J˘zsef Attila

                               (1936)


HA A HOLD SšT...

Ha a hold st, a n‚ma, siron tuli f‚ny,
 lmomba' kinyilnak a termek.
Kioson, kenyeret szel a konyha k”v‚n
s majszolja riadtan a gyermek.

Csak a l‚ghuzat ismeri - alszik a h z.
Les nagy szeme, reszket a t‚rde.
Zsirok ‚s k”cs”g”k teje k”zt kotor sz,
surranva, mint az eg‚rke.

Ha bel‚-belereccsen a sz”rny kredenc,
ajk ra repl kicsiny ujja:
k”ny”r”gne az irgalom‚rt, de a csend
zord krtje a zajt tovafujja.

Ez a zaj, ez a kĄn, e vil grecseg‚s
nem sz–nve, dh”ngve n”vekszik.
Beles ppad a gyermek, elejti a k‚st
‚s visszalop˘dzva lefekszik...

Mire ‚bredek, ‚g a nap, olvad a j‚g,
sz‚tfeccsen iromba szil nkja,
mint d‚ligym”lcs-kirakat veg‚t
”kl‚vel a v gy ha bev gja.

Elal‚l a fagy istene, enged az ‚g.
M r unja az ”rd”g a poklot,
ide”nti a f”ldre k”v‚r meleg‚t -
z”ld l ngba borulnak a bokrok.

1936. m rc.


AMIT SZIVEDBE REJTESZ

               Freud nyolcvanadik
               szlet‚snapj ra

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek t rd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel v rd ki azt.

A szerelembe - mondj k -
belehal, aki ‚l.
De Łgy kell a boldogs g,
mint egy falat keny‚r.

S aki ‚l, mind-mind gyermek
‚s anya”lbe v gy.
™lnek, ha nem ”lelnek -
a harct‚r n szi  gy.

L‚gy, mint a Nyolcvan ves,
akit pusztĄtanak
a n”vekv“k s mĄg v‚rez,
nemz milli˘ fiat.

M r nincs benned a r‚gen
talpadba t”rt t”vis.
s most szivedb“l sz‚pen
kihull hal lod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
”ld, vagy cs˘kold meg azt!

1936. m j.


GYERMEKK TETTL

Gyermekk‚ tett‚l. Hi ba n”vesztett
harminc csikorg˘ t‚len  t a kĄn.
Nem tudok j rni s nem lhetek veszteg.
Hozz d vonszolnak, l”knek tagjaim.

Sz mban tartalak, mint kutya a k”lyk‚t
s menekln‚k, hogy meg ne fojtsanak.
Az ‚veket, mik sorsom ”sszet”rt‚k,
re m zudĄtja minden pillanat.

Etess, n‚zd - ‚hezem. Takarj be - f zom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hi nyod  tj r, mint huzat a h zon.
Mondd, - t vozzon t“lem a f‚lelem.

Re m n‚zt‚l s ‚n mindent elejtettem.
Meghallgatt l ‚s elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily k‚rlelhetetlen;
hogy tudjak ‚lni, halni egymagam!

Any m kivert - a ksz”b”n fekdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam k“ ‚s ress‚g f”l”ttem.
•h, hogy alhatn‚k! N lad z”rgetek.

Sok ember ‚l, ki ‚rz‚ketlen, mint ‚n,
kinek szem‚b“l m‚gis k”nny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szint‚n
nagyon meg tudtam szeretni veled.

1936. m j.


A DUNNL

                1

A rakod˘part als˘ k”v‚n ltem,
n‚ztem, hogy Łszik el a dinnyeh‚j.
Alig hallottam, sorsomba merlten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a m‚ly.
Mintha szivemb“l folyt volna tova,
zavaros, b”lcs ‚s nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalap l, v lyogot vet,  s,
Łgy pattant, Łgy feszlt, Łgy ernyedett el
minden hull m ‚s minden mozdul s.
S mint ‚desany m, ringatott, mes‚lt
s mosta a v ros minden szennyes‚t.

s elkezdett az es“ cseper‚szni,
de mintha mindegy volna, el is  llt.
s m‚gis, mint aki barlangb˘l n‚zi
a hosszŁ es“t - n‚ztem a hat rt:
egykedv, ”r”k es“ m˘dra hullt,
szintelenl, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. s mint a term‚keny,
m sra gondol˘ any nak ”l‚n
a kisgyermek, Łgy j tszadoztak sz‚pen
‚s nevetg‚ltek a habok fel‚m.
Az id“  rj n Łgy remegtek “k,
mint sĄrk”ves, dl”ng“ temet“k.


