Thom Yorke - The Eraser

A történet 2006. május 11-én kezdődött, amikor Thom Yorke egy bejegyzést írt a Radiohead Dead Air Space nevű blogjába, ami csak ennyit tartalmazott: “theeraser.net“. A mézesmadzag el lett húzva, de csak néhány napot kellett várni arra, hogy világosabb legyen, miről is van szó. Egy albumról, ami olyan dalokat tartalmaz, melyeket Thom egymaga szerzett Nigel Godrich produceri segítségével, és amelyeket csak így határoz meg: “more beats and electronics“.

Az album 2006. július 10-én jelent meg az Egyesült Királyságban, Kanadában és az Egyesült Államokban egy nappal később. Kezdésként a 3. helyen nyitott a Brit Album listán és 2. lett az amerikai Billboard 200-as listán. Jelölték a Mercury Music díjra és 2007-ben Grammy-re is, a legjobb alternatív album kategóriában.

A The Eraser a 41 perce alatt nem hullámzik jelentős mértékben, hasonló hangulatot, tempót, témákat tartalmaz az elejétől a végéig. Kattogó, zakatoló elektronika, Thom Yorke baljós hangja, és határozott, szókimondó szövegek: az ezekből az összetevőkből készült mixtúra lett a The Eraser. A Radiohead albumok közül a Kid A áll hozzá legközelebb, és még néhány b-side dal. Első hallásra nehéz is különbséget tenni a számok között, éppen a hangvétel hasonlósága miatt, de többszöri hallgatásra előjönnek azok a meghatározó részletek, amik emlékezetessé teszik mindet, külön-külön. Thom nyilatkozata szerint a dalok leginkább személyes problémákkal foglalkoznak, de inspirációt jelentett a klímaváltozás témája is. (Ezen nem is lepődik meg senki, hiszen Thom szószólója a Friend’s of Earth “The Big Ask” nevű kampányának, ami a szén-dioxid kibocsátás visszaszorítására próbálja meg felhívni a figyelmet.) Amikor Thom a motivációról beszélt, ami a lemez elkészítésére késztette, így nyilatkozott: “Amióta befejeztük az iskolát, benne vagyok a zenekarban és soha nem voltam elég bátor olyat csinálni, ami csak a sajátom…

A dalok

The Eraser: “Az akkordok Jonny-tól származnak. Én vettem fel őket egy diktafonnal a háza körül. Másfél évvel később vallottam be, hogy rögzítettem őket, majd megvagdostam és különböző sorrendbe raktam, így raktam össze egy dallá.” - nyilatkozta Thom nevetve - “Rendben van így? Sajnálom Jonny!” Egyébként ez az egyetlen dal a lemezen, amelyiknél nem csak Thom Yorke van megnevezve szerzőként, hanem Jonny Greenwood is.

Az Analyse című dalt egy oxfordi áramszünet ihlette: “Oxford központjában laktam, az egyik régi, történelmi jelentőségű utcában, ahol minden ház az 1860-as években épült. Egy éjjel hazafelé tartottam, és valamilyen oknál fogva az utca áram nélkül maradt. A házak teljesen sötétek voltak, gyertyafényekkel az ablakaikban, ami teljesen olyan lehetett, mint amikor építették őket. Gyönyörű volt.” A dalt felhasználta Christopher Nolan is a “The Prestige” című filmje vége-főcíme alatt.

A Black Swan keletkezése a Kid A idejére nyúlik vissza. A dal csak “rövid, szétnyírbált foszlánya volt valaminek, ami a hangmintáink között volt. Ed és Phil készítette ezeket, később én apró részletekre vagdostam. A hangminta 2000-es, de a dal 2005-ös.” - mondta Thom. Richard Linklater “A Scanner Darkly” című filmjében is hallható a Black Sawn.

Az Atoms for Peace Dwight D. Eisenhower egyik beszédének címe volt 1953-ban, és nem mellesleg ez a mottója a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek.

Az And It Rained All Night - Thom egy Rolling Stone magazinnak adott interjúja alapján - a The Gloaming című Radiohead dal erőteljesen szétszabdalt részletein nyugszik. A dal megírását egy esős, álmatlan new yorki éjszaka ihlette. “Felhívtam egy barátomat és mondtam, hogy “Ezt hallgasd meg”, és lejátszottam neki a dal basszus futamát. Olyasmi volt ez, amit már nagyon régóta hiányoltam.

Harrowdown Hill arról nevezetes, hogy ott találták meg Dr. David Kelly holttestét 2003-ban, aki öngyilkos lett. Az ő tanúvallomása számos kérdést vetett fel Saddam Hussein tömegpusztító fegyvereivel kapcsolatban, és ez volt a hivatalos indoklás is, ami alapján az Egyesült Királyság meghozta a döntését Irak megszállásáról. Thom nyilatkozta a The Globe and Mail-nek: “A kormány és a Védelmi Minisztérium közvetlen felelőssége az, hogy kitették Kellyt egy olyan elviselhetetlen nyomásnak, amit már nem tudott kezelni, és tudták hogy ez mihez fog vezetni nála. Az utóbbi időben elég kellemetlenül érzem magam a dal miatt, mert ez egy személyes tragédia, és Dr. Kelly-nek családja van, akiknek még mindig rendkívül fáj ez az esemény. De közben azt is érzem, hogy hiba lett volna, ha nem írom meg a dalt.” Egy másik interjúban Thom azt mondja, hogy “a Harrowdown Hill a legdühösebb dal, amit életemben írtam.

A Cymbal Rush a Try to Save Your Prize című dalból származik, ami a The Most Gigantic Lying Mouth Of All Time-hoz készült. “Az utolsó dal, a Cymbal Rush első részleteiben azt hallhatod, ami bennem van már három éve: egy apró feljegyzés. Azonnal hallottam benne a dallamot [...]“

Artwork

A lemezborító Stanley Donwood fametszete alapján készült, a figura fekete kalapban és palástban Canute Királyt ábrázolja, aki megpróbál parancsolni az óceánnak, nem sikerül neki. Körülötte jellegzetes londoni épületek (Tower, Parlament) láthatóak, amelyek sodródnak a Temze folyóval. Donwood hozzácsatolta az Eraser artwork-jét a London Views című kiállítási anyagához, még a lemez megjelenése előtt. A képeket egy cornwalli árvíz inspirálta, amelyet Stanley és Thom is átéltek 2004-ben.

Tracklist

1. The Eraser (4:55)
2. Analyse (4:02)
3. The Clock (4:13)
4. Black Swan (4:49)
5. Skip Divided (3:35)
6. Atoms For Peace (5:13)
7. And It Rained All Night (4:15)
8. Harrowdown Hill (4:38)
9. Cymbal Rush (5:15)

Videók

Az albumról eddig csak a Harrowdown Hill-ből készült klipp.

De van itt néhány élő felvétel:

The Clock @ The Henry Rollins Show

Cymbal Rush @ The Henry Rollins Show

Analyse @ Mercury Music Awards

The Clock @ Later with Jools Holland