Templomunk története


Borovszky: Magyarország Vármegyéi:

"Lórántháza.
Lorántháza, kisközség, 77 házzal és 426, főleg ev. ref. vallású lakossal. Postája Nyír-Bakta, távirója és vasúti állomása Mária-Pócs. Az orsz. levéltárban őrzött oklevelekben e község már a XV. század elején a mai nevén szerepel. 1407-ben a Báthory család volt a földesura és ekkor a híres ecsedi uradalomhoz tartozott. A mult század elején Bekk Pál kir. tanácsosnak volt itt nagyobb birtoka, azután gróf Degenfeld Imrének és br. Podmaniczky Gézának, akik most is a birtokosai. A községben levő ref. templom nagyon régi építmény. A közelmultban a faluban honfoglaláskori régiségeket találtak."

"Nyír-Bakta.
Nyír-Bakta, kisközség, körjegyzőségi székhely, 131 házzal és 925, r. kath., g. kath., ev. ref. és izr. lakossal. Postája van, távirója és vasútja Mária-Pócs. A Zichy-okmánytárnak egy 1343-iki oklevele e községet „Bakcha” és „Bacca” formában említi, a XV. században azonban már Bakta néven szerepel. Ősbirtokosai a Baktayak voltak. A róm. katholikus templomot is Baktay Máté építtette 1519-ben, a mint azt a templom bejárata fölött elhelyezett kőlap felírása bizonyítja. 1527-ben már Báthory Andrást iktatták be Bakta birtokába, és halála után több család osztozkodott az uradalmon, így: 1564-ben Joó Balázs, később Báthory Miklós, ki részbirtokait Borbély Miklósnak adta át, 1593-ban azonban már Tatay István a község kizárólagos földesura. Ő önttette 1596-ban a katholikus templom harangját. 1630-ban a Barkóczy és a Szentiványi család lép a Tatayak örökébe, de még ugyanazon évben Bethlen Istvánt és Pétert iktatják be a birtokba. Két évvel később a község az ecsedi várhoz és uradalomhoz csatoltatik. Bethlen után gróf Barkóczy László birtokába kerül, kinek utóda a falut 1696-ban Kércsy Sándornénak zálogosítja el, de 1701-ben gróf Barkóczy Krisztina: Károlyi Sándorné ismét visszaváltja. Ezen házasságból származott Károlyi Klára, férjezett gróf Haller Gáborné, a ki e falut hozományképen kapta. A Haller család után a Bárczayak következtek mint földesurak; ezektől házasság útján bökönyi Beck Pál kapja, kinek a leánya: Paulina, gróf Dégenfeld Imre neje lett és ezen a réven került az uradalom a Dégenfeldek kezére. Dégenfeld Imre egyik leánya: Berta, jelenleg báró Podmaniczky Gézának, az uradalom mostani tulajdonosának a neje. 1658-ban Baktán kath. kápolna is volt. A görög katholikus templom e század elején épült. Hajdan e községben megyei gyüléseket is tartottak, így 1710-ben, mint azt Szaniszló Zsigmond érdekes naplója említi. Itt van báró Podmaniczky Gézának egyszerű, de szép, nagyobb szabású kastélya, mely egy 40 hold nagyságú remek parkban, magaslaton áll és a távolból impozáns látványt nyújt. Az uradalomhoz tartozik a község határában fekvő nagy halastó, ennek közelében van a mintaszerü méhes, míg a község másik oldalán a vármegye legnagyobb, legrendezettebb és vadban legbővebb erdeje terül el, melynek egyik, keresztutakkal átszelt szép tisztásán van gróf Dégenfeld Imrének díszes emlékköve. A községben II. Rákóczy Ferencz is többször megfordult és több levele innen van keltezve. Menedékház is van itt és két gőzmalom."

Baktalórántháza az Észak-alföldi Régióban, Szabolcs- Szatmár- Bereg megye és a Nyírség mértani középpontjában, a Közép-Nyírség kistáj területén helyezkedik el, közvetlenül természetvédelmi területtel határos. 1993-ban városi rangot kapott Baktalórántháza a nyírség közepén elhelyezkedő 14 települést magába foglaló statisztikai kistérség központja.

 Baktalórántháza két település, Nyírbakta és Lórántháza egyesítésével jött létre 1931-ben. A régészeti leletek tanulsága szerint már ősidők óta lakott az a terület, ahol a település fekszik. Nyírbakta község neve 1282-ben tűnik fel először, majd 1332-ben, a pápai tizedjegyzék igazolja Szent András tiszteletére szentelt templomának létét. A falu nevét egy 1343. évi oklevél említi Bakcsha és Bacca formában. Lórántháza írásos említése 1321-ben (Lynder néven) maradt ránk. 1613-ban a Bethlen majd a Rákóczi család birtokaként szerepelt. A Rákóczi szabadságharc után földbirtokosa Károlyi Sándor, aki az 1600-as évek végén Nyírbaktát is birtokolta.