                2

n Łgy vagyok, hogy m r sz z ezer ‚ve
n‚zem, amit megl tok hirtelen.
Egy pillanat s k‚sz az id“ eg‚sze,
mit sz z ezer “s szeml‚lget velem.

L tom, mit “k nem l ttak, mert kap ltak,
”ltek, ”leltek, tett‚k, ami kell.
S “k l tj k azt, az anyagba lesz lltak,
mit ‚n nem l tok, ha vallani kell.

Tudunk egym sr˘l, mint ”r”m ‚s b nat.
Eny‚m a mult ‚s ”v‚k a jelen.
Verset irunk - “k fogj k ceruz mat
s ‚n ‚rzem “ket ‚s eml‚kezem.


                3

Any m kŁn volt, az ap m f‚lig sz‚kely,
f‚lig rom n, vagy t n eg‚szen az.
Any m sz j b˘l ‚des volt az ‚tel,
ap m sz j b˘l sz‚p volt az igaz.
Mikor mozdulok, “k ”lelik egym st.
Elszomorodom n‚ha emiatt -
ez az elmul s. Ebb“l vagyok. "Megl sd,
ha majd nem lesznk!..." - megsz˘lĄtanak.

Megsz˘lĄtanak, mert “k ‚n vagyok m r;
gyenge l‚temre Ągy vagyok er“s,
ki eml‚kszem, hogy t”bb vagyok a sokn l,
mert az “ssejtig vagyok minden “s -
az §s vagyok, mely sokasodni foszlik:
ap m- s any mm  v lok boldogon,
s ap m, any m maga is kett‚ oszlik
s ‚n lelkes Eggy‚ Ągy szaporodom!

A vil g vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzed‚k, mely egym sra t”r.
A honfoglal˘k gy“znek velem holtan
s a megh˘doltak kĄnja meggy”t”r.
rp d ‚s Zal n, Werb“czi ‚s D˘zsa -
t”r”k, tat r, t˘t, rom n kavarog
e szĄvben, mely e multnak m r ad˘sa
szelĄd j”v“vel - mai magyarok!

... n dolgozni akarok. Elegend“
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dun nak, mely mult, jelen s j”vend“,
egym st ”lelik l gy hull mai.
A harcot, amelyet “seink vivtak,
b‚k‚v‚ oldja az eml‚kez‚s
s rendezni v‚gre k”z”s dolgainkat,
ez a mi munk nk; ‚s nem is kev‚s.

1936. jŁn.


(A HULLMOK LGY TNCA...)

A hull mok l gy t nca s oda t
a lombok gyenge lejt‚se az ‚jjelt
lassudan hozt k s csillagok raj t
hĄvt k reszketni az egekre sz‚jjel.

Igy “k. S az ‚rzelmek is csendesen
mozdulnak benn a szĄvben ringat˘an,
eml‚kez‚s visszf‚nye, szerelem
hatalma ring, mint a nagy vĄz a t˘ban.

n nem ‚rtem, csak ‚rzem az eg‚szet.
Itt tang˘t j r a sok l ny ‚s fiŁ,
a sok sz mĄt˘, kedves ‚s hiŁ.

Mert ez itt egy divatos ny ri frd“.
De n‚m n, hiszen r ‚r a term‚szet,
a zene m”g”tt zŁg az ”r”k erd“.

1936 nyara


(Z™LD NAPSšTS HINTLT...)

Z”ld napst‚s hint lt a tenger l gy, habos viz‚n,
meztelenl, vigan, nagy messzi beusztam biz ‚n,
a f‚nyes ‚g, a csipke viz p˘ly ja testemen,
b”lcs“ben fekve ringtam ott, behunyva k‚t szemem.

n nem tudom, hogyan, mi volt. A locska “selem,
a vĄz kihlt ‚s nagy hideg zuhant r m hirtelen.
Szivemb“l r‚mlet sz”kellt, mint bokorb˘l a vad,
ki ltottam v˘n s keser–n sz jon v gott a hab.

A h tam m”g”tt szntelen valami orditott.
IszonyŁbb volt, mint ˘ri si tarajos gyikok
csord ja, az a tenger ott s ‚n kzd”ttem vele,
elfeledtem, hogy mit sem ‚r az ember ‚lete.

Usztam, vagy usztam volna,  m ugy ‚rtem partot ott,
hogy vert a hull m s v‚gl egy hatalmas kidobott

1936 nyara [?]


EGY SPANYOL F™LDMVES SRVERSE

Franco t bornok besorolt  d z katon nak,
    nem sz”ktem meg, mert f‚ltem, agyonl”vet Łgy.
F‚ltem - az‚rt harcoltam a haddal a jog s a szabads g
    ellen Irun falain. S Ągy is el‚rt a hal l.

