J˘zsef Attila

                               (1932)



HOLT VIDK

Fst”l a vĄz, l˘g a k ka
k˘kkad˘n a pusztas gba.
Dunn ba bŁtt f”nn a magas.
S–r– cs”nd ropog a havas
    mez“ben.

K”v‚r hom ly, zsĄros, csendes;
lapos lap ly, kerek, rendes.
Csak egy ladik, mely hallhat˘n
kotyog m‚g a k s s tavon
    mag ban.

Jeges  gak k”z”tt z”rg“
id“t vajudik az erd“.
Csattog˘ fagy itt lel moh t
s idek”ti csontos lov t
    pihenni.

s a sz“l“. K”zbl szilva.
A t“k‚ken nyirkos szalma.
Sorakoz˘ sov ny kar˘k,
”reg parasztoknak val˘k
    j rk lni.

Tanya, - k”rl”tte k”rbe
fordul e t j. A t‚l k”rme
oldal r˘l egy keveset
repesztgeti m‚g a meszet;
    elj tszik.

Az ˘l ajtaja kit rva.
L˘g, nyikorog, sz‚l babr lja.
H tha bet‚ved egy malac
s kukoricat bla szalad
    cs”vestl!

Kis szob ban kis parasztok.
Egy pip zik, de harasztot.
Ezeken nem segĄt ima.
Gondolkodva lnek im a
    s”t‚tben.

Uras gnak fagy a sz“l“.
Neki durrog az az erd“.
™v‚ a t˘ s a j‚g alatt
neki bujnak a j˘ halak
    iszapba.

1932. jan.


MONDD, MIT RLEL...

Mondd, mit ‚rlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapany‚l;
kinek bajsz n nem billeg morzsa,
ki set‚t gondok k”zt heny‚l;
ltetne krumplit harmad ba
s nincs szabad f”ld egy kapa se,
s csom˘kban hull a hajasz la
s nem veszi ‚szre maga se?

Mondd, mit ‚rlel annak a sorsa,
akinek ”t holdja terem;
lompos tyŁkja k r l a torsra
s gondjai f‚szke a verem;
s ig ja nem z”r”g, sem ”kre
nem b“g elnyŁjtva - nincs neki -
s m‚ly‚r“l p rolog a b”gre,
ha kis csal dj t eteti?

Mondd, mit ‚rlel annak a sorsa,
ki maga ‚l, maga keres;
leves‚nek nincs sava-borsa,
hitelt nem  d a f–szeres;
egy t”rt sz‚ke van, hogy begyŁjtson,
repedt k lyh j n macska l,
ritmust l˘b l az ajt˘kulcson,
n‚z, n‚z, s lefekszik egyedl?

Mondd, mit ‚rlel annak a sorsa,
ki csal dj ‚rt dolgozik;
veszekszenek, ki‚ a torzsa,
‚s csak a nagy l ny n‚z mozit;
a n“ mindĄg mos - lucsok holtja -
sz jĄze mint a f“zel‚k
s a szigor a l mp t ha eloltja,
csend flel, motoz a set‚t?

Mondd, mit ‚rlel annak a sorsa,
ki a gy r k”rl “gyeleg;
hely‚n a kapszlit n“ kapdossa
s elfakult fej– kisgyerek;
s a pal nkon hi ba n‚z  t,
hi ba cipel kosarat,
szatyrot, - ha elalszik, f”lr zz k
s lebukik, hogyha fosztogat?

Mondd, mit ‚rlel annak a sorsa,
ki s˘t m‚r, krumplit, kenyeret,
hozomra, Łjs gpapirosba
s nem s”pri le a m‚rleget;
s ritk s f‚ny k”zt morogva r mol
- az ad˘ hosszŁ, nagy a b‚r -
s mi haszna sincs, hi ba sz mol
t”bbet a petr˘leum‚rt?

S mondd, mit ‚rlel annak a sorsa,
ki k”lt“ s f‚l ‚s Ągy dalol;
feles‚ge a padl˘t mossa
s “ m sol s ut n lohol;
neve, ha van, csak  ruv‚djegy,
mint ak rmely mos˘por‚,
s ‚lete, ha van ‚lte m‚g egy,
a prolet r ut˘kor‚?!

1932. jan.


ES§

Kasz k villannak az egen,
suhog˘ rendekben d“l a z por.
Nagy nyal bokban, sz‚lesen
borul a sz l, zizeg, al hull.
s bŁzaszemekk‚nt a cseppek
tet“k”n pattognak, peregnek.

Kasz k villognak? Szuronyok.
Goly˘k kopognak, cs”r”gnek boltok,
fut˘k sortze vet lobot,
porzik a fst, ”sszeszorĄtott
foggal a f”ld t”mege zendl.
Set‚t l‚ bugyog az erekb“l.

