kísérletezős időszaka - legalább ennyire egységes és fontos, és ma már ugyancsak klasszikusnak számító periódusa. Nem is lepődnénk meg, ha a következő körben - néhány év múlva - ezek a lemezek jönnének ki bővített kiadásban.” (Forrás: www.mr2.hu)

0 hozzászólás