1936. aug. v‚ge


IRGALOM

Bizony nem voltam ‚n sem az,
akit a csal df“k kegyelnek.
s id“m sem volt - az igaz -
kik”ny”r”gn”m a kegyelmet.

S b r h–v”s, ”r”kk‚val˘
dolgok k”zt musz j “gyelegnem,
a pal nkok k”zt sz rnyal˘
munk t nem lehet elfelednem.

Mit oltalmaztunk, nincs jelen,
azt most m r t mad˘ink v‚dik.
Elejtem k‚pzelt fegyverem,
mit kov csoltam harminc ‚vig.

s hallgatom a hĄreket,
miket m‚lyemb“l ‚nszavam hoz.
AmĄg a vil g ily veszett,
‚n irgalmas leszek magamhoz.

1936. jŁl. - okt.


JAJ, MAJDNEM...

Jaj, majdnem sz‚tfeszĄt a szerelem.
Jaj, majdnem ”sszenyom a f‚lelem.
     Egy ”lel‚sben, asszonyok,
            ki halna meg velem?

Oly gyors a nyaram s lassŁ a telem -
az “sz kock ja kit mutat nekem?
     A lesi-cs“sz id“ el“l
            ki sz llna el velem?

Csillagok r csa csillog az egen:
ilyen pinc‚ben tart az ‚rtelem!
     A mindens‚get, asszonyok,
            ki vetn‚ sz‚t velem?

1936. jŁl. - okt.


AZ A SZP, RGI ASSZONY

Azt a sz‚p, r‚gi asszonyt szeretn‚m l tni ism‚t,
akiben elz rk˘zott a tnde, l gy kedvess‚g,
aki a mez“k mellett, ha s‚t lgattunk h rman,
vid man s komolyan l‚pett a k”nny s rban,
aki ha r m tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a sz‚p, r‚gi asszonyt szeretn‚m nem szeretni.
Csak l tni szeretn‚m “t, nincs vele semmi tervem,
napozva,  lmodozva amint ott l a kertben
s mint “ maga, becsukva egy k”nyv van a kez‚ben
s k”rl nagy, t”m”tt lombok zŁgnak az “szi sz‚lben.
Eln‚zn‚m, amint egyszer csak t‚tov zva, lassan,
mint aki gondol egyet a susog˘ lugasban,
f”l ll ‚s szertepillant ‚s hirtelen megindul
‚s nekiv g az Łtnak, mely a kert bokrain tŁl
ott lappang, elvezetni a t volokon  ltal,
k‚t oldal n a bŁcsŁt integet“ f kkal.
Csak Łgy szeretn‚m l tni, mint holt anyj t a gyermek,
azt a sz‚p, r‚gi asszonyt, amint a f‚nyben elmegy.

1936. jŁl. - okt.


VILGOSTSD F™L

Vil gosĄtsd f”l gyermeked:
a harami k emberek;
a boszork k - kof k, kasok.
(Csahos kuty k nem farkasok!)
    Vagy alkudoznak, vagy b”lcselnek,
    de mind-mind p‚nzre v lt rem‚nyt;
    ki szenet  rul, ki szerelmet,
    ki pedig ilyen k”ltem‚nyt.

s vĄgasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy Ągy igaz.
Tal n dnny”gj egy Łj mes‚t,
fasiszta kommunizmus‚t -
    mivelhogy rend kell a vil gba,
    a rend pedig arraval˘,
    hogy ne legyen a gyerek hi ba
    s ne legyen szabad, ami j˘.

S ha sz j t t tja a gyerek
‚s f”ln‚z r d, vagy pityereg -
ne d“lj be n‚ki, el ne hidd,
hogy elk bĄtj k elveid!
    N‚zz a furfangos csecsem“re:
    b”mb”l, hogy sz nassa mag t,
    de mĄg mosolyog az eml“re,
    n”veszti k”rm‚t ‚s fog t.

1936. jŁl. - okt.


BALATONSZRSZ•

                1

ZŁg m r az “sz, gy–lik ‚s kavarog,
feh‚r habokba szaggatja a z”ldet.
Fog˘csk znak az apr˘ viharok,
az ablakban a legyek megd”g”lnek.

Nyafog a t j, de n‚ha n‚mas g
jut az esz‚be s Łj der–t lel abban.
Toll szkodnak a s rga lombu f k,
f‚ll bon  llv n a hunyorg˘ napban.

Kell m r ahhoz a testhez is az  gy,
mely Łgy elkapott, mint a vizek sodra.
Becsomagoljuk a v szonruh t
s be”lt”znk sz”vetbe, komolykodva.