Vagy csak motor zŁg? S g‚p sz”vi
az al oml˘ puha kelm‚t?
S a kĄnzott talajt bef”di,
mint ors˘zaj a f radt elm‚t?...
§sz any˘, - kerek tkr”t v gott.
Mit l ttok benne, prolet rok?

1932. m j.


KšLVROSI J

A mell‚kudvarb˘l a f‚ny
h l˘j t lassan emeli,
mint g”d”r a vĄz fenek‚n,
konyh nk m r hom llyal teli.

Cs”nd, - - lomh n szinte l brakap
s m szik a sŁrol˘ kefe;
f”l”tte egy kis faldarab
azon tn“dik, hulljon-e.

S olajos rongyokban az ‚gen
meg ll, s˘hajt az ‚j;
lel a v ros sz‚lin‚l.
Megindul ing˘n  t a t‚ren;
egy kev‚s holdat gyŁjt, hogy ‚gjen.

Mint az omlad‚k, Łgy  llnak
a gy rak,
de m‚g
k‚szl bennk a t”m”rebb s”t‚t,
a cs”nd talapzata.

S a sz”v“gy rak ablak n
k”tegbe sz ll
a holdsug r,
a hold l gy f‚nye a fon l
a bord s sz”v“sz‚keken
s reggelig, mĄg a munka  ll,
a g‚pek mogorv n sz”vik
sz”v“n“k oml˘  lmait.

S od‚bb, mint boltos temet“,
vasgy r, cementgy r, csavargy r.
Visszhangz˘ csal di kript k.
A komor f”lt mad s titk t
“rzik ezek az zemek.

Egy macska kotor a pal nkon
s a babon s ‚jjeli “r
lid‚rcet l t, gyors f‚nyjelet, -
a bog rh tŁ dinam˘k
h–v”sen f‚nylenek.

Vonatftty.

Nedvess‚g motoz a hom lyban,
a f”ldre led“lt fa lombj ban
s megnehezĄti
az Łt por t.

Az Łton rend“r, motyog˘ munk s.
R”pc‚dul kkal egy-egy elvt rs
iramlik  t.
Kutyak‚nt szimatol el“re
‚s mint a macska, flel h tra;
kerl“ Łtja minden l mpa.

Romlott f‚nyt h ny a korcsma sz ja,
t˘cs t ok dik ablaka;
benn fuldokolva leng a l mpa,
napsz mos virraszt egymaga.
SzundĄt a korcsm ros, szuszog,
“ nekivicsorĄt a falnak,
bŁja l‚pcs“k”n f”lbuzog,
sĄr. lteti a forradalmat.

Ak r a hlt ‚rc, merevek
a csattog˘ vizek.
K˘bor kutyak‚nt j r a sz‚l,
nagy, l˘g˘ nyelve vizet ‚r
‚s nyeli a vizet.

Szalmazs kok, mint tutajok,
Łsznak n‚m n az ‚jjel  rj n - -

A rakt r megfeneklett b rka,
az ”nt“m–hely vasladik
s piros kisdedet  lmodik
a vas”nt“ az ‚rcform kba.

Minden nedves, minden neh‚z.
A nyomor orsz gair˘l
t‚rk‚pet rajzol a pen‚sz.
S amott a kop r r‚teken
rongyok a rongyos fveken
s papĄr. Hogy' m szna! Mocorog
s indulni er“tlen...

Nedves, tapad˘s szeled m sa
szennyes leped“k lobog sa,
˘h ‚j!
Csngsz az egen, mint k”telen
foszl˘ perk l s az ‚leten
a bŁ, ˘h ‚j!
Szeg‚nyek ‚je! L‚gy szenem,
fst”l”gj itt a szĄvemen,
olvaszd ki bennem a vasat,
 ll˘ ll“t, mely nem hasad,
kalap csot, mely cikkan pengve,
- sikl˘ peng‚t a gy“zelemre,
˘h ‚j!

Az ‚j komoly, az ‚j neh‚z.
Alszom h t ‚n is, testv‚rek.
Ne lj”n lelknkre szenved‚s.
Ne csipje testnket f‚reg.

1932


RITKS ERD§ ALATT

Ritk s erd“ alatt a langy t˘,
lukba bŁvik piros bog rka,
f– biccen szrke cs”pp varangyt˘l
‚s a sz nt˘n borong a ny rfa.

Magos muharban has n horkol
odvas dorong, a v‚g‚n gomba.
N‚zi teltkebl– ”reg hord˘;
puha moha meg zsĄros donga.

Lebeg a hosszŁ sz‚l lebontva,
- k‚s“, sz‚p d‚lut n ez, k‚s“ -
fodraib˘l a levelet
f‚sli zmm”g“ f‚s.

S a k”d szoptat˘s melle buggyan
a r ncos szokny jŁ hegyek k”zt, -
Ągy volt. Egy ember lt a porban
s eltnt a kifesl“ jegyek k”zt.

