Immár 11 hónapos vagyok, anya szerint kész nő. Apa szerint is igazi NŐ vagyok, mert turkálok a zsebében, táskájában, kiveszem a pénzt belőle. J

A napjaim nagyon érdekesen telnek, rengeteget vagyunk anyával a játszótéren. Már van saját homokozó készletem is, s rengeteget használom is. Hinta-palintázni is nagyon szeretek, de már csúszdázni is imádok.  Én sokat nőttem, híztam, anyucikám pedig sokat fogyott. Így mindketten örülünk. A szókincsem hatalmas, tudom már mondani, hogy: anya, apa, mama, baba, nem-nem, nyam-nyam, pá, cip = szép,háp-háp, oppá = hoppá, ínyi = inni, katya = Kata (a nővérem) Na meg még sok minden mást, de hiába okosak az én szüleim, nem értik még meg minden szavamat.

Sokat segítek már anyának, ha éhes vagyok, akkor mondom neki, hogy nyam-nyam, vagy megütögetem a pocakomat, hogy üres ám már. Ha bekakiltam, akkor szólok anyucinak, hogy fúúúúúú. Ha inni szeretnék, azt is tudom mondani már. Van saját billentyűzetem, mert nem hagytam apát dolgozni a gépen, pedig csak segíteni akartam neki gépelni.

Rengeteg új kajcsit ettem mostanában. Már nem is szeretem a bébikaját, felnőtt ennivalót kérek mindig. Nem is kapok már tápszert anyától, csak felnőtt ennivalót.

A tánctudásom profi szintre fejlesztettem, méltó párja lehetnék Fred Asternek. J Nagyon jó zenéket hallgatok, „Rádió 1 csak igazi mai sláger megy…” J

Már tudok cuppanós puszit adni J, tudom hol a pocakom, be tudok pakolni a dobozba (eddig csak kifelé ment), ha megkérdezik hol van ez vagy az, akkor ha tudom megkeresem, ha nem, szétteszem a kezecskéimet, hogy nem tudom …

Egyedül fel tudok mászni az ágyra és le is tudok jönni! Csak ha nem figyelek, lepottyanok… (2005.06.06) Még most is rengeteg fotót készít rólam anya, nézegessétek.