                2

MĄg nyugtalanul forgott nagy, l gy habokon az az ‚j,
     a cs˘nak alatt hv”s ”bl”get‚si kotyogv n,
‚n nyugtomat ott leltem piros ”lben, amint a szesz‚ly,
     meg a term‚szet gy”ny”r–n lecsapott r m.

n f ztam el“bb, mert “sz volt m r s aki emberi l‚ny,
     az mind szomorŁbb, mikor Łjra tanulna remegni.
Kett“s remeg‚s t”lt: v gy s hv”s  rnyak igy “sz elej‚n,
     mikor elkezdnek a szelid ”regek k”h”getni.


                3

        Je n'ai point de thŠme,
        except‚ que je t'aime -

        k”lteni csak ezt tudtam,
        mert mindig elaludtam,

        hisz annyiszor ”leltem,
        ah nyszor r ja leltem.

        Szemveg volt az orr n,
        az al˘l n‚zett ‚nr m

s amikor magamhoz szorĄtottam, a szemveg alatt
hunyta le a szem‚t. Pedig mindig zavarj k az embert.

        Szivemben bizony kĄn dŁlt,
        mikor a vonat indult,

        de nem sokat merengtem -
        esett, h t hazamentem.

        Sz z gramm doh nyt hagyott r m,
        hogy legyen cigarett m.

        S nem  lmot, hanem alv st.
        Nem l tjuk t”bb‚ egym st.

1936. szept.


JUDIT

Fosztja az “sz a f kat, hv”s”dik m r,
    be kell gyŁjtani.
Lecipeled a k lyh t, egyedl hozod,
    mint a hajdani

hidegek idej‚ben, m‚g mikor, kedves,
    nem ”leltelek,
mikor nem civakodtam s nem ‚reztem, hogy
    nem vagyok veled.

N‚m bb a hosszabb ‚jjel, nagyobb a vil g
    s f‚lelmetesebb.
Ha varrsz, se varrhatod meg k”z”s takar˘nk,
    ha m r sz‚tesett.

Hideg csillagok ‚gnek tar f k  ga k”zt.
    Merengsz m‚g? Aludj,
egyedl alszom ‚n is. Huz˘dzkodj ”ssze
    s r m ne haragudj.

1936. okt. eleje


KIRAKJK A FT

A p lyaudvar hĄdja m‚g remeg,
de m r a k‚nyes “szi d‚l dorombol
‚s kisz radt has bf k d”ngenek,
amint dob lj k “ket a vagonb˘l.

Ha fordul is egy, a lehullt halom
n‚ma... Mi b nt? Ugy ‚rzem, mintha f‚ln‚k,
menekln‚k, has b a v llamon.
A kisgyerek, ki voltam, m‚gis ‚l m‚g.

A kis k”ly”k, ki voltam, ma is ‚l
s a feln“ttet a b nat fojtogatja;
de nem k”nnyezik, egy dalt z”ngics‚l
s gyel, hogy el ne sz lljon a kalapja.

T“letek f‚ltem, kem‚ny emberek,
ti fadob l˘k, akiket csod ltam?
Most mint lopott f t, viszlek titeket
ez otthontalan, csupa-cs“sz vil gban.

1936. okt.


... AKI SZERETNI GYVA VAGY

Te rongy, aki szeretni gy va vagy,
akinek t”bb a biztosĄt˘ munka,
melyet a tetves ‚g taszĄt nyakunkba,
kldv‚n m ris a kls“ fagyokat, -
fordĄtott ringy˘, ki a k”teless‚g
arany t gyjt”d ‚l“ nap alatt:
a gyermek rim nkodhat, hogy szeress‚k,
‚n nem tehetem; elpusztĄtalak.

n f‚rfi vagyok, nemes ‚s konok,
nincs vigaszom s nem er‚nyem a b nat.
Csak szenvedek, mint akit megnyomott
 s s k”zben a f”ld; k romkodok -
Ringy˘! - hogy r˘lad ilyen szavam t mad!
Rajtad a komolys g is kellemes,
n“ l‚tedre er“s vagy s ‚rdemes,
hogy l bod cs mp s mivolt n nevess.
n nem j rtatom hi ba a sz mat,
de kĄn sem –zhet hi ba ut nad.

M r elrebbent a f‚rfias szem‚rem
nyoma orc mr˘l, ‚s csak s ppadok.
Dolgaim is Łgy hallgatj k szem‚lyem,
mint bolond tan rt az res padok.
Nem ‚rezn‚d, mily vesz‚ly fenyeget
t‚ged, ‚letem s engem is, ki v gyom,
ha m sra nem, h t hogy veled legyek
s ha m sutt nem, h t a hal los  gyon?