1932


ORDAS

les a szeme a vadnak,
ragadoz˘nak, szabadnak.
Mint a k‚k t‚l s a gy”trelem,
vil gos ‚s k”ny”rtelen.

Ordas kap l az ugaron;
ugassatok az udvaron.
VonĄtsatok, de ne nagyon,
meghallja az  rny a fagyon.

ZŁzmara-l˘g˘kkal illan,
j‚g f‚nye k”zt tovavillan;
a kĄn csattog˘ hercege,
 lmunk h z“rz“je, ebe!

Friss havat zab l m‚g s ‚rzi
husotok, amint bev‚rzi.
Eltn“dik, sz j t nyalja
s morog, de maga se hallja.

1932


A HETEDIK

E vil gon ha tsz tany t,
h‚tszer sz–lj”n meg az any d!
Egyszer sz–lj”n ‚g“ h zban,
egyszer jeges  rad sban,
egyszer bolondok h z ban,
egyszer hajl˘, sz‚p bŁz ban,
egyszer kong˘ kolostorban,
egyszer diszn˘k k”zt az ˘lban.
F”lsĄr a hat, de mire m‚gy?
A hetedik te magad l‚gy!

Ellens‚g ha el“dbe  ll,
h‚t legyen, kit el“tal l.
Egy, ki kezdi szabad napj t,
egy, ki v‚gzi szolg latj t,
egy, ki n‚pet ingyen oktat,
egy, kit Łszni vĄzbe dobtak,
egy, ki magva erd“s‚gnek,
egy, kit “se b“gve v‚dett,
csellel, g nccsal mind nem el‚g, -
a hetedik te magad l‚gy!

Szeret“ ut n ha j rn l,
h‚t legyen, ki l ny ut n j r.
Egy, ki szivet ad szav ‚rt,
egy, ki megfizet mag ‚rt,
egy, ki a mereng“t adja,
egy, ki a szokny t kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kend“csk‚re tapos, -
dongj k k”rl, mint hŁst a l‚gy!
A hetedik te magad l‚gy.

Ha k”lten‚l s van r  k”lts‚g,
azt a verset heten k”lts‚k.
Egy, ki m rv nyb˘l rak falut,
egy, ki mikor sz–lt‚k, aludt,
egy, ki eget m‚r ‚s b˘lint,
egy, kit a sz˘ nev‚n sz˘lĄt,
egy, ki lelk‚t ti ny‚lbe,
egy, ki patk nyt boncol ‚lve.
Kett“ vit‚z ‚s tud˘s n‚gy, -
a hetedik te magad l‚gy.

S ha mindez volt, ahogy Ąrva,
h‚t emberk‚nt sz llj a sĄrba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kem‚ny mell ut n kap,
egy, ki elvet res ed‚nyt,
egy, ki gy“zni segĄt szeg‚nyt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak n‚z a Holdra:
Vil g sĄrk”ve alatt m‚gy!
A hetedik te magad l‚gy.

1932


EMLK

Apr˘, kem‚ny kontyŁ  ngyom
r‚z-homloka f‚nybe cikkan,
r‚z-hajl ssal f”ldet ‚rint,
bŁz t k”t”z cs”r”gve a nyomainkban.

Ki k‚l perg“, k”nny– hint˘n?
Arany haja s‚t l, m szk l.
Mi mint bŁza s “ pirosl˘
naperny“vel, mint a pipacs, f”l”ttnk sz ll.

ngyik m mint r‚zb“l ”nt”tt,
 ll a zizeg“ mez“ben.
Por lombjai hajladoznak.
Bog r szem‚n piros villog eltn“ben.

Majd  ttetsz“ krumpli g“zl”tt,
h–t”tte a csendes este.
ngyom s˘hajtott s elvillant
a s–r–l“ szrkletben m‚g egy fecske.

S j˘‚jszak t sz˘lt a szalma.
J˘sz gaink cirpelgettek
s j˘sz gunk volt a f”ld, az ‚g,
a tcsk”knek a csillagok felelgettek.

1932


MEDVETNC

Frt”s, l ncos, t ncos, nyalka,
aj de sz‚p a kerek talpa!
    Hova v nszorogsz vele?
    Fordulj a sz‚p l ny fele!
    Brumma, brumma, brummadza.

HĄres, dr ga bunda rajtam,
hŁsz k”r”mmel magam varrtam.
    Nyusztb˘l, nyestb“l, m˘kusb˘l,
    kuty b˘l meg farkasb˘l.
    Brumma, brumma, brummadza.

Gy”ngy”t “szig v logattam,
fogaimra Łgy akadtam.
    K‚ne ott a derekam,
    ahol kilenc gyerek van.
    Brumma, brumma, brummadza.

Az‚rt j rom ilyen lassŁn,
aki fest“, ping lhasson.
    A feje a n‚ninek
    ‚ppen j˘ lesz pemszlinek.
    Brumma, brumma, brummadza.