A település kastély melletti temploma a XIII. században román stílusban épült, tornyát azonban a XVIII. században emelték. A templomát birtokosa BaktaiMáté 1519-ben újáépíttette, ezt örökíti meg a bejárat fölötti kőlap. Egy harangot öntetett református földesura, Tatai István, 1587-ben. 1597-ben ref. Anyaegyház volt és református a templom is. 1658-ban az új birtokos egy kápolnát építetett, később ez is a reformátusoké lett. 1701-ben Károlyi Sándorné Barkóczy Krisztina lett a falu birtokosa, kinek lánya, hallerkői Haller Gáborné Károlyi Klára hozományba kapta meg a falut. A buzgó katolikus úrnő látva, hogy a reformátusoknak 1730-ban két romladozó imaházuk is van, azt ajánlotta a reformátusoknak, hogy segít nekik az egyiket rendbe hozni „amely 60 vagy több éve a pusztában áll”, ha odaadják a másikat a katolikusoknak. Katolikus forrás szerint a reformátusok a következő nyilatkozatot adták:

„Az baktai pusztulásban lévő templomot minden kényszerítés nélkül adták és engedték át prédikátoruk jelenlétében s mindnyájan: falu bírái és tanácsa s egész lakosi szavukat visszavenni nem kívánják.”

Saját forrásaink szerint, 1730-ban egyszerűen elvették a hívektől a templomot, amely ma is áll Nyírbaktán.

 Lórántházát először 1321-ben említi egy okirat Lyuder néven. A református templomot 1696-ban említik először az egri érsekség egyházi levéltárában található okmányban, melyben megemlítik, hogy Lórántháza kőtemploma a kálvinistáké és az elpusztult. Az úrnő betartotta szavát és megépítette régi romladozásából a lórántházi templomot a református híveknek, mely akkor már 60 éve pusztán állt. Ezt követően Mezzei István prédikátor 1766-ban azt jegyezte fel, hogy a templomot kijavították, sőt 1768-ban a templomon nagyobb ablakokat nyitottak. 1769-ben új székeket, szószéket és ajtókat készítettek, melyekről K. Kormos Ferenc számtartó gondoskodott. Az 1809. évi jelentésben ezt olvassuk:

„Vagyon az ekklának egy igen szép kő temploma, kék festékű szélekkel, kő kathedrával, igen gyönyörűséges koronával, mely Tekintetes K. Kormos Ferenc baktai számtartó úr szorgalmatossága által 1769-ben építettetett.”

Hajdú Miklós képe

 1835. október 15-én földrengés következtében nagy károkat szenvedett a templom, melynek újjáépítésére Fock Ignácz nagykárolyi építőmester és Hermaton András (Bagó Mihály) ácsmester kapott megbízatást. Az ünnepélyes alapkőletétel 1843. május 01.-én, Fock Ignác építőmester felügyelete alatt történt meg. A munkákat 1844-ben fejezték be.

 A hajó és a keleti rész megmaradt a régi templomból, nyugat felé megnagyobbított formában épült fel kelet-nyugatitengelyben, amikor is az új, részleteiben eklektikus torony a templomtest déli oldalának közepéhez épült, magassága 24 méter. A költségeket gr. Degenfeld Schomberg Imréné szül. Bökönyi Bek Paulina, valamint édesanyja, a Tégláson lakó özv. bárczai Bárczay Anna és testvére fedezték. A 8 X 25 méteres belsőben sík, vakolt mennyezet, késő klasszicista berendezés és 430 ülőhely van. A szószék és a Mózes-szék klasszicizáló késő barokk stílusú. Orgonáját Kerékgyártó István építette 1908-ban hat változattal. A késő klasszicista templom műemlék jellegű.

A nők csoportja 1941-ben.

 A templom szabadon álló, két végén trapézzal záródó, téglalap alaprajzú épület, déli homlokzat előtti háromszintes toronnyal. Kisméretű egyhajós templomát nyugat felé bővítették trapéz záródással. A hajó síkmennyezetes, nyugati végében három íven, két pilléren nyugvó karzattal. A berendezés barokkos padokból, empire papiszékből, hangvetős szószékből és ezzel egykorú kegyúri padokból áll.

 Templomunknak három harangja van. A 400kg-os acélharangot 1962-ben Diósgyőrben, a 94kg-os acélharangot 1856-ban Bochumban készítették, míg a 150kg-os harangját Szlezák László öntötte 1947-ben Budapesten.

 Fényes Elek szerint Nyírbaktán 69 református és 653 más, Lórántházán 546 református és 127 más vallású lakott. Az 1911-13. évi névtárak szerint a már majdnem összeépült két községben: Nyírbaktán 374 református és 1003 más, Lórántházán 344 református és 143 más vallású lakott.