Add kezembe e z rt vil g kilincs‚t,
k”nny kezedet - v r kinn a szabad.
Gylekez“ halottaimat intsd sz‚t,
sz˘lj s hĄzelegjen k”rl j˘szavad.
Ismersz engem, kit szemed megviselt,
lehetetlen, hogy ne szeress‚l, kedves!
Egykor egy sejt a tengerben kikelt,
hadd jusson el m r ”r”k”s ”ledhez!

1936. okt. 23.


KOSZTOLNYI

A kĄnba m‚g csak most fogunk, mi restek,
de te m r al Ąrtad m–vedet.

Mint gondolatjel, vĄzszintes a tested.
T‚ged m r csak a f‚reg fal, szeret,

mint mi a csirk‚t, bort... Senkim, bar tom!
Testv‚rnk volt l ‚s lett‚l ap nk.

Gy‚m nt szavaid nem m‚red kar ton -
nincs egy‚b sŁly, ha f”ld zuhog re nk.

Ezt onnan tudom, hogy let”rtem v gyva,
ahogy let”rt a hal l t‚gedet.

Rem‚lt‚l; ‚n is. Tudtuk, hogy hi ba,
mint tudja, ki halottat k”lt”get.

1936. nov. eleje


NAGYON FJ

Kivl-bel“l
leselked“ hal l el“l
(mint lukba megriadt eg‚rke)

amĄg hevlsz,
az asszonyhoz ugy meneklsz,
hogy ˘vjon karja, ”le, t‚rde.

Nemcsak a l gy,
meleg ”l csal, nemcsak a v gy,
de odataszit a musz j is -

ez‚rt ”lel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem feh‚rl a sz j is.

Kett“s teher
s kett“s kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s p rra nem tal lhat,

oly hontalan,
mint amilyen gy moltalan
a szks‚g‚t v‚gz“ vad llat.

Nincsen egy‚b
mened‚knk; a k‚s hegy‚t
b r any dnak szegezd, te b tor!

s l sd, akadt
n“, ki ‚rti e szavakat,
de m‚gis ell”k”tt mag t˘l.

Nincsen helyem
Ągy, ‚l“k k”zt. ZŁg a fejem,
gondom s f jdalmam kicifr zva;

mint a gyerek
kez‚ben a cs”rg“ csereg,
ha mag ra hagyottan r zza.

Mit kellene
tenni ‚rte ‚s ellene?
Nem sz‚gyenlem, ha kital lom,

hisz kitaszit
a vil g Ągy is olyat, akit
k bĄt a nap, rettent az  lom.

A kultura
ugy hull le r˘lam, mint ruha
m sr˘l a boldog szerelemben -

de az hol  ll,
hogy n‚zze, mint dob l hal l
s m‚g egyedl kelljen szenvednem?

A csecsem“
is szenvedi, ha szl a n“.
P ros kĄnt enyhĄthet al zat.

De ‚nnekem
p‚nzt hoz f jdalmas ‚nekem
s hozz m szeg“dik a gyal zat.

SegĄtsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, “ ahol j r.

rtatlanok,
csizm k alatt sikongjatok
‚s mondj tok neki: Nagyon f j.

Ti h– ebek,
ker‚k al  kerljetek
s ugass tok neki: Nagyon f j.

N“k, terhetek
visel“k, elvet‚ljetek
‚s sirj tok neki: Nagyon f j.

p emberek,
bukjatok, ”sszet”rjetek
s motyogj tok neki: Nagyon f j.

Ti f‚rfiak,
egym st megt‚pve n“ miatt,
ne hallgass tok el: Nagyon f j.

Lovak, bik k,
kiket, hogy hŁzzatok ig t,
her‚lnek, rijj tok: Nagyon f j.

N‚ma halak,
horgot kapjatok j‚g alatt
‚s t togjatok r : Nagyon f j.

Elevenek,
minden, mi kĄnt˘l megremeg,
‚gjen, hol laktok, kert, vadon t j -

s  gya k”rl,
szk”sen, ha elszenderl,
vakogjatok velem: Nagyon f j.

Hallja, mig ‚l.
Azt tagadta meg, amit ‚r.
Elvonta puszta k‚nye v‚gett

kivl-bel“l
menekl“ ‚l“ el“l
a legutols˘ mened‚ket.

1936. okt. - nov.


MAJD MEG™REGSZEL

Majd meg”regszel ‚s b nni fogod,
hogy b ntasz, - azt, amire bszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz eml‚k, melyben magadra hagyna.

Lesz v‚n ebed s az mell‚d telepl.
Nappal pihensz majd, sz‚ken szuny˘k lva,
mert ‚jjel f‚lni fogsz majd egyedl.
rnyak tnek a rezg“ any˘k ra.