Kinek kincse van faz‚kkal,
m‚r a markosnak mar‚kkal.
    Ha nem azzal, k”r”mmel,
    a k”rm”snek ”r”mmel.
    Brumma, brumma, brummadza.

Sz‚p a r‚z kerek vir ga,
ha kihajt a napvil gra!
    Egy kaszn rnak ”t hete
    zsebbe n“tt a k‚t keze.
    Brumma, brumma, brummadza.

llatnak van ingyen kedve,
aki nem  d, az a medve.
    Ha megf zik a l ba,
    takar˘dzz‚k deszk ba.
    Brumma, brumma, brummadza.

1932


HATR

Dong˘ “d”ng az erd“ sz‚lin‚l.
Hark ly kopog, gyĄk ragyog. Marha b“g.
S tovaringatja fodrosan a sz‚l
a t–n“dve zmm”g“ id“t.

Gy–rt, s rga t j, az ‚gi mellig ‚r,
muharmez“, kem‚ny k”t‚ny, neh‚z -
mi van benne? Amott fut egy kis ‚r
s itt h z l. Kisfia, az ˘l, iden‚z.

Poros a vĄz, nincs kedve k‚kleni.
Z”rren“ f k k”zt pikkelylik az Łt -
‚s gomolyg˘n Łj korunk v‚njei,
kik elhagyt k az omlad˘ falut.

H tha keny‚r n“ idegen ig n.
Lassan getnek, barn k s csontosak.
Cs”pp c˘km˘kjuk gunnyaszt a talig n.
F”nn felh“k l gy batyui bomlanak.

S sziszeg a por, r juk locsog a s r -
na, ki  d nektek munk t, kenyeret?...
T‚tova szunyog sĄr ‚s a hat r
sz raz szemekkel mag ba mered.

1932


A KANSZ

Az ‚n falk m olyan falka,
ondol lva van a farka.
    Orrukban csak magyar m˘d
    csillog egy kis aranydr˘t.

Van egy p”sze kis malacom,
f“v rosi gr˘fkisasszony.
    S˘hajtott is egy Ązbe,
    n‚zi mag t a vĄzbe.

Van nekem egy oly kis kanom,
szelid sz˘ra kezes nagyon.
    Az ha fogja s egyet tŁr,
    a k“kast‚ly felfordul.

Van egy semmi kis furuly m,
nem n“tt az, csak datolyaf n.
    Azt ha fŁvom, hull a makk,
    a f k t ncra  llanak.

S ah ny felh“, ”sszeszalad,
ha cs”rdĄtem ustoromat.
    R‚z a nyele, szikr zik.
    De sok szoknya meg zik!

1932


A CIP§

K”lt“ vett f”l, pici l b n
    egy ilyen tapos,
k‚t megt”r”tt, szelid orc m
    az‚rt b natos.

F‚ny deszk zhat, ‚g fst”lhet.
    Lekv r lesz a s r?
Neki mindegy. Fz“mb“l meg
    kan˘cot csin l.

Sziszeghetek, gyet se vet
    r m, a marcona.
Kiadhatom a lelkemet, -
    ennek nincs hona.

S ha szivemet knn az ucc n
    el‚be teszem,
elpirul ugyan, de azt n
    d”fk”d m‚rgesen.

Nyelvem n‚ha r ja ”lt”m;
    visszan‚z csuny n
s “ is, az ‚n morcos k”lt“m
    nyelv‚t ”lti r m.

Volt f‚nyes ‚s sz‚p ‚letem.
    Hordott egy husz r
s v ltogatott, a h–telen.
    Ennek v‚ge m r.

Ne tartott v˘n ilyen  rra,
    vetett volna ki
szak hom lyl˘ hav ra
    d‚rrel porlani,

vagy D‚l izzadt erdej‚ben
    tigris t‚pne sz‚t,
vagy gyik fleln‚ bel“lem
    az ‚j gyors nesz‚t,

vagy egy ‚jjel hordan nak
    sz‚t a termeszek, - -
vagy tengeri z”ld hom lynak,
    ahol elleszek

vir g llatok k”zt csendben,
    mint cip“-vir g,
mig belepnek puha testtel
    iszamos csig k.

Oh, sudar n fa lombj nak,
    szagolna maki,
vagy csak mocs ri g˘ly nak
    vetett volna ki!

Az is befzne kigy˘val,
    sz llana velem,
lassŁt l‚pne s  llva tollal
    fedn‚ egy felem.

Rab vagyok a k”lt“ l b n,
    k‚t ‚ve tapos,
k‚t megt”r”tt, szelid orc m
    az‚rt b natos.

1932


FK

Puha sz nt sok es“vert, leves
    gerezdjei k”z”tt
csggedten v rj k a f k a sebes,
    apadt mell– k”d”t.

S rga levelk lefele konyul,
    t”rzsk vizes, ragyog.
KisĄrtan  llnak - gyorsan alkonyul
    s e f k mag nyosok.

