A liszttel a szalalkálit, sót, a tejföllel a tojásokat, a cukorral a margarint elkeverem, majd egy tálban lazán összeállítom. Nem szabad agyon gyúrni. Cipót formálok, 60 percig pihentetem. 4 részre osztom, a tésztákat sütőpapíron, folpack alatt vékonyra nyújtom. Papírral együtt a tepsi hátoldalára teszem, a folpackot leveszem, villával megszurkálom, kb. 10-10 perc alatt mindegyik lapot világosra sütöm 180 fokos sütőben. Meg ne égjen!

Csomagolópapírokra csúsztatva hűlni hagyom. A mazsolát langyos vízben átmosom, beáztatom. A krémhez a tojásokat óvatosan szétválasztom. Ne kerüljön sárgája a fehérjébe, mert nem lehet kemény habbá verni. A hasított vaníliarúdból kikaparom a velőt, együtt beleteszem 1.5 liter tejbe, felforralom. (Kevés vajjal ki szoktam kenni a tejeslábast, így nem kap oda a krém.)

Közben géppel felverem a habot, majd cukorral a tojássárgákat is, amibe apránként hozzáteszem a 2 dl hideg tejet. A forró tejbe öntöm a tejes-cukros-tojássárgás keveréket, állandóan keverve csak addig főzöm, míg egyet forr. Oda ne kapjon! Lehúzom a lángról, beleszórok 3 csomag vaníliás cukrot, kiveszem a vaníliarudat, lazán összekeverem a tojáshabbal és a lecsöpögtetett mazsolával. Együtt már nem főzöm. Langyosan megkenem a tésztalapokat. Szép, magas lesz.

A maradék vaníliás cukrot elkeverem a porcukorral, rászórom a megtöltött süti tetejére. Keresek neki egy nyugis helyet, mert az isteni vanília illatban tobzódó lakásban nehéz megállni, hogy szigorúan csak másnap szeleteljem kockákra. A kissé felszívott krémtől a levegős tésztalap addigra puhul meg.