Az ”reg kutya n‚ha majd nyafog,
de a szob ban csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hi nyozni fog
a multb˘l ahhoz a mag nyos csendhez.

Majd tipegsz: s ha eleget totyogott
rossz l bod, lelsz. F”nn aranykeretben
 ll ifju k‚ped. Hozz  motyogod:
"Nem ”leltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - k‚rdezed,
de fogatlan sz d m r nem v laszolhat;
s ki a nap el“tt lehunyod szemed,
alig v rod, hogy felj”jj”n, a holdat.

Mert ha elalszol, ugr l majd az  gy,
mint a csik˘, hogy a h mot levesse.
S a f‚lelem tn“dik, nem a v gy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban d”nt”d el. n f jlalom,
hogy nem felelhetek, ha k‚rded: ‚l-e.
Mert elf rad bennem a f jdalom,
elalszik, mint a gyermek s ‚n is v‚le.

1936. okt. - nov.


MINT A MEZ§N...

Mint a mez“n a kisfiut, ha
el‚ri a vihar
s nincs tanya, anya, hova futna
kapkodott l baival,
a t”m”tt, dh”dt ‚g d”r”g,
a tarl˘n szalmasz l p”r”g,
“, mint az  llat, ny”sz”r”g,
zokogna, de a f‚lelem
elveszi k”nnye meleg‚t,
s˘hajtana, de hirtelen
re lehel a hideg ‚g
s csak akkor, amikor sov ny
test‚n ‚s arc n halov ny
borzong s villan, mint a vill m
s fekete es“ d“l szakadva,
az mintha bel“le fakadna,
mint m‚rhetetlen nagy sir s,
amely f”lgyl a f”ldeken,
f‚nyl“n csorog a z”ldeken,
 rkot bet”lt ‚s g”dr”t  s,
h”mp”ly”g a r‚ten, az ‚ren,
h”mp”ly”g f”nn a leveg“ben
s a gyermek megindul a t‚ren,
Łtja van ebben az id“ben -
Ągy t”rt e v gy r m, ily veszetten,
ily hirtelen, ily szilajon,
f‚rfi l‚temre sĄrni kezdtem.
S e k”nnyel  zott talajon,
hol nehezen emeli l b t
az ember, ki pedig sietne,
meg llok most. A kĄv ns g t
‚szre se venn‚m, ha szeretne.

1936. okt. - nov.


NE BNTSD

Ne b ntsd a gyenge n“t, ha m r szeretted,
magadat ‚rte kĄnokba veretted
s nem adt l k‚t pofont neki.
Telefirk ltad a falat vele.

Vesd le magadr˘l! Mint ruh d is ‚pen,
gy moltalanul l˘g al  a sz‚ken -
annak karj n, ki szereti,
csngj”n, mig foszlik k‚je ‚jjele!

Dobd le - a h ta legyen ujra g”rbe,
l ba cs mp s, bujjon az  lla sz“rbe!
Bibircs˘k n“jj”n a has n!
Gy–rje e verset kapzsi tenyere!

Te fuss vissza a sz‚p n”v‚s, kedves
l nyok ”l‚be - oly ill“t ”lelgess,
ki kapkod, fŁl v gyad ut n,
mint zivatarban zeng“ jegenye!

1936. nov. - dec.


MAGNY

Bog r l‚pjen nyitott szemedre. Z”ldes
b rsony-pen‚sz pih‚zze melledet.
N‚zz a mag nyba, melybe engem kldesz.
Fogad morzsold sz‚t; fald f”l nyelvedet.

Sz raz homokk‚nt peregjen sz‚t arcod,
a kedves. S ha cir˘gatn l nagyon,
mert ”led hely‚n a tiszta –rt tartod:
dolgos ujjaid k”sse le a gyom.

L sd, ez vagy, ez a f”rtelmes kiv ns g.
Meg se rebbenn‚l, ha az emberek
n‚m n k”rlkerln‚nek, hogy l ss k:
ilyen gonossz  ki tett engemet.

Kit szorongatsz most? Ha szlsz, a fiadnak
”r”me az lesz, hogy k”rbe forog,
te meg r pislogsz, mĄg k”rlhasalnak
telibend“j alig torok.

Mozdulatlan, hanyatt fekszem az  gyon,
l tom a szemem: r m n‚zel vele.
Halj meg! M r olyan sz˘tlanul kiv nom,
hogy azt hihetn‚m, meghalok bele.

1936. nov. - dec.