M‚g gallyas, v gatlan, sud r alak
    mind: h ntatlan dorong.
F‚nyes gym”lcsk hely‚n hallgatag,
    z”m”k varjŁ borong.

G”rcs”sen fogja ijedt gy”kerk
    az elm ll˘ talajt.
Nedvk sebesen kering, tdejk
    m‚g z”rren, m‚g sohajt.

Rgyre gondolnak mormolva e f k.
    S a t g ‚g tiszta, nagy -
reggel az erk”lcs h–v”s, k‚k vas t
    megvillantja a fagy.

1932


HL•

Hull a hajam, nincs kenyerem
    tollam v sik,
hal sz b ty m Ągy veszett el.
    l Ągy m s is.

Idegeim elmeritem,
    mint a h l˘t,
hust fogni s a neh‚z vizen
    k”nny–  lmot.

Szakadt lehet - gondolkozom, -
    az ‚n h l˘m.
Kiaggatom, megfoltozom.
    S Ąme, l tom -

KiterĄtett fagyos h l˘m
    az ‚g, ragyog -
jeges bogai szikr z˘n
    a csillagok.

1932


(TEHERVONATOK TOLATNAK...)

Tehervonatok tolatnak,
a m‚la cs”r”mp”l‚s
k”nny bilincseket rak
a n‚ma t jra.

Oly k”nnyen sz ll a hold,
mint a f”lszabadult.

A megt”rt k”vek
”nn”n  rnyukon fekszenek,
csillognak
maguknak,
Łgy a helyk”n vannak,
mint m‚g soha.

Milyen ˘ri s ‚jszaka
szil nkja ez a sulyos ‚j,
mely Łgy hull le r nk,
mint a porra a vasszil nk?

Napszlte v gy!
Ha majd  rnyat fogad az  gy,
abban az eg‚sz ‚jben
is ‚bren
maradn l?

A rakt r
el“tt poros l mpa ‚g.
Csak l tszik, nem vil git,
ilyen az ‚sz, ha  hit.
Pislog ‚l‚nken, holott
nagy halott
f‚ny az ‚g.

1932 [?]


(HOV FORDULJON AZ EMBER...)

Hov  forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok k”z‚,
nem dob be ablakot, nem t‚p f”l uccak”veket?
Hov  forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok k”z‚
‚s nem el‚gedetlen, b r nem el‚gedett?

Hov  forduljon az ember - ism‚tli megint az ismer“s.
Borost s arca mintha l tna, de szeme semmit se n‚z, ak r a hal‚.
Milyen gy”nge ‚s b natos! s b nata mily alapos, er“s!
Meghalni semmi‚rt sem tudna, de ha villamos tn‚ el,
  b tran  llna a hal l el‚.

Tudja mindazt, mit ‚n tudok, de nem onnan tudja, ahonnan ‚n.
Esz‚t kl”n, sziv‚t kl”n sz rnyalja be az egyr”pt sz˘.
Madarat l t? - pihe suhan s a csontv z ott  ll messzi
  kopasz  g z”rg“ tetej‚n - -
n‚ki a fogalmak hideg vasak, miket csak messzir“l szeml‚lni j˘.

N‚zd! sz˘ln‚k, de mit is mondjak? Meghallgat, de legbell
  egy ”regre figyel
ki szomorŁan mosolyogva “szi es“ben lebontott hajjal bolyong
h–v”s szel‚t m r ‚n is ‚rzem s megrendl”k.
  El innen, el -
Ellens‚g “, ellens‚gnk p ralepte szemeivel -
neknk vask”rm‚vel kivl, a hideg k lyh n cs”r”mp”l, guggol a gond.

1932 [?]


SRGA FšVEK

S rga fvek a homokon
Csontos ”reg n“ ez a sz‚l
A t˘csa ideges barom
A tenger nyugodt, elbesz‚l

DŁdolom halk lelt romat
Haz m az eladott kab t
Buck kra omlott alkonyat
Nincs szivem folytatni tov bb

Csillan a nyzs”g“ id“
Korallszirtje, a holt vil g
A nyirfa, a b‚rh z, a n“
Az  raml˘ k‚k ‚gen  t

1932 [?]


BALLADA

Vizcsepp az ‚g, viszi a sz‚l

`Aj nl s:`

Legal bb N. A. sejtse meg
Ki izlel“ nyelven besz‚l
E gorgonzola-versemet

1932 [?]


INVOKCI•

nekelni oly neh‚z, hol kiv ncsi szemek figyelnek,
M‚gis, elfog˘dva b r,
Fujd el dalod, zengd a munk sok dal t.
F”l vagy hŁzva az ‚letre s v‚gl minden ˘ram– lej r.
Nyisd meg szived, a vil g al zatosan l a kapun l.
Ez itt k”rl mind ellens‚g, gondold meg j˘l, az nyugalmat  d.
nekelni oly neh‚z itt, ‚nekeld a munk sok dal t!

