Repül az idő, már 19 hónapja, hogy kibújtam anyuci pocakjából. Az elmúlt 1 hónapban igazából semmi extra nem történt, leszámítva, hogy rengeteg új szót tanultam meg. Anya kedvencei az IGEN (én ige-nek mondom) és a PERSZE (pesze, ahogy én tudom mondani). De ezen kívül még jó sokat tudok, nem értem anya miért szereti pont épp ezeket :) Ha kíváncsi vagy a szókincsemre, nézd meg !

Rengeteget játszunk, bohóckodunk, mesézünk anyával.

Már 20 hónap telt el, hogy kibújtam anya pocakjából. Az 57 centis magasságom legalább 30 centivel gyarapodott, a súlyom több, mint háromszorosára nőtt, kinőtt 16 fogam, lett némi hajam is. :) Röviden ennyi a főbb változásokról. Ja és be nem áll a szám, lassan eljön az az idő, hogy anya nem számolja már, hány szót is tudok mondani. Azt mondta 200-ig számolja, aztán nem.

Amúgy rengeteg dolgot tudok már csinálni, amit eddig még nem vagy nem nagyon. Egyedül mosok fogat, iszok pohárból, eszek kanállal (na azért ezeknél még anya segítsége kell a végén, legalábbis a takarításban.

Ismerem már a kék és a piros színt, ezeket többnyire ki is tudom válogatni. De nem csak így tudok ám csoportosítani! Tudom ki a néni-bácsi (a skót szoknyás néni/bácsikkal ugyan akad egy kis gondom), karika-négyszög-háromszög-csillag. Épp ezért a formaberakós játékot már nagyon unom, mindig tökéletesen megcsinálom, csakúgy, mint az egymásra rakható karikákat. Azt is kívülről fújom. Anya vehet új játékokat lassan. Szintén tudom és ügyesen átmegyek minden "kicsi-nagy" teszten. Sőt! Tudom melyik apa, melyik anya bugyija és melyik az enyém! Amikor segítek anyának teregetni, mindig kiválogatom apa bugyiját, aztán anyáét... Szóval ügyesen csoportosítgatom a dolgokat már. Ja és majdnem elfelejtettem: párokat is megtalálok, sokat játszunk anyával memóriás játékot, de még nem lefordítva tesszük a képeket, csak úgy és meg kell találnom a párját annak, ami anya kezében van. Szinte mindig sikerül! Tudok legózni, 15 legót tudok egymás tetejére rakni, aztán mindig ledöntöm véletlenül. Szeretek rajzolgatni is, már annyi remekművet készítettem, hogy anya alig tudja hova tenni őket. De mindet elteszi ám, ki tudja ha később híres művész leszek, ezek aranyat fognak érni! :) Ceruzával nem vagyok hajlandó rajzolni, csak tollal, amit egyedül be tudok kapcsolni. Anya hiába adja úgy oda nekem, hogy nincs bekapcsolva, én már kitaláltam, hogy is kell azt csinálni.

Képzeljétek! Ismerem a kettő fogalmát! És el is tudok számolni kettőig!

Ha épp nem rajzolok, vagy játszom anyával, akkor vagy ugrálok (remekül csinálom) vagy táncolok. Rengeteget megyünk ide-oda, buszozunk, HÉV-ezünk, sétálunk. Szeretek elmenni itthonról, olyankor nagyon sok érdekességet látok. És szerencsére mindenhol van lépcső! Nagyon szeretek lépcsőzni, felfelé teljesen egyedül közlekedem, lefelé még kell anya keze, segítségnek.

Anya szerint tiszta NŐ vagyok. Szeretem a szoknyákat, van gyűrűm és karkötőm, ezeket mindig kérem is! Szeretem az új ruhákat is, mindig azonnal fel akarom venni őket és szaladok megnézni magam a tükörben (tyükő, így mondom).

Lassan leszokom a pelusról is, legalábbis anya ebben bízik, bár a bili még nem igazán funkcionál úgy, ahogy kellene, de ruhástól szívesen ráülök, ha anya nagyon akarja. Viszont mindig szólok, ha ki kellene cserélni a pelust, mert már van benne valami "meglepi".

Hát most ennyit rólam, majd nemsokára ismét jelentkezem, addig is nézegessétek a fotóimat! Viki

Paprikáskrumplit ettem, nagyon finom volt. Igaz jó nagy felfordulást csináltam, anya aztán takaríthatott bőven	Ott vagy anya, miért kérdezel olyat, amire tudod a választ?	Jó a séróm? Ilyen hajmosás után.
Na most már unom a fotózást, mérges vagyok!	Ráültem a bilire, most örülsz anya? :)	Olvasok neked mesét, jó apuci?
Anya miért kell állandóan engem fényképezni????	Hát ez a szoknya... csak tudnám anyának miért tetszik annyira...	Most kaptam ezt a kardigánt, szerintem tök szuper
Pihenni voltunk pár napot Komáromban	Így úszok... :)