KILTOZS

Jaj, szeressetek szilajon,
hessents‚tek el nagy bajom!
Eszm‚im k”zt, mint a majom
         a r csok k”zt le ‚s f”l,
vicsorgok ‚s ugr ndozom,
mert semmit nem hiszek s nagyon
         f‚lek a bntet‚st“l.

Haland˘, hallod-e dalom,
vagy zŁgod csak, mint a vadon?
™lelj meg, ne b mulj vakon
         a kifent rohamk‚st“l -
nincs halhatatlan oltalom,
akinek panaszolhatom:
         f‚lek a bntet‚st“l.

Mint fatutaj a folyamon,
mint m‚la t˘t a tutajon,
sz ll al  emberi fajom
         n‚m n a szenved‚st“l -
de ‚n sirok, ki ltozom:
szeress: ne legyek rossz nagyon -
         f‚lek a bntet‚st“l.

1936. nov. - dec.


KI-BE UGRL...

Ki-be ugr l a k‚t szemem, ugy ‚rzem.
Ha megbolondulok, ne b ntsatok.
Er“s karokkal fogjatok le sz‚pen;

ha majd eg‚sz val˘mmal kancsitok -
ne mutassatok ”kl”t, Łgy se l tom.
A semmib“l vissza ne r ntsatok.

Gondolj tok meg: Ezen a vil gon
nincs senkim, semmim. S mit Łgy hivtam: ‚n,
az sincsen. Utols˘ morzs it r gom,

amig elk‚szl ez a k”ltem‚ny...
Mint –rt a f‚nysz˘r˘, csupasz tekintet
kutatja bennem: Mit v‚tettem ‚n,

hogy nem felelnek, ak rhogyan intek,
hogy nem szeret, ki jog szerint eny‚m.
Ne higyjetek ‚rtetlen b–neimnek,

mĄg f”l nem ment az odvas telev‚ny.

1936. nov. - dec.


KT HEXAMETER

M‚rt legyek ‚n tisztess‚ges? KiterĄtenek Łgyis!
M‚rt ne legyek tisztess‚ges! KiterĄtenek Łgyis.

1936. nov. - dec.


AZT MONDJK

Mikor szlettem, a kezemben k‚s volt -
    azt mondj k, ez k”ltem‚ny.
Biz tollat fogtam, mert a k‚s kev‚s volt:
    embernek szlettem ‚n.

Kiben zokogva bolyong heves h–s‚g,
    azt mondj k, hogy az szeret.
•h hĄvj ”ledbe, k”nnyes egyszer–s‚g!
    Csup n j tszom ‚n veled.

n nem eml‚kezem ‚s nem felejtek.
    Azt mondj k, ez hogy lehet?
Ahogy e f”ld”n marad, mit elejtek, -
    ha ‚n nem, te megleled.

Elt”m a f”ld ‚s elmorzsol a tenger:
    azt mondj k, hogy meghalok.
De annyi mindenf‚l‚t hall az ember,
    hogy erre csak hallgatok.

1936. nov. - dec.


KSZ A LELTR

Magamban bĄztam eleit“l fogva -
ha semmije sincs, nem is kerl sokba
ez az embernek. Semmik‚pp se t”bbe,
mint az  llatnak, mely elhull ”r”kre.
Ha f‚ltem is, a helyemet meg lltam -
szlettem, elvegyltem ‚s kiv ltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy m‚rte,
ki ingyen adott, azt szerettem ‚rte.
Asszony ha j tszott velem hitegetve:
hittem igaz n - hadd teljen a kedve!
Sik ltam haj˘t, r ntottam az amp t.
Okos urak k”zt j tszottam a bamb t.
rultam forg˘t, kenyeret ‚s k”nyvet,
ujs got, verset - mikor mi volt k”nnyebb.
Nem dics“ harcban, nem szelĄd k”t‚len,
de  gyban v‚gzem, n‚ha ezt rem‚lem.
Ak rhogyan lesz, imm r k‚sz a lelt r.
ltem - ‚s ebbe m s is belehalt m r.

1936. nov. - dec.


ELMARADT ™LELS MIATT

Ugy v rtalak, mint a vacsor t este,
ha fekdtem s any m m‚g odaj rt.
Ugy rem‚ltelek, mint k‚ts‚gbeesve,
hly‚n, (m‚g ifjan) hĄvtam a hal lt -
nem j”tt, h listen... L tod, ilyen boldog
vagyok, ha most meggondolom a dolgot.
    De az m‚g ostob bb,
hogy nem j”tt‚l, b r j”nni fogsz tov bb!