Tekints k”rl e t”rt sikon, melyre k”v‚r falk ban ‚pp bet”r a hom ly.
Nincs ideje vigad snak, l dd, a nap is feld”nt”tt poh r.
Mi m r nyugtalan  lmunkhoz k‚szl“dnk - dr ga a vil g, -
Cirpelni kezd a f radts g; ‚nekeld a munk sok dal t!

•h hogy fetreng a nagy este! Erd“s ”l‚b“l s”t‚ten d“l a v‚r.
Az orvos szerint sz zhŁsz milli˘nak nem jut egy falat keny‚r.
Ama sz zhŁsz milli˘ban, mely a hold-zsupp f”dte ˘lban rongyaiba v j,

Megszletett az a Gyermek, kit nem v‚d sem Isten, sem Kir ly -
Eg‚sz vil g ege alatt
Emeld f”l m–szered, szavadat, -
Ismered a modern pszichol˘gi t, -
SzĄved el“l nincs menekv‚s. nekeld a munk sok dal t!

Rebbentsd meg a kiv ncsiak gŁnyos csapat t.
H”lgyek, urak, ismer“s”k. Mosolyogni akarsz, mint bar t.
R juk vagy utalva. S mintha n‚zn‚tek egym st ablakon  t.
- Cs”rrenjen meg az az veg! nekeld a munk sok dal t!

1932. dec.


[T™REDKEK]

ll s n‚lkl ‚lek, ak r a mad r,
idestova m sf‚l esztendeje m r.

V s rcsarnok nyirkos boltjai alatt
hordott ”lem ny lk s, b“ kosarakat.

Mintha fojtogatn‚k, eltorzult kezem
deresen hv”sl“ dr˘tk”teleken.

Voltam k”nyvgyn”k, ki nem olvas, de  d
M˘riczot, Shawt, Barbusse-t, Cocteaut meg Zol t.

Kerek kenyerek k”zt v‚kony kenyeres,
ki sz z karajt  d el, mig egyet keres

Nem volt szalonn m s min piritn m, tzem,
lucskos padon h ltam, harmatos fv”n.

tehets‚gem pusztul vĄgasztalanul

                *

H‚t‚rt - magamat k‚rdem -
      adsz-e hatot?
J tszom. Az‚ az ‚rdem,
      ki j tszhatott.

                *

K”lt“ szerelme szalmal ng,
az‚rt oly sebes ‚s fal nk

                *

Ny ri k”nny szell“k,
l nyok k”zt sz”kell“k
szokny kat libbent“k -

j tsztok a bokorban,
szalmasz llal porban
boldog gyermekkorban.

                *

J˘ volna-e, ha megdermedne f”nt
hlten a sŁlyos arany napkorong?
- Nem! Az a j˘, ha a szob ban
friss k v‚szag tolong!

s mint rekl m l‚gg”mb, majdnem elrepl
a szalmaszin, k”nny ny ri ‚g -
csak egy sov ny n“ feje nehezl
re d, aranyb˘l ”nt”tt nagy vid‚k!

S rga fvek a homokon, a d‚l
szikr zik,
ellt, lefolyt a tors k”z”tt a sz‚l,
a t˘csa b“re r ng idegesen.

Egy p˘k fut  t a homokon, a d‚l
csiszolva –l a s rga fveken,
ellt, lefolyt a tors k”z”tt a sz‚l,
a t˘csa b“re r ng idegesen.

foszforeszk l az res leveg“

fst”l a f”ld, egy ˘ri si n“
gy‚m nt-melle-vonala villan el
egy sz l vadzab, ki kardot vont el“
a porba r‚ved eml‚keivel

                *

A kerten, hallatlan semmit id‚zve
b lv ny h“s‚g borong,
p˘kh l˘t fog kicsiny r ncos kez‚be
s untan legyint a lomb.

A t˘csa finoman bolyhos a port˘l

                *

A ny rf k k”zt ezst habokkal
az ‚des szell“ folydog l
s csak frdik benne aranyos tagokkal
  az ˘ri si ny r.

                *

K s sodik a viz, kialakŁl a j‚g
‚s b–neim hal ll   llnak ”ssze.

                *

Hizlalt es“ kapirg l
    a vastet“n -
csak kotyogj, v‚n tyŁk s imm r
    k”ltsd ki az ‚n id“m.

Te dr ga anya, tojj s k”lts
    toj sokat,
aranyos, k‚k, piros, z”ld
    gy”nge nappalokat!

S ‚n addig v rok. P‚nzem
    nincs semmire.
Szivem ver ‚s r z; ‚rzem,
    hogy' sz ll a pihe.

R z, ver. Borongva, hetyk‚n
    elhallgatom.
Ez a csavarg˘ gondja
    a lukszusvonaton.

Esik, esik fecsegve
    s hol ott, hol itt,
mint h l˘t hal, szelecske
    r ngatja sz lait.

                *

t vol tar  gak szerkezetei
tartj k keccsel az res leveg“t.

Nedvesedik m‚l n az elhagyott
homokb nya, nagy fekete lukak
l‚legzenek s a kezd“ csillagok
b‚kadud ra j rj k t ncukat

Lesz-e nap holnap, mely b‚k‚t ig‚r?
s v‚gre munka, mely nem gy”trelem!...
Az  gakr˘l, mint f tyol, l˘g a sz‚l,
a szrklet. n nagyon szeretem.

                *

A csipog˘  rnyakb˘l fi˘k it
    ”sszegyjti a szrklet.
M r ‚g a l mpa, de m‚g nem vil git -
    ami feh‚r volt, szrke lett.

Az ‚g szine, mint k”nny n“i ingben
    k‚k s r˘zsaszin selyempapir.

                *

Toll szkodik a s rga lomb
A mennyek langy asszonya hervad
s az ell gyul˘ “szi talajon

Az ell gyul˘ “szi talajon
v‚gighever a hervadt leveg“

                *

A pipafst lenyŁl a f”ldig.
Embergyujtotta l ng verg“dik
a k lyh n s kacsint a gyerekre -
az is hancurozni szeretne.

A zsupptet“k, a templom tornya,
a h˘ba ejtve, h˘ba sz˘rva,
mint a b r nyok rl‚ke,
feket‚llik a messzis‚gbe.

Feh‚r szelek - csord ban j rnak -
minthogyha lovak suhann nak
tiszta fagyb˘l s nem l that˘an,
szikr t t pat juk a h˘ban.

...........................
a napot csak sejti az ember,
mint rem‚l“ a boldogs got -
onnan tudom hogy st, mert l tok.

                *

A t˘ jeg‚t k s s h˘ fedi

                *

A kĄnhoz k”tnek kem‚ny k”telek,
be vagyok fonva minden oldalon
‚s nem lelem a csom˘t, amelyet
egy r nt ssal meg k‚ne oldanom.

s szenvedek, de nem lesz kegyelem,
ha megszabadĄt, aki egy velem, -
amazok‚ lesz minden f jdalom.

                *

Fagyon veszve, vagy ‚hen. Igy a sorsom.
M r r l‚pett a l bomra a t‚l.
Bord imat ki ll˘ l‚ck‚nt hordom
‚s k˘cmadzagk‚nt l˘g bennem a b‚l.

                *

Arcuk egy-egy kis klv ros, ahol
nincs k”vezet ‚s nincs j˘ kocsma sem.
Kis, zsiros hajuk a sipka al˘l
el“kanyarul vizesen

                *


APM S ANYM

Amig fiatal volt a leg‚ny,
Sokat meg‚rzett az ujja hegy‚n,
Meg‚rzett mindent a b“r‚n,
Kicsit

                *

Oly l gy az este, mint egy sz”ll“szem,
gurul puh n eml‚keim k”z”tt.
Egy sz“ke est. De m r nem eml‚kszem,

                *

A hallgatag g‚p, n‚zd, hely‚re ‚r,
m‚g nyikorg˘ t”rzseken g”rdl tova.
Ny”g az anyag. A t”megeken Ągy
g”rdl el“ a dolgoz˘k sora.

Nagy a m–. Hogy f‚rne ilyen sz–k kapun,
melyen k‚toldalt porl˘ istenek
feh‚r szemkkel ki-be libeg“
bank rok ut n elmerengenek?

T”redeznek a vil g p ntjai.

Meg fogjuk alkotni csiszolt k”v”n
a dolgoz˘k finom f‚m- llam t -
mint b‚rh zon az ‚neksz˘, bellr“l a jel,
darabos arcukon Łgy suhan  t.

                *

LassŁ  lmodoz saib˘l amint
f”lemeli fej‚t a gyermek,
b˘lint az angyal, ki a kĄnnal f”l”tte ing
s porba ejtik fejket a kĄgy˘k,
akik fel‚je m‚rgeket l”vellnek.

                *

Tizen”t ‚ve Ąrok k”ltem‚nyt
‚s most, amikor k”lt“ lenn‚k v‚gre,
csak  llok itt a vasgy r szeglet‚n
s nincsen szavam a holdvil gos ‚gre.

                *

Valamikor volt a tett,
abb˘l lett a gyl”let,
ebb“l pedig szeretet
s a vil gnak v‚ge lett.

                *

M‚g nem volt olyan diszn˘, ki el jult,
mikor megl tta a mosl‚kos v lyut.

                *

nek, hajolj ki ajkamon
s te b nat, ne ‚rj el, csak holnap.
M‚lyebbre kell m‚g hajlanom,
hogy semmit nem tud˘n dudoljak.

s ‚nbennem is leng a m‚rleg,
de nem hŁzza le, ami kell.
L gy ver“f‚ny! Semmit sem ‚rtek,
csak hallom, kisl ny ‚nekel.