Makacs elmul s tolja a vil got
maga el“tt, mint b ny sz a szenet,
melyet kifejtett, darabokra v gott.
De m‚lyben, egyben ‚l, aki szeret.
Milyen tzv‚sz, mif‚le kivont kardok
k pr zata volt, ami visszatartott,
    hogy mĄg a hold haladt,
nem fog˘zhattam bel‚d azalatt?

Hogy a holt csillagvil ggal, esengve,
csak sz lltam tehetlen, mint a k”vek -
s nem is uszhattam a sodorral szembe
kedves ”ledben!... Hol volt az ”led?...
Mig itt hadart s hazudozott az ˘ra,
te f”lb m‚szkodt l egy dobog˘ra
    s a sz‚tterlt tem
h l˘j ban remegt‚l n‚lklem.

Ugye sop nkodsz, milyen kellemetlen,
harisny don ha egy szem leszalad!
Most szerelmnkb“l kiv lt s kellemedben
egy ”lel‚s ”r”kre sz‚tszakadt.
Az a mv‚sz p”r”lt az elmul ssal -
tanuskodj n‚ki! De velem, ne m ssal.
    Tudd meg m r, mi a gond.
Hogy mit csin lsz. n nem vagyok bolond.

1936. nov. - dec.


SEMMI

Semmi, semmi, semmi, semmi, semmi.
Legyen, hogy ne legyen,
legyen, hogy ne legyen -
mondjuk: Edit.

A csillagokat most a l thatatlan,
s rga kis csib‚k szemelgetik.

Tal n hajnalodik, tal n Budapest ‚g,
tal n egy izzadt ˘ri s-le ny
arc n olvad a fest‚k.

Kocsik z”r”gnek, red“ny”k g”r”gnek,
tengerek d”r”gnek, emberek  radnak.

Bosszant az a goromba h z a sarkon -
olyan, mint kisgyermek arc n az ˘tvar.

Vagy ismeretlen reggel ez, vagy idegen p lyaudvar,
ahov  most ‚rkeztem.

Nincsen m lh m.
Valamit elfelejtettem - tal n ha azt kital ln m.
Egy: semmi.
Kett“: semmi.
H rom: semmi.
Olyan szokatlan, mint ez a p lyaudvar,
hogy egy ltal ban nincsen semmi.

1936. dec.


[T™REDKEK]

Sz˘lj h t, mit tegyek ‚n, hogy szeress
ha sĄrva fakadok, ne nevess
............................................
............................................

Mint a motor, mely m r begyulladt,
de nincsen utja ‚s nem indulhat,
olyan vagyok s ha b trabb voln‚k,
‚rtelmetlen szavakat sz˘ln‚k.

                *


        HALLOS SZERELEM

s ha nem volt m‚g hal los szerelem,
azt akarom, ez hal los legyen,
‚rtelmes kĄn: mert nincs ‚rtelme annak,
ha embernek res kĄnjai vannak,
s ha nem szeretsz Łgy, mint tenmagadat,
‚n meg fogom majd ”lni magamat,
nem hogy szerelmem vagy bosszŁm mutassam,
de jobban f jna elsorvadni lassan,
s  rny‚k leszek, melyt“l szorongva f‚lsz,
bĄr˘, kit“l bntet‚st nem rem‚lsz:
Vigy zz! Ne hagyj meghalnom, amĄg ‚lsz!

                *

SegĄtsetek, hogy meg ne ”ljem,
hogy hirtelen ki ne t”r”ljem
vil g k‚pei k”zl

                *

•h hittem volna ink bb, hogy van isten,
mint hogy van ‚nn lam kl”nb

                *

Szeretem s ez‚rt meg”l”m,
hogy j”n ahhoz, hogy ‚n szeressem?
Mif‚le ”rd”gi ”r”m
osztozkodik a b“r”m”n

                *

Bocs ss tok meg, bar ts g, te hĄv kincs
s ti kem‚ny K“mĄves Kelemenek,
hogy egy ringy˘‚rt, kiben semmi szĄv nincs,
h romszor tagadtam meg m–vemet.

Azt hittem, a m– re m es“ r‚sz‚t
elv‚geznem majd jobban sikerl
ha hozz  t‚rek haza

                *

tizzadt fekv“ helyeden
f”llve, halkan, betegen
- eml‚kszel? - azt mondtad nekem,
hogy ne hozzak vir got.

                *

Jutk m, csap˘dj! ‚n sz‚p sz“ke kal szom!
K”nnyezz! potyogtasd buzaszemeid!
Tested m r nem lesz l gy fonott kal csom.
Lehull a sarl˘. H t majd felveszik.

                *

Sokan voltak ‚s k”rlvettek
 lmomban engem s kinevettek:
 "Hehe, h t enn‚l van a kincs
ami nincs!"

1936


                                 ~~~