"Sz don az igazs g bugyogjon
s te nyelj, hiszen te ugy hazudsz!
Ez a b”lcs  tok addig fogjon,
mig vitatni s szeretni tudsz!"

                *

Nem! nem! kellene ki ltoznom
s azt suttogom: igen, igen,
hogy a sors ringat˘z st hozzon
a tenger sir s vizeiben

                *

Div nyon fekszem, sziszegek:
"Na v rjatok!..." S egyszerre hallom
- gy”tr“en munk t! kenyeret!
kiab lnak az uccasarkon.
S rohanok, majdnem azt sikoltom -
 "V rjatok h t! Megyek, megyek!..."
Mit gyerekes dac! Igazi voltom
kzd“, emberi szeretet.

                *

mert megoszlik, mint az egy-‚let
az egy-igazs g maga is

                *

A k”vezeten kis csatak hunyorgott,
megsz llt k a v rost az  rnyak
s a sok ver‚b, mely f”lcsipogva forgott,
n‚m n, er“sen markolta az  gat,
mert jobban ragaszkodik, aki alszik,
mint az ‚ber, ki tovasz llni k‚sz,
az emberek, a villamosok, taxik
sr”gtek, mint az ”szt”n meg az ‚sz.

Egy kapu alatt egy l nyt cs˘koltam sz jon
s a t”bbi n‚p k”zt elvegyltem ‚n,
majd kiv ltam, hogy azut n kiv ljon
sok gondom k”zl ez a k”ltem‚ny.
M r megform lta lassu tn“d‚sem,
hogy  llati bŁm ‚rtelmes, emberi
b nat, amely mag t e tnd”kl‚sben
hirdetm‚nyekben is f”lismeri.

                *

™regem, no, mi van veled?
lsz, ahogy ‚lsz s ezt te ne tudn d?
Vizes homokon k”telek
k”tnek-e ki? Te azt sem unn d.
B tors g! Lesz m‚g olyan munk d,
amelyben kedvedet leled, -
most - b rha egek ura ront r d, -
teremtsd el“ a kenyered.

Hisz itt a szenved‚s bell -
de ott kivl a magyar zat.
S hogy' olvasod le ember–l,
hogyha tagjaid citer znak?
Ez a fegyenc-kor leig zhat,
de szabad leszel, ha bell
nem raksz magadnak olyan h zat,
melybe h ziur telepl.

J”jj vil gra! Any d ap d
te l‚gy! Ne less tnd‚ri n“re
s szak llas v‚gzetre, ki r d
vigy zzon, - ne l‚gy b”lcs, te d“re!
Gondolj a ravasz csecsem“re, -
sĄr-ri, hogy sz nassa mag t,
de mig mosolyog az eml“re,
n”veszti k”rm‚t ‚s fog t.

                *

Ember, ne f‚lj! Milyen gyermeki vagy, -
t”r“dj bel‚, ma nem tudunk szeretni.
Szemeidb“l a csillog s kihagy,
megtanulnak a dolgokra meredni.
L‚pj ki a b‚rh zb˘l! N‚zd, emeletnyi,
 ttetsz“, sikos  llkapcs t a fagy
meghordozza az egeken. Feledni
nem tudsz annyit, hogy ember ne maradj.

                *

A csill m szememb“l kihagy,
szemem m r tanul r meredni
a dolgokra. - Gyermeki vagy
- sz˘l - ‚n m r nem tudok szeretni.
n azt l tom, hogy emeletnyi
 ttetsz“  llkapocs, a fagy,
siklik ott f”nn... Annyit feledni
nem tudsz, hogy ember ne maradj.

                *

Most m r nem tudom, mit tegyek,
”ljek-e, vagy olvassak ponyv t.
™szt”neim az ‚letet,
b rmily kegyetlen, meg nem unn k.
Jobb szeretik a b“ uzsonn t,
mint ‚n a tn“ felleget,
egy l ny mosoly t, mint a munk t
‚n ‚s a tnd‚r k‚pzelet.

                *

Mi emberek, s”t‚t er“k,
‚rezzk, napjaink letelnek.
S ha ‚rezzk, a v‚g el“tt,
mint d”g”t l‚gy, a vil g ellep.
Eszm‚k ‚szaki f‚nye mellett
m‚rt “rizn“k h t az id“t?
Mi‚rt piszk ln nk hunyt szerelmet?
n f”lgyujtom a temet“t.

                *

Sz‚pen besz‚lsz! Fogalmad Łgy
vil gĄt, mint ott kinn a nyers t‚l
s igazad van! De most aludj,
ma ‚hezt‚l ‚s nem kerest‚l,
eg‚sz nap Łj vil gra lest‚l.

1932-1933


                